NORTH

Unottan néztem végig magamon. Egy rózsaszín szatén ruhát viseltem, aminek spagetti pántja és földig érő szoknyája volt. Hajamat egy elegáns kontyba fogtam és egy szolid sminket is magamra kentem. Belebújtam babarózsaszín cipőmbe, aztán kiléptem a szobámból. Letipegtem a kollégium parkolójába, és szemeimmel Jasont kerestem. Mikor megláttam mosolyogva intettem neki, majd hozzá siettem. Egy fekete öltönyt viselt csokornyakkendővel, de elképesztően jól nézett ki. Kék szemein megcsillantak a Nap sugarai.

-Szia! - köszöntem neki, és egy csókot leheltem ajkaira.

-Szia szépségem! - pillantott le rám vigyorogva. - Csodálatosan nézel ki. - gyengéden végig simított karomon.

-Te is megütöd a szintet. - tekintettem végig rajta mosolyogva. Csak nevetve megcsóválta fejét.

- Na gyere, induljunk. - biccentett kocsija felé, aztán beszálltunk a járműbe.

Troy egy hatalmas céges bált rendezett, aminek a város egyik legnagyobb és legdrágább hotelje volt a helyszíne. Minden nagy kutya hivatalos volt a bulira.

Feszélyezett mosollyal léptem be a hatalmas épületbe Jasonnel oldalamon. Semmi kedvem nem volt egy csapat gazdag öregemberrel bájcseverészni. Egy mély levegőt vettem, és megpróbáltam nem egy bunkó picsának tűnni, mint amúgy amilyen szoktam lenni.

A bál a szálloda legfelső szintjén volt egy óriási teremben. Az egész nagyon modern benyomást keltett. Középen egy tánc parkett helyezkedett előtte egy színpaddal. Körülöttük kerek asztalok hevertek, rajtuk selyem terítővel.

Egy vén férfi és egy nála jóval fiatalabb lány lépett elénk. Mosolyogva üdvözölték Jasont.

-Ő itt a partnerem, North Adams. - mutatott be az alaknak Jay.

-Rick Robinson. - fogtunk kezet. Ősz haját hátra zselézte, arca frissen borotvált volt. Whisky színű szemei alatt hatalmas karikák húzódtak. Nagy hasán ívesen kerekedett szmokingja. - A feleségem, Christine. - vigyorgott rá a mellette lévő lányra. Szemöldökeim felkúsztak, és először azt hittem csak viccelt. Bele tellett pár másodpercbe, mire rájöttem, hogy nem.

-Örülök a találkozásnak. - biccentettem felé kedvesen. Christine arca egy pillanatra fintorba futott. Nem tűnt túl szimpatikusnak, bár kétségkívül gyönyörű volt. Hosszú fekete haja egyenesen hullott vállára, kreol bőre csillogott. Alakját egy élénk vörös mélyen dekoltált ruhával emelte ki, szép arcát pedig egy piros rúzs és egy füstös szemsmink keretezte.

-És North, mivel foglalkozol? - fordult felém Mr Robinson.

-Igazából még nagyon semmivel. - nevettem fel kínosan. - Csak tanulok az egyetemen.

-Hmm. - Mr Robinson Jayre pillantott. - Ez igen különös.

-Az? - értetlenül Jasonre pillantottam.

-A szüleid mit szólnak ehhez? - kérdezte Christine. Már csak ő hiányzott.

-Mit szólnának? - vontam fel szemöldökömet. - Ösztön díjjal vagyok az egyetemen, és a gimi alatt összespóroltam annyit, hogy el tudjam tartani magam egy ideig. Úgy terveztem csak nyáron keresek valami munkát. - Rick felnevetett.

-Már attól tartottam, hogy Jason fog kitartani téged. - mondta vidáman. Összeráncolt szemöldökkel meredtem az előttünk álló két alakra. Ráharaptam nyelvemre, hogy véletlenül se kúszon ki a számon valami sértés. - Tudod fiam, hogy a mai világban mennyire kell vigyáznia a nőkkel. Nem lehet tudni, hogy melyikük hajt a pénzre. - veregette meg Jay vállát. Christine somolyogva hallgatta a párbeszédet.

Ez pont ez a zsémbes csóka mondja?!

Jézus, a csaj az unokája lehetne!

Nem azért ment hozzá feleségül, hogy délutánonként römizzenek.

-Nem, North nem olyan. - lépett közbe Jason, miközben nekem már teljesen felforrt az agyvizem. Legszívesebben mindkettőt kiosztottam volna. - Nem érdekli a pénzem.

