💎 Jimin 💎

Lesokkoltan álltam ugyan ott, ahol pár perce Yoongi hagyott. "...menjél dolgozni, mert nekem el kell mennem rendbe tenni az életedet" "...helyrehozom amit te el csesztél, hogy végre normális életet tudj élni" "...nem félhetsz örökké" viszhangzottak szavai a fejemben, majd amint fel is fogtam mint mondott, rögvest futottam az emeletre, hogy felkapva egy elviselhető göncöt és rendbe szedve a hajam induljak haverom után. Illetve indultam volna, ha nem tette volna el a kocsim kulcsát valahova. Joggal gondolhatják az emberek, hogy milliomosként miért nincs legalább nyolc kocsi a garázsban és ilyen helyzetekben sokkal könnyebb lenne, de hiába tehettem meg sokmindent és hiába vehettem volna naponta egy kocsit, én teljesen elégedett voltam ezzel az eggyel, így nem kellett több feleslegesen.
Yoongi anyukáját szidva és morogva kezdtem keresni azt az egy slusszkulcsot, majd amint jópár perc elteltével sem találtam, már azon voltam, hogy taxit hívok, mikor lekapva a kabátom a fogasról megláttam alatta. Nem tétovázva kaptam le és szaladtam a garázsba, hogy be ülve a sportkocsiba süvíthessek Johee háza felé, hevesen dobogó szívvel. Vajon még mindig olyan gyönyörű? Olyan formás? Vajon jól megvan nélkülem is? Remélem egészségesek ő is, meg a baba is.
Féltem. Nagyon is féltem, hogy mit fog reagálni amikor meglát ő vagy akár a pasija. Azt sem tudtam mit fogok mondani nekik.
" Bocs, hogy gyökér voltam, de mostmár akarok apa lenni... " vagy "Sajnálom és Szeretlek és mostmár elfogadom a gyereket is.. ".
- Aissh! - ütöttem idegesen a kormányba, majd mielőtt tovább agyalhattam volna, nagyobb gázt adva hajtottam be az ismerős utcába, egyre zsugorodó gyomorral.
Az ajtóban álltam, kezemet a falap felé emeltem, ám még mindig nem mertem kopogni. Féltem, hogy mi lesz a következő és egyáltalán nem éreztem magam erre felkészültnek, de szerettem Joheet és ha most nem teszek semmit, akkor már végképp késő lesz. Már ha most még nem az...
Így nagy levegőt véve kopogtam hármat, majd vártam, hogy az ajtó kitáruljon előttem. Bár azon sem csodálkoztam volna, ha nem nyílt volna ki egy ekkora köcsög előtt. Meglepetésemre azonban a kilincs megmozdult és a résnyire nyílt falap mögül a múltkori csávó kukkantott ki. Keserű ízt éreztem a számban és legszívesebben viszlátot mondtam volna megfordulva tengelyem körül, elhagyva ezt a helyet, de már nem volt visszaút.
- Te ki vagy? - kérdezte a túloldalt álló elég furcsán méregetve.
- Neked is Szia. Park Jimin vagyok. Johee itthon van? - amint kiejtettem a nevem, a csávó szeme elsötétült és szinte kiszakítva az ajtót a helyéről, ugrott ki rajta és jobb öklét az arcommal párosította. Meglepetésemben még csak arra sem volt időm, hogy fájjon az ütése ugyanis egyből adta a következőt.
- Jungkook - hallottam valahonnan egy kiáltást, ám én hiába akartam törődni a hang tulajdonosával, amint oda fordítottam volna a fejem, egy erős gyomrost is kaptam, így előre görnyedve térdeltem a földre, fájdalmasan nyögve is egyet közben. Köhögve szorítottam hasamra kezeimet, hátha azzal enyhíthetem a fájdalmat és sikerül megtartanom a gyomrom tartalmát is. Nem mondom erős ez a pali...
- Engedj el Tae meg ölöm! - hallottam meg a csávó hangját, aki ezek szerint Jungkook névre hallgatott volna, ha nem engem akart volna püfölni. Nehézkesen felnézve láttam, ahogy a másik hímnemű - gondolom Tae - próbálta lefogni Jungkookot, aki viszont szabadulni akart.
- Dehogy ölöd Jungkook légy már észnél - pofozta fel az idegtől alig látó barátját a nyugodtabbik.

