💎 Hoseok 💎

Ez az egy hónap szinte maga volt a mennyország. Nők ezreit és fellépések tucatjait tudhatom magam mögött, na nem teljesen ugyanabban az értelemben, de így van. Egyik legsikeresebb turném volt a mostani és már csupán egy hét lett volna hátra, mikor azt az elszomorító és idegölő hívást kaptam. Sokszor hívott már apróbb dolgokért amiket mondjuk eltört vagy tönkretett és nem merte elmondani a húgának, viszont a mostani hívása teljesen sokkolt. Épp a gyakorló teremben voltam, mikor csörgött a telefonom és nem foglalkozva semmivel végül csapot-papot otthagytam, hogy minnél hamarabb vissza érhessek és Joheet a karjaimba zárhassam. Nem kevés bűntudatom volt már amiatt is, hogy eljöttem de az, hogy pont akkor történik vele valami amikor ott sem vagyok, az már az én idegeimnek is sok volt...
Felspanolva rontottam be a kórházba és a recepcióshoz lépve kértem Johee tartózkodási helyét. A pult mögött lévő csaj egy pillanatra csupán bambán nézett, majd egy "Szerencsés ez a lány"-t motyogva rákeresett és elmondta a kórterem számát és emeletét. Sietve, már szinte futva tettem meg a maradék távot, majd idegességemben még kopogni is elfelejtettem és úgy rontottam be a terembe...

💎 Jimin 💎

Ha azt mondom, hogy emészt a bűntudat, az édes kevés arra, amit valójában érzek.. Még csak szidni sem bírom már magam hiszen nincs az a szó ami leírna engem, ami jellemző lenne rám. Egy óriási gyökér vagyok és ez még egy nagyon enyhe kifejezés.. Jungkook nem néz rám csupán ájult hugicáját tartja karjai között és kisimult mégis kicsit talán könnyes arcát simogatta. Nem mertem szólni és talán most jobb is hogy nem tettem, mert ha akartam volna is mire kinyitottam a számat, hogy bármit mondjak szó szerint kicsapódott az ajtó és Hoseok száguldott be rajta. Hogy én mekkorát fogok még kapni....

💎Jungkook 💎

Életem eddigi legnagyobb fájdalmát éltem meg jelenleg.. Én... Aki eddig szart a hugára, mert hol érdekelt engem, hogy mi van vele?! Soha nem érdekelt most mégis ezalatt a kis idő alatt nem azt mondom hogy mi lettünk a legjobb testvérek, de elég szoros lett a kapcsolatunk ahhoz, hogy most nekem is retekül fájjon. Nem csak a szituáció, de jelenleg a látvány is rátett. Johee elernyedt teste a kezeim között, miközben halkan szuszogott és tudom, hogy jelenleg nem alszik. Tudtam, hogy most jobb így neki, hiszen nem agyal és így nem fáj neki.. Viszont egyszer szembe kell majd néznie a ténnyel és sajnos el kell fogadnia. Fel kell dolgoznia. Mégis szörnyű volt így látni. Ezt még a legrosszabb ellenségemnek sem igazán kívánom, pedig van a szobában olyan ember, aki megérdemelné..
Gondolkodásomból Hoseok becsörtetése zökkentett ki, aki mihelyt kicsapta azt ajtót és nagy lendülettel belépett rajta le is fagyott a jelenlegi látványra. Mondjuk én is ezt tettem volna a helyében.
- Te mi a francot keresel itt? - nézett Jiminre egyből, szinte már most vérben forgó szemekkel..  Előre sajnálom a csávót.
Jimin felkapta a fejét és Hoseokra nézett.
- Mielőtt te is jól megagyalsz, hagy magyarázzam meg kérlek - védekezett egyből. Úgy látom ő is ismeri Hoseokot.
- Nem kell a magyarázkodásod - indult el felé Hobi - Nekem csak az kell, hogy elhúzd innen a beledet. Tudod mennyi szenvedést okoztál Joheenek? Mi a faszomat ártott neked? Egy kibaszott gyáva féreg vagy Park! Szállodavezető meg szállodatulajdonos mi? - nevetett fel olyan hangon, hogy szinte lelki szemeim előtt láttam ahogy földig tiporja Jimint már csak lenéző kacajával is - Te nem vagy más, csak egy kicseszett patkány. És kurvára nincs helyed itt, úgyhogy Stand up és takarodj a francba... - itt jött el a pillanat, hogy jobbnak láttam leállítani a dolgot.
- Hobi most komolyan... - ahogy hirtelen rám kapta a fejét még én is megijedtem.. Már kicsit sajnálom Parkot, de magának csinálta - Szerintem nem ő a legnagyobb bajod jelenleg - ahogy ezt kimondtam pillantása a karjaimban fekvő lányra kúszott és szinte azonnal ellágyult a tekintete. Befurakodott Jimin és az ágy közé és leült az ágy szélére két kezébe véve a lány arcát kezdte simogatni.
- Mi van vele? - nézett fel rám. Nem igazán tudott sokmindent, hisz telefonba a sietség miatt csak annyit mondtam, hogy baj van és Johee kórházban van.
Lehajtottam a fejem és nagy levegőt vettem mielőtt közöltem volna vele is a hírt.
- Elment a baba... Ki kellett venni... Délután hirtelen iszonyatosan fájni kezdett a hasa és pont akkor jött volna az a fasz - intettem fejemmel Jimin felé - bocsánatot kérni és jött Yoongi is. Yoongi behozta a kórházba, mi pedig utána indultunk, miután hívtalak. Azt mondják a sok idegeskedés miatt van - meséltem szomorúan végig a húgomat nézve.
- Jimin... - szólt Hoseok hátra sem nézve rá. Az említett felnézett és várta a folytatást. Ám engem is meglepve Hoseok nem kiabált.. Nem ugrott neki. Nyugodtnak tűnő hangon folytatta.
- Most szerintem jobb lesz, ha elmész és többet nem látlak meg Johee közelében.
- Hoseok... - kezdte volna a srác, de barátom a szavába vágott kissé feljebb emelve a hangját - Azt mondtam menj el! - jobbnak gondolva az engedelmességet felállt és elhagyta a kórtermet. Amint kilépett, lassan Johee is kezdett magához térni, legjobb barátja pedig már ugrott is, hogy szoros ölelésbe zárja.

💎 Johee 💎

És ismét ébren vagyok... Ismét érzek mindent, de legalább már lassan körbenézve sem látok semmit és erős szorítást érzek. Ahogy kezdek feleszmélni realizálom, hogy valaki nagyon erősen ölel, így halkat és fájdalmasat nyögve fújom ki a levegőt, mire szinte azonnal el is enged és meg is látom Hobit. Ő az, akinek most a leges-legjobban örülök, hogy velem van. Elmosolyodom és egy pillanatra elfelejtem minden bajom, ahogy felé nyúlok, hogy megölelhessem...

Szép napot mindenkinek.😁 Sajnálom, hogy nem igazán voltak részek valahogy nem nagyon volt ihletem, meg úgy nagyon kedvem sem írni és ezt a részt sem érzem teljesen felvállalhatónak, de már nem akartalak ennél is tovább váratni titeket. 😅
Igyekszem lassan visszatérni és megírni ezt a történetet. 😇
Addigis byebyeeeeee 😁👋