-Azért csak óvatosan. - kacsintott rá Mr. Robinson, mire mindhárman felnevettek. Egy gúnyos mosolyt varázsoltam arcomra.

-Úgy lesz, úgy lesz. - bólintott a fiú feszélyezetten.

-Más téma. - pillantott ránk Rick. - Hallottam apád árulja a 77-es Fordját.

-Igen. - felelte Jason. - Miért? - vonta fel szemöldökét.

-Szólhatnál egy két jó szót az érdekembe. - tekintett a fiúra Mr. Robinson. - Szeretném megvenni, és hátha meg tudunk egyezni egy baráti árban.

-Rendben. - bólintott Jay. - Gyönyörű az a verda, nem?

-Valami kész csoda! - lelkendezett a férfi. - Nem igaz North? - fordult felém kíváncsian.

-De. Az. - mondtam röviden. Semmi kedvem nem volt tovább jópofizni velük.

-Kedvesem, olyan, mintha rossz kedve lenne. - pillantott rám Rick. - Csak nem megsértődött az előbbiért? - szólásra nyitottam számat, de mielőtt válaszolhattam volna, Jason közbe vágott. Tudta, hogy feldühítettek és bármelyik pillanatban robbanhatok.

-Ismered a nőket. - nevetett fel. - Ha meg sem szólalsz, már azért is megsértődnek. Néha North is túlságosan komolyan vesz mindent. - sértett pillantásokat löveltem felé, miközben Jason csak cinkosan mosolygott az öreggel. Christine óriási vigyorral ajkain nézett rám lesajnálóan. Betelt a pohár. Nem elég, hogy ez a két, száz dollárost szaró ember engem baszogat, de még Jay is rátesz egy lapáttal.

-Ne is mondd. - mosolygott Mr. Robinson. - A kocsitok sem nekem lesz. Valamelyik nap jól összekaptam Christinnel. Legalább ezzel most kiengesztelem.

-Te is kipróbálhatnád, North biztos örülne neki. - pillantott ránk Christine. Megforgattam szemeimet.

-Nem is tudom. - néztem végig mogorván a bandán. - Ha már olyan mélyre süllyednék, hogy egy nagypapám korabeli fószerhez menjek hozzá, és seggre pacsizzak a löttyedt testével. hogy utána száz dollárosokat dugdoshassak fel a valagamba, akkor egy jacht lenne a minimum, nem a barátom verdája, amiben a fia az utcasarokról felszedett csajokat döngette, hogy utána úgy érezze ér valamit és kell is valakinek. - fakadtam ki idegesen. Mind a négyen néma csendben álltunk, nem bírtak megszólalni. Mr. Robinson sokkosan, miközben Christine sértetten tekintett le rám. Jason arcára kiült a düh, és megszorította összekulcsolt kezünket. - Elnézést. - motyogtam arcomon egy műmosollyal. - És nyalják ki! - szemforgatva fordítottam hátat a három alaknak, és megpróbáltam kivállni a tömegből. Mikor már majdnem kiértem valaki megragadta csuklómat és visszarántott. Hirtelen csapódtam neki mellkasának.

-Ez meg mi volt? – csattant fel Jason mérgesen.

-Mégis mi lett volna? – vontam fel szemöldökömet. – Kreol Barbie és szmokingos bácsi szart dobált rám. Te meg adtad alájuk a fát, mintha egy aranyásó csitri lennék, aki a pénzedért van veled.

-Az a szmokingos bácsi apa cégének a fő szponzora. – sziszegte feszülten. – Tudod te mit csináltál?

-Csak kimondtam az igazat. – vontam vállat.

-Legközelebb lehetnél kúltúráltabb. – pillantott rám. – Vagy egyszerűen ne szólalj meg, ha csak sértegetni tudod az embereket. A legjobb az lenne, ha itt sem lennél.

-Nem én akartam eljönni! – kaptam fel egyből a vizet. – Amúgy meg a tököm tudja, hogy kell egy ilyen helyen viselkedni.

-Nem nehéz. – mordult rám Jay. – Csak állj mellettem és maradj kussban! – sértődötten fordítottam el tőle fejemet, majd látványosan megforgattam szemeimet.

Ha csöndet akar, akkor megkapja.

Abban a pillanatban egy újabb pár jelent meg előttünk, szerencsére egy fokkal szimpatikusabbnak tűntek. Többet egy szót sem szóltam, arra sem figyeltem, hogy miről beszélnek Jasonnel. Csak álltam ott, mint egy trófea, és egyetlen dolgom volt.

