NORTH

Hajnalban összeszorított ajkakkal kémleltem az előttem heverő lapokat. Próbáltam összefüggést keresni Tristan anyjának ügyében, de nem találtam semmit. Fáradtan sóhajtottam fel, majd ellöktem magamtól az iratokat. Az asztalon lévő kihűlt kávémért nyúltam és belekortyoltam a keserű italba. 

Már éppen álltam volna fel a székemről, hogy egy picit elmehessek pihenni, de akkor valami megragadta figyelmemet. Most hogy távolabbról kémleltem a számla adatokat, kiszúrtam, hogy Margaretnek negyed évenként egy millió dollárt utaltak át, de ő utána egyből továbbított kilencszázezer dollárt egy ismeretlen számlára. Sietősen jegyzeteltem le a kétszer nyolc darab számot, ami a számlaszámot képezte, majd telefonomhoz nyúltam és egyből Tristant tárcsáztam. 

Egymás után többször is próbálkoztam, de a fiú egyszer sem vette fel. Még mindig haragudott a tegnap estéért. 

Zsebembe gyömöszölve az apró papírfecnit, siettem ki a szobámból. Szinte futva mentem végig a kollégium folyosóján, majd le a lépcsőn. Mikor kiértem az épületből, hirtelen csapott meg a hideg, de az sem érdekelt.

Abban a pillanatban elkezdett csörögni mobilom, így izgatottan nyúltam a készülékért, de a kijelző nem Tristan nevét írta ki.

-Haló? - szóltam bele kérdően a telefonomba. - Ki beszél?

-Joe Cullen nyomozó vagyok. - jött a válasz a túloldalról. - Már találkoztunk.

-Igen-igen, emlékszem. - hebegtem zavarodottan. - Minden rendben? - kérdeztem ijedten, mire a nyomozó egy mély levegőt vett.

-Azt nem mondanám. -mormogta idegesen. -  Tegnap éjjel a rendőrség letartóztatta Tristan Baldot ember ölés vádjával.

°°°

Sietősen lépkedtem be a rendőrségre, ahol a recepción már Cullen nyomozó várt.

-Hol van? - fordultam felé kérdően, hangom kétségbeesetten csengett.

-A fogdában. - felelte a nyomozó. - 72 óráig bent tartjuk, utána az ügyész tárgyra bocsátja az ügyét. Imádkozzon, hogy  megtudja fizetni az óvadékot.

-Hol van a családja? - folytattam tovább a kérdezősködést, miközben a nyomozó a fogdák felé kezdett el vezetni.

-A nagybátyja már volt bent nála, más rokona meg nincs. - pillantott rám Joe Cullen.

-Én miért vagyok itt? - ráncoltam össze homlokomat értetlenül.

-Két hónappal ezelőtt magát adta meg legközelebbi hozzátartozójának. - mondta a férfi és kitárta előttem a fogdához vezető üvegajtót.

-És az apja családjával mi van? - kérdeztem, mire a nyomozó megtorpant és értetlenül tekintett rám.

-Az apja családjával? - kérdezett vissza. - A papírjai szerint nem ismeri az apját, pláne nem annak a családját.

-Ez egy elég bonyolult ügy. - szorítottam össze ajkaimat. - Tris csak pár héttel ezelőtt tudta meg, hogy az apja Troy Hill.

-A kerületi főügyész? - nézett rám a férfi csodálkozva.

-Igen. Szeretném, ha ő is itt lenne. - jelentettem ki. - Miért tartóztatták le?

-Tegnap este egy névtelenül betelefonáló tanú feldobta őt.

-Feldobta? - ráncoltam össze homlokomat. - De hisz Tristan ártatlan.

-A bizonyítékok másra utalnak. A tanú szerint a kölyök anyjának volt egy második bankszámlája is, ami hatalmas összeget tartalmaz. - mondta a nyomozó rám tekintve. - Most, hogy meghalt, a pénzt a fiú örökölte. Egyedül.

-Közel nyolcvanmillió dollárt. - suttogtam magam elé, mire a férfi gyanúsan méregetett engem.

-Ezt meg honnan tudja?

-Trissel mi is elkezdtünk nyomozni az anyja ügyében. - mondtam egy mély levegőt véve, majd előszedtem a zsebemben lévő papírfecnit. -Ez az a számlaszám, amiről az anyjának 22 éven keresztül negyedévente egymillió dollárt utaltak. Így halmozódott fel ez a sok pénz. - Joe Cullen kezébe vette a fecnit és gondosan áttanulmányozta a rajta álló számokat.

-Majd leellenőrzöm. - mondta a férfi és zsebre rakta az apró papír darabot. - Hátha segít a barátján. Jelen pillanatban nagyon rosszul áll a szénája.

-De miért? - néztem rá a nyomozóra. - Ha meg is van az indíték, én attól még terhelő bizonyítékot nem látok.

-Az elég, hogy Tristan ujjlenyomatát megtaláltuk Margaret Bald búcsúlevelén.

