NORTH

Ketten álltunk a kollégium parkolójába. A hideg beszökött vastag kabátom alá, már minden pocikám vacogott. Sötét felhők gyülekeztek a fejünk felett, ami a havaseső közeledtét jelezte. Észak-Karolinában szokatlan volt, hogy 4 fok alá esett a hőmérséklet, de ma megtörtént. 

Lopva a mellettem álló fiúra pillantottam, aki lazán támaszkodott meg hatalmas terepjáróján. Egy vékony kék széldzseki volt rajta és egy barna bakancs fedte lábait. Az erős szél belekapott fekete kócos fürtjeibe, így játszadozva azokkal. 

-Szerinted most miért késnek?-fordult felém Jason mosolyogva.

-Fogalmam sincs.-feleltem.-De Ademet és Jaket ismerve nem is akarom tudni.

-Tovább tart elkészülniük, mint neked.-pillantott rám a fiú.

-Haha, nagyon vicces.-forgattam meg szemeimet, majd pár percig csak némán meredtünk egymásra. Jay íriszei mindig is szépen csillogtak, de ma különösen. Ajkai lágy mosolyra húzódtak, ami megdobogtatta szívemet.

-Figyelj, North...-kezdett bele Jason