Szépnek lenni.

Sokáig bájcsevegett Jay mindenkivel, mikor feltűnt a láthatáron a rémek-réme.

Jane.

Egy tengerészkék földig érő estélyi volt rajta, ami szív alakú dekoltázst tartalmazott. Szőke haját szabályos és rendezett kontyba tűzte, ajkain virított a vörös rúzs, szemeit feketével emelte ki. Drága ezüst nyaklánc lógott nyakában és fülbevaló fülében.

-Kedveseim! – jött oda hozzánk egy műmosollyal arcán, majd két hatalmas puszit nyomott orcámra. Majdnem helyben oda hánytam.

-Elrabolhatom egy percre? – pillantott rám kérdően, miközben bele karolt fiába, de válaszomat már nem várta meg, csak elrángatta Jasont. Pár lépést tettek arrébb, de még így is értettem minden szavukat.

-Mi van rajta? – kérdezte Jane undorodva tekintve rám. – Úgy néz ki, mint egy szajha, akit a sarokról szedtél fel.

-Anya...- sóhajtott fel a fiú, de a boszorkány még nem fejezte be.

-Nem ezt beszéltük meg! – sziszegte idegesen. – Hol van az az elegáns csipke ruha, amit kinéztem neki?

-North utálja a csipkét. – suttogta Jay.

-Úgy látom a jó ízlést is. – hallatszódott Jane nyájas hangja. Idegesen emeltem égnek tekintetemet és bele haraptam ajkaimba.

Ehhez a nőhöz pia kell.

Szó nélkül hagytam ott őket és a bárhoz siettem.

Lehuppantam egy üres székre, aztán a pincérre emeltem feszült tekintetemet.

-Mit adhatok? – fordult felém udvariasan.

– Vodkát. – motyogtam. – Tisztán. – a srác megszeppent, kényelmetlenül tekintett rám.

-Nem fogyasztana szívesebben, egy kis pezsgőt vagy bort? – gyilkos pillantásokat löveltem felé. – De jó a vodka is. – mormogta, mikor észlelte, hogy nincs jó kedvem. Elővett egy poharat, majd beleöntötte az átlátszó piát. – Egészségére. – rakta le elém, miközben elrakta az üveget.

-Hóhó, azért ennyire ne siessünk. – mordultam rá, aztán lehajtottam a maró folyadékot. – Még! – toltam elé már üres poharamat. Feszélyezetten nézett rám, de végül engedelmeskedett nekem. A második adagot is lehajtottam, mikor azt éreztem, hogy valaki megérinti vállamat.

-Felettébb érdekes ital választás, egy olyan hölgytől, mint maga. – az ismeretlen férfi helyet foglalt mellettem, és bájosan vigyorgott rám. Megforgattam szemeimet.

-Lo siento, pero estoy no entendido. – hadartam el pergő nyelven. A 12 év spanyol tanulás csak megtette a hatását. Legalább le tudom rázni az ilyen bunkókat. A férfi meglepetten tekintett rám. Éjfekete haja és kék szeme volt, arcát apró borosta fedte. Messziről lerítt róla, hogy gazdag. Még álompasinak is lehetett volna nevezni, ha nekem nem fordult volna fel a gyomrom ettől a beképzelt stílusától.

-Bocsánat, tisztára úgy értettem, mintha az előbb angolul beszélt volna. – hebegte zavarodottan.

-No hablo inglés. – motyogtam unottan.

Kopjon már le!

– Vete la mierda! – mondtam nyugodt hangon. A pincér hátra hőkölt, mikor meghallotta. Ezek szerint tud spanyolul, vagyis értette, amit az előbb mondtam, és hát...nem éppen a fickó ingét dicsértem meg.

Végül a férfi felszívodott magamra hagyva az egy üveg vodkámmal, amt sikerült kizsarolnom a pincértől

-Nocsak, nocsak. – szólalt fel mögülem egy ismerős hang. – Csak nem North issza le épp magát a sárgaföldig? – mosolyogva fordultam meg.

-Szia Tris! – intettem a fiúnak vidáman. Végre egy normális embe.

-Hova tűnt az udvarlód? – érdeklődött, miközben lehuppant mellém.

-Biztos valamelyik Mikulás hasonmás seggét nyalja. – mormogtam feszülten. – Én nem tudtam viselkedni, úgyhogy kispadra lettem küldve. – Tristan felnevetett. Egy egyszerű fekete szmoking volt rajta csokornyakkendővel. Haját hátra zselézte, de egy apró tincsét elől hagyta, ami így gyönyörű arcába hullott. Elképesztően jól nézett ki.