-Ez lehetetlen. - kiáltottam fel hitetlenül. - Amikor a múltkor itt voltunk, azt mondták öngyilkosság volt és mindenen egyedöl Tris anyukájának DNS-e volt.

-Igen, ez tényleg így volt. - mormogta a férfi elgondolkozva. - De mikor tegnap este leadták a drótot Tris ellen, a kollégáim újra átvizsgálták a tárgyi bizonyítékokat. Akkor találták meg az ujjlenyomatot.

-Ez nevetséges. -ráztam meg fejemet idegesen, és beléptem a látogató terembe. Ledöbbentem, mikor az asztalnál várakozó Trisre pillantottam. Ugyanaz a ruha volt rajta, mint tegnap, azzal a különbséggel, hogy most már egy bilincs is társult mellé. Szemei alatt hatalmas karikák húzódtak, arca meggyötört volt. Belesajdult a szívem, ahogy végig tekintettem rajta.

-Öt percet kapnak. Ne basszák el. - mormogta Cullen nyomozó és arrébb lépdelt, hogy kettesben hagyhasson minket. Egy aprót bólintottam, majd leültem a fiúval szembe.

-Tris... - suttogtam magam elé és úgy kellett vissza tartanom könnyeimet. - Ho-hogy történt ez? - kérdeztem dadogva. A fiú fáradtan emelte rám szürke tekintetét, ami nem tükrözött más, mint ürességet és reményveszettséget. Tristan nem válaszol a kérdésemre, csak magába roskadva meredt az asztalra.

-Menj el. - dünnyögte halkan. 

-Tessék? - vontam fel szemöldökömet értetlenül.

-Menj el North. Menekülj amíg lehet.

-Ezt meg miért mondod? - ráncoltam össze homlokomat. - Ki foglak hozni innen. Ma végre sikerült megfejtenem a számlaszámokat, közel járunk a megoldáshoz Tris. - mondtam lelkesen, de a fiúnak szeme se rebbent. Üveges tekintettel meredt maga elé.  - Tris...? - hajoltam hozzá közelebb és megérintettem az asztalon pihenő karját, mire ő idegesen csattant fel.

-Mit nem értesz abból, hogy menj el? - kiáltotta magából kikelve. - Szállj le az ügyről és soha többé ne gyere vissza hozzám. Hagyd el a várost.

-De miért? - kérdeztem vissza értetlenül. - Kezdesz megijeszte...

-Azért, mert én öltem meg az anyámat! - vágott bele szavamba és szikrázó tekintettel meredt rám. Döbbenten néztem fel a ziháló fiúra.

-Ezt ne mondd, tudom, hogy ártatlan vagy. - mondtam remegő hangon.

-Csak szerinted. Az meg nem lesz elég az esküdteknek. - csóválta meg fejét fújtatva. - 72 óra múlva lesz a tárgyalásom, addigra tűnj el és ne mondd el senkinek, hogy hova mész.

-Nem. Nem foglak itt hagyni. - jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon.

-Muszáj lesz North. Belefáradtam ebbe az egészbe, nincs erőm folytatni. - nézett rám bűnbánóan.

-És akkor mit fogsz tenni? - vontam fel szemöldökömet. - Magadra vállalod?- hangom élesen vájt bele a csöndbe, miközben Tristan lesütötte pillantását.

-Igen, pontosan azt fogom tenni. - dünnyögte halkan, mire én kikerekedett szemekkel meredtem rá.

-Mi? Miért tennél ilyet? - csattantam fel idegesen. - Nem hagyom, hogy tönkretedd az életed!

-Inkább az enyémet, mint a tiédet. - mondta belenézve szemeimbe és közelebb hajolt hozzám. Szürkés kék szemei szomorúan csillogtak, miközben megragadta kezeimet és összekulcsolta azokat. - Kérlek most az egyszer hallgass rám és ne kezdj el hősködni. Szeretlek North és biztonságban akarlak tudni. - suttogta Tristan és egy megtört mosolyt eresztett felém.

-Én is szeretlek. - motyogtam elszorult torokkal és tekintetem könnybe lábadt, ahogy végig néztem a fiún. - Nem akarom, hogy elhagyj. - mondtam, hangom kétségbeesetten csengett. - Kérlek ne hagyj el! Tegnap azt mondtam, hogy nem tudom mit érzek irántad, de az csak hazugság volt. Szeretlek Tris, jobban mint eddig bárkit, és nem akarlak elveszíteni. - könnyeim sebesen szántották fel arcomat, éreztem, ahogy szívembe belenyilal az éles fájdalom.

-Bárcsak te és én...-motyogta Tris elcsukló hangon és utoljára rám emelte csillogó tekintetét. Időközben Cullen nyomozó visszatért hozzánk és már ki is nyitotta a Tristanre váró cellának ajtaját.

-Lejárt az idő. - lépett oda hozzánk a férfi, pillantása együttérzően csillogott. A fiú felállt az asztaltól, majd emelt fővel indult vissza a dohos helyiségbe. Mielőtt végleg eltűnt volna, míg utoljára vissza fordult hozzám.

-Szeretlek. - suttogta megtört tekintettel, majd örökre kisétált az életemből.