21 évvel ezelőtt

A lány gyűlölte a testét. Vékony dereka eltűnt, hasa megnőtt és arca teljesen felpuffadt. Kiveszett belőle a fiatalság és a boldogság. Szemei alatt hatalmas karikák húzódtak, tekintete nem úgy csillogott mint régen. A kilencedik hónapban volt, gyermeke bármelyik pillanatban megszülethetett. 

Ránézett a csuklóján lógó karkötőjére, mire szívét fájdalmasan marni kezdték a feltörő emlékek. Pontosan hét hónapja szakított szerelmével, hogy egy olyan férfihez mehessen feleségül, akit alig ismer. Gyűlölte magát és gyűlölte az anyját is, amiért a pénz volt nekik a legfontosabb.

Kedvese amint megtudta, hogy állapotos, megkérte kezét és két hónap múlva már össze is házasodtak. A lány kedvelte férjét. Gyengéd volt és törődő, mindent megadott neki, amit tudott. Szép lassan megkedvelte a fiút, sőt ki is lehet jelenteni, hogy egy kölcsönös tisztelet és szeretet alakult ki köztük.

Csak nem voltak szerelmesek egymásba.

Halk susmogást hallott, ami lentről szűrődött fel. Óvatosan kibotorkált szobájából, majd elindult a lépcső felé. Még mindig nem sikerült megszoknia, hogy karcsú alakját felváltotta az óriási pocakja, amit bő ruhákkal próbált takargatni. 

Az előszobához érve megtorpant és gyorsan a fal mögé bújt, úgy hallgatózott.

-Akkor megegyeztünk? - a lány az ismerős hangra felkapta fejét és óvatosan kukucskált be a szobába. A nappali közepén anyja állt, mellette férje egyik munkatársa. A kanapén egy szőke hajú lány ült, apró termete elveszett a bútorok között.

-Nem, nem egyeztünk meg! - csattan fel a férfi idegesen. - Az a barom elcsábította a húgomat, úgyhogy nem fogunk megelégedni ennyivel. Több pénzt akarunk.

-Nem adhatok többet. - felelte a lány anyja, tekintete veszélyesen csillogott. 

-Akkor nincs üzlet. - csóválta meg fejét a férfi.

-Örüljön, hogy ennyit tudok adni. Több pénzről van szó, mint amennyit maguk valaha is láttak. - felelte az anya magabiztosan. 

-Inkább felejtse el. - nevetett fel a kanapén ülő lány hitetlenül. Vékony hangja idegesen csengett. - Nem vásárolhat fel engem. - hajolt közel az előtt álló nőhöz. - Szeretem Troyt és ő is szeret engem. A gyereket pedig megtartjuk. - mondta határozottan, miközben a másik szobában lévő lánynak elakadt lélegzete. Érezte, ahogy a keserűség elönti szívét.

A férje megcsalta őt.

Próbálta megemészteni a hallottakat, de képtelen volt rá.

A férje megcsalta őt.

Mindig is tisztában volt vele, hogy Troy sem szerelmes belé, de azt hitte, hogy a fiú hűséges lesz hozzá és a születendő gyermekükhöz. 

Most ez mind szertefoszlott, ahogy végig tekintett a nappaliban álló angyalarcú lányon, aki teljesen az ellentétje. Alakja vékony és törékeny volt, haja szőke hullámos és pillantása ártatlanságot sugárzott. Belőle ez már régen kihalt.

-Nem szeretem, ha megfenyegetnek. - tett meg egy lépést anyja az ismeretlen felé. - Troy meghitt házasságban él a lányommal, napokon belül megszületik a kisfiúk. Nem fogom hagyni, hogy egy cafka mint te, belerondíts a boldogságukba és tönkre tedd azt. 

-Maga egy hárpia. - köpte a szavakat a szőke hajú. A bátyja csendben követte az eseményeket. 

-Tényleg azt hiszed, hogy Troy szeret téged? - nevetett fel gúnyosan a nő. - Csak egy vagy a sok nőcskéje közül. A lányomnak szerencséje volt, mert sikerült magához láncolnia. Neked itt semmi keresni valód.

-Maga mindig is ilyen önző volt? - szólt közbe a férfi. - Képes akár három ember életét is tönkretenni, csak hogy vagyonhoz jusson?

-Ennél sokkal többről van szó. - csóválta meg fejét az anya. Szoros kontyából kihullott egy apró tincs - És ha nem mennek bele az alkuba, akkor elintézem, hogy a fattyú gyereke megtudja milyen az élet árnyoldala. Csak egy telefon hívásba kerülne.