-Valahogy velem is ez a szitu. – motyogta, miután kikérte italát. – Troy elhozott, mert ez egy családi esemény és nekem is itt a helyem. De szerintem csak egy reklám fogás vagyok, semmi több.

-Én meg egy trófea. – sóhajtottam fel keserűen.

-Jézusom, annyira utálom ezt. – nevettet fel Tris. – Sok beképzelt fószer, akiket csak a pénz érdekel.

-Nekem mondod. – horkantottam fel. – Az előbb spanyolul koptattam le egy csávót.

-Az szép. – bólintott elismerően a fiú. – Én Jannel mentem oda jópofizni egy csajhoz meg egy öreg bácsihoz. Még az elején tök jól ment a bájcsevegés, amíg azt nem hittem, hogy egy unoka-nagypapa páros. Kiderült, hogy igazából házasok. – húzta el száját Tris, mire hangosan felnevettem.

-Én is elejtettem egy-két beszólást. – vontam vállat, miközben egy újabb adag vodkát öntöttem ki poharamba.

-Olyan szívesen tönkre tenném ezt az egész bált. – pillantott rám Tristan és meghúzta az üveget. – Elegem van az ,,új családomból".

-Hát még nekem. – sóhajtottam fel. – Jane lazán leszajházott.

-Szerintem rúgjunk be és csesszük szét az estélyt. – pillantott rám Tristan.

-Csináljuk! – kiáltottam fel lelkesen. – Ezt a bulit mi csak jobbá tehetjük.

-Egyet értek. – emelte fel a vodkásüveget. – Szedjük szét a házat!

-Szedjük! – mosolyogtam rá boldogan a fiúra

Mikor már nem tudtuk követni, hogy hányadik felesnél járunk, a hangulat feloldódott. Hatalmas nagy ricsajt csaptunk Tristannal, ahogy folyamatosan egymás karjaiba borultunk a nagy nevetésektől.

-Néha annyira elegem van Jasonből. – mondtam, mikor már nem a józanság uralkodott felőlem. – Olyan, mintha csak egy trófeának hozott volna.

-Mondom én, hogy barom a srác. – röhögött fel Tris.

-Az. – mormogtam dühösen. – Úgy fel tud idegesíteni. Néha legszívesebben a fejéhez vágnám, hogy veled is lefeküdtem. És hogy magasan te voltál a jobb. – böktem a fiú felé poharammal hahotázva. Tristan felvonta szemöldökét.

-Tényleg? – kérdezte vigyorogva. Közelebb hajoltam hozzá, de közben majdnem elvesztettem egyensúlyomat.

-Belsős infó, nem mondhatok semmit. – kacsintottam rá a fiúra, aki hangosan felnevetett.

-Ezt egy igennek veszem, arra a kérdésre, hogy én vagyok-e jobb. – mondta somolyogva. Megforgattam szemeimet.

-Egyszer kivehetnéd a gatyádból az eszedet. – sóhajtottam fel.

-Tudod, hogy az a nagy dolog a gatyámban, nem az eszem. – suttogta somolyogva, mire hangosan felröhögtem.

-Szörnyű vagy. – ütöttem rá mellkasára vigyorogva.

-Király vagyok. – javított ki Tris.

-Max álmaidban szép fiú. – mondtam nevetve.

-Szerintem tudod jól, hogy mi szerepel az álmaimban. – suttogta, és játékosan félredöntötte fejét. Végig nyalt ajkain. Mosolyogva tartottuk a szemkontaktust, majd megráztam magam.

-Na jó, elég a flörtölésből. – motyogtam nevetve. – Mielőtt jön a ribanc rendőrség, vagyis Jane. – Tristan elvigyorodott, miközben megpróbáltam felállni a bárpulttól. Mikor talpam a talajt érte, elvesztettem egyensúlyomat. Tristan, ahhoz képest, hogy részeg volt, elég gyorsan kapott utánam. Nevetve kapaszkodtam meg benne.

-Ejnye, ejnye. – csóválta meg fejét. – Mindig találsz valamilyen okot arra, hogy engem fogdoshass.

-Inkább te. – böktem meg mellkasát, mikor magával szemben állított. Kezei szorosan tartották derekamat, csillogó szemekkel pillantott le rám.