💎Jungkook 💎

Egyszerűen nem bírtam magammal. Nem bírtam nézni, ahogy elviszik a húgomat és nem bírtam nézni, ahogy ez a mocsok is megjelenik.
Már legutóbb is felkeltette az érdeklődésem, mikor olyan érdekesen méregetett, ám most, hogy tudom ki ez, minden értelmet nyert. Amint bemutatkozott, szinte egyszerre pattant el az összes idegszálam és gondolkodás nélkül cselekedtem.
Akkor tértem újra magamhoz, mikor Taehyung hatalmas tenyere csattant az arcomon és láttam magam előtt kissé ilyedt, mégis határozott arcát, majd az előttem földön térdelő és gyomrát szorongató alakra mutatott.
- Nézd már meg mit csináltál szerencsétlennel! Pedig csupán annyit kérdezett, hogy itthon van-e a húgod! - védte be, de azt nem tudhatta, hogy mindennek az okozója, az a srác volt.
- Megérdemelte azok után amiket csinált. Egy kibaszott féreg! Elhitette vele, hogy szereti és magába bolondította Joheet. Teherbe ejtette, majd otthagyta - kezdte ellepni újra a vörös köd az agyam. Habár én sem értettem miért reagáltam ilyen agresszívan, mégis iszonyatosan dühös voltam Park Jiminre.