-Nem meri. - mondta a törékeny lány, hangja megremegett.

-Csak tégy egy próbát! - mormogta a nő és egy hátborzongató mosolyra húzta ajkait. Az előtte álló ismeretlen összerezzent, majd zokogva sietett ki a nappaliból. Az anya elégedetten nézett utána, majd a férfihez fordult. - 22 éven keresztül 1,000,000 dollár negyedévenként. De mindig csak a tíz százalékát költhetik el az át utalt pénznek. Ez az utolsó ajánlatom.

-És ennek így mi értelme van? - vonta fel szemöldökét a bátyj.

-Margaretnek lesz 400,000 dollárja évente, hogy felnevelje a gyerekét. Mire a fiú 22 éves lesz 79,200,000 dollár fog felhalmozódni neki. Ebből akár élete végéig is eléldegélhet.

-És mégis honnan szerez ennyi pénzt?

-Az maradjon az én titkom. De nyugodjon meg, mindent kordában tartok. Hozzáférek a vejem cégének könyveléséhez. - mondta a nő. - Ha okosan csinálom, fel se fog tűnni Troynak az eltűnt pénz.

-Egyet még mindig nem értek. - pillantott a nőre a férfi. - Miért hajlandó ennyit fizetni nekünk?

-Oh nem, ezt nem én fogom fizetni, hanem a vejem. Az ő cégétől fognak menni az átutalásuk.

-Szóval lefizeti a húgomat, hogy tartsa titokban a gyerekét, hogy Troy a maga lányával maradjon? - ráncolta homlokát a bátyj.

-Valahogy így. - mosolyodott el az anya magabiztosan. - És a legjobb az egészben, hogy nem az én pénzem fog rámenni erre.

A fal mellett megbúvó lány nem bírta tovább hallgatni anyja szívtelen tervét. Hirtelen öntötte el őt a rosszullét és a hányinger, sietve szaladt ki a friss levegőre. 

Megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor kiért a virágokkal teli kertbe. Egy pillanatra behunyta szemét és próbálta megemészteni a történteket.

-Te vagy Jane? - egy vékony kis hangocska szakította ki őt gondolat menetéből.

-Igen. - bólintott zavartan. - Te pedig Margaret vagy. - suttogta maga elé.

-Látom a végét járod. - motyogta félénken és a barna hajú óriási pocakjára mutatott. - Kisfiú vagy kislány?

-Kisfiú. - felelte szűkszavúan Jane.

-É-és Troy örült neki? Ho-hogy apa lesz? - dadogta Margaret szégyenlősen.

-Igen. - bólintott a barna hajú. - Jobban, mint gondoltam volna. Mindig is szeretett volna egy fiút. Nem tudom hogy viselném el ezt az egészet nélküle. - mondta, mire a vele szemben álló alak szomorúan elmosolyodott.

-Gratulálok. Remélem boldogok lesztek így hárman. - motyogta sajgó szívvel Margaret, majd elfordult és elindult a kapu felé.

-Várj! - kiáltott utána Jane. - Ennyi volt? Hagyod, hogy az anyám pénzzel elintézze ezt az egészet?

-Nem tudok mit tenni. - pillantott vissza rá Margaret tehetetlenül.

-És mi lesz Troyyal? Szereted őt.

-Troy egy jó ember és megérdemli, hogy egy mesebeli családja legyen egy mesebelien szép feleséggel. - mondta a lány. - Nem fogok belerondítani ebbe az idili képbe.

-Mi lesz a kicsivel? - vonta fel szemöldökét Jane aggódóan. 

-Majd valahogy megoldom. - mosolyodott el lágyan Margaret. - Már most mindennél jobban szeretem őt. Bármit képes lennék neki megadni.

-Bárcsak én is ilyen biztos lennél a dolgomban. - nevetett fel kínosan Jane. - Bármelyik pillanatban megindulhat a szülés és én rettegek.

-Ez természetes. De hidd el, amint megszületik a fiad értelmet fog nyerni minden. - nézett rá a lány biztatóan. - Gondolkoztatok már a nevén? - vonta fel szemöldökét kíváncsian, mire Jane egy aprót bólintott.

-Jason. - mondta és mosolyogva lepillantott hasára. - Te? - pillantott fel kérdően Margaretre.

-Tristan. A nagyapja után.