-Ha Jason meglát, ideges lesz. – suttogtam. Tristan kezeit csupasz hátamra vezette, és minden egyes érintésével perzselte bőrömet.

-Maximum magára. – mormogta rekedt hangon a fiú. – Ő volt bunkó veled.

-Jogos. – oldalra döntöttem fejemet, szemügyre vettem a fiút. Csillogó barna szemeit, csókolnivaló ajkait és tökéletes arcát. – Vissza kéne mennünk Janeékhez. – motyogtam pirulva. – Hamarosan kezdődik a vacsora. - A fiú bólintott, és elengedte derekamat. Egyensúlyozva haladtunk az asztalunk felé, ahol már ott volt Jason és szülei is. Szónélkül helyet foglaltunk a fiúval, majd cinkosan egymásra mosolyogtunk. Jane és Jay haragosan pillantottak Tristanra.

-Hol voltatok? – kérdezte a velem szemben ülő boszorkány.

-Sajnos nem a lábaid között. – kacsintott rá szemtelenül Tris, mire én hangosan felnevettem.

-Te rohadék. – sziszegte Jason idegesen a fiúra pillantva, miközben Troy kellemetlenül fészkelődött helyén.

-Nyugi, csak viccelődik. – tettem kezem Jason combjára vihogva. A fiú közelebb hajolt hozzám, majd bele szagolt a levegőbe.

-Ti ittatok?! – vonta fel szemöldökét dühösen.

-Csak egy picit. – motyogta Tristan jókedvűen. – Egy fél üveg vodka még nem ártott meg senkinek.

-Jézusom. – temette arcát kezeibe Troy.

-Mondtam, hogy ne hozzuk el őket. – sóhajtott fel Jane, majd fintorogva mért kettőnket végig. – Valaki nem tud viselkedni civilizált emberek között. – nézett rá Tristanra. – És valaki ringyónak öltözik. – ökölbe szorítottam kezemet, és már próbáltam volna visszaszólni valamit, mikor egy meleg tenyeret éreztem csupasz combomon. Tristanra emeltem tekintetemet, aki megcsóválta fejét.

-Ne vedd fel. – tátogta úgy, hogy csak én lássam. – Faszhiányos. – olvastam le a fiú szájáról, mire felnevettem. Jason ránk pillantott.

Mikor észrevette Tris kezét combomon, feszülten vonta fel szemöldökét.

-Most volt elég! – pattant fel az asztaltól, aztán azzal lendülettel felkapott engem is, és elkezdett kirángatni a hotelból. Rengeteg szempár tapadt ránk, miközben dühösen próbáltam elszakadni Jasontől.

-Engedj el! – kiáltottam fel, de a fiú rám se hederített. Tris gyorsan utánunk szaladt, majd mikor kiértünk a friss levegőre, dühösen állt meg Jay előtt.

-Ne nyúlj hozzá! – parancsolt rá az engem rángató fiúra.

-Húzz az utamból. – sziszegte idegesen Jason.

-Nem! – hasított a levegőbe Tris erőteljes hangja. Jason egy ott lévő sofőrnek intett, aki gyorsan oda sietett hozzánk.

-A hölgy túl sokat ivott. – mondta idegesen. – Vigye erre a címre! – parancsolta, majd átadott egy cetlit a férfi kezébe, amit fogalmam sincs, hogy honnan szerzett.

-Nem vitetheted el innen, csak úgy, mintha egy szemeteszsák lenne! – kiáltott fel Tris feszülten. Már nem volt erőm ellenkezni, éreztem, ahogy a pia véglegesen a fejembe szállt.

-De igen, mielőtt valami még nagyobb hülyeséget csinál! – dörmögte Jay, miközben felkapott ölébe, és az előttünk parkoló limuzinba rakott. – Ha annyira félted, akkor menj vele! – mondta feszülten.

-Jó. – vont vállat lazán Tris, majd óvatosan arrébb tessékelt az utastérben, hogy neki is legyen helye beülni. Jason hitetlenül nevetett fel.

-Megdugni nem akarod?! – csattant fel dühösen, én pedig úgy éreztem, mindjárt a kocsi szőnyegére hányok.

-Már megtettem. – vigyorgott arcába Tristan, mire Jay hátra hőkölt és döbbenten nézett rám.

Na most aztán nagy szarban vagyok.

Tristan becsapta a kocsiajtót és mogorván odaszólt a sofőrnek, hogy indulhatunk. Jason még mindig sokkosan állt az út szélén, és hitetlenül meredt az elszáguldó kocsink után.