💎Jimin 💎

Döbbenten hallgattam végig beszélgetésüket és lassan rakosgattam össze a képet. Tehát az a Jungkook, Johee testvére?! Tehát nem a palija, hanem a bátyja. Hirtelen minden értelmet nyert, minek eredményeképp csak jobban ostoroztam magam. Ha ezt tudom és nem értem félre az egészet, már jóval előbb meg tudtam volna tenni amit ma. Talán még sokkal könnyebb is lett volna és nem térdepelnék most a fűben. Saját magam marcangolásában nem segített amit a fekete hajú mondott.
- Megérdemelte azok után amiket csinált. Egy kibaszott féreg! Elhitette vele, hogy szereti és magába bolondította Joheet. Teherbe ejtette, majd otthagyta - látszott a csávón, hogy újra nekem támadna, ám barátja ismét lefogta.
- Miatta került nagy valószínűséggel kórházba a húgom! De esküszöm ha baja lesz a babának, kiheréllek Park! - kezdett ordítani, mire olyan gyorsasaggal kaptam fel a fejemet, hogy bele is szédültem és nem törődve fájdalmammal léptem közelebb és határozottan néztem szikrákat szóró szemeibe.
- Melyik kórházban van? - abbahagyta a mocorgást és hitetlenül felnevetett.
- Nem tudom.. nem rég járt itt az egyik haverja... asszem... az vitte el valamelyikbe - látszólag nyugodtabb lett és teljesen össze volt zavarodva, de engem viszont egyre inkább mart az ideg, ami viselkedésemen is meglátszott. Mintha helyet cseréltünk volna, úgy kaptam el pólóját és szinte sziszegtem neki kérdésem:
- Hogy nézett ki aki elvitte?
- Alacsony volt, kopott kékes, inkább szőke haj, fekete dzseki - nem vártam meg, hogy befejezze, elengedtem, majd telefonomhoz kapva kezdtem keresni Yoongit a névjegyek közt. Ha elkapom nem tudom mit teszek vele, de nem teszi zsebre azt, amit adok neki, azt garantálom.
- Most mi a francot csinálsz? - néztek rám értetlenül.
- Nagy valószínűséggel Yoongi vitte el valamelyik kórházba, épp őt hívom ha felvenné azt a retkes telefont - nyomom ki idegesen, majd már vágtam volna földhöz a készüléket, ám a Tae nevű gyerek elkapta a karom, így megmentve telefonomat a biztos haláltól.
- Ha most azt - mutatott a kütyüre a markomban - eltöröd, akkor biztos isten nem tudjuk meg, hogy hova mentek - ebben igazat kellett neki adnom, így próbálva csitítani idegességemet kezdtem fel és alá járkálni közben folyamatosan legjobb haveromat hívogatva, ám az minden hívásnál kisípolt.
- El sem hiszem, hogy ezt pont én mondom és pont neked, mikor jobban már nem is utálhatnálak - jött oda hozzám Jungkook és megfogva a vállam állított meg - de ember nyugodj már meg! - rázott aprót rajtam.
- Nyugodjak meg - nevettem fel - nyugodjak meg? - löktem le kezét magamról - Akár hiszed, akár nem, nem bírok megnyugodni, főleg, hogy a kicseszett hülye haverom fogta, és csak úgy elvitte azt a lányt, akit talán hihetetlen, de szeretek! Mert baszki szeretem a húgodat és nem átbasztam mikor nem kerestem, csupán betojtam, hogy 23 évesen apa leszek, mikor előttem a kibaszott élet! - túrtam a hajamba, idegesen meg is tépve azt, ám mikor újra oldalra néztem, két döbbent, már majdhogynem sokkos állapotban lévő, tátott szájjal figyelő hímnemű leste mit művelek. Bevallom, lehet sok volt amit csináltam és lehet ezt nem így és nem most kellett volna, de felgyülemlett bennem a Johee nélkül töltött idő alatt minden érzelem, kezdve a haragtól, a csalódáson át, a szerelemig és már nem bírtam tovább bent tartani.
Épp szólaltak volna meg, mikor telefonom hangos csengése rántott vissza a valóságba és meg sem nézve, hogy ki hív kaptam fel a telefont.
- Yoongi most a... - ám szavamba vágott rekedtes, már-már sírásra emlékeztető hangjával.
- Most azonnal ide kell jönnöd - tagolta egyesével a szavakat, majd elmondta,  hogy hol vannak és kinyomta a telefont. Nem tétovázva, szó nélkül indultam a kocsihoz, nyomomban a két lököttel, akik ugyan úgy lesokkolva álltak addig, míg el nem indultam.
- Hat ti mit akartok? - fordulok feléjük, mikor már nyitották kocsim ajtaját, hogy beszálljanak.
- Nem gondoltad komolyan, hogy nézem, ahogy elmész a húgomhoz - pattant be Jungkook az anyósülésre, barátja pedig ugyan ezt tette, csak hátulra.
- Nem gondoltad komolyan, hogy szarrá versz aztán furikázom a picsád- döbbentem le.
- Nem mondom, hogy bocsi, mert nem bántam meg - nézett ki a kocsiból, mire nagyot fújtatva szálltam be.
- Ezt most Johee-ért teszem, úgyhogy mostantól kuss lesz és kössétek be magatokat - morogtam, mire mint a kiskutyák, engedelmesen tették amit mondtam, én pedig a gázra taposva száguldottam szerelmemért. Fájó gyomrom ismét görcsbe rándult, hogy pár perc és újra láthatom, mégis bennem volt a félelem, hogy miért lehet kórházban és bennem volt az aggódás is születendő gyermekem iránt. Csak Istenhez tudtam fohászkodni, hogy semmi rosz ne történjen és ez csak egy kis félreértés legyen...

Szép napot mindenkinek!
Mint látjátok meghoztam az új részt, ami remélhetőleg tetszeni fog 😅
Néha tényleg bűntudatom van, hogy mindig ilyen későn hozom a friss husit és ahoz képest mennyit vártok, csupán ennyi telik tőlem, de kérlek nézzétek el nekem.
Kóros időhiányban szenvedek 😅
Remélem azért nem laposodik el az érdeklődésetek és továbbra is várjatok a történéseket.
Véleményeket mint mindig, most is szívesen várom és sietek vissza.
Addig is 👋👋👋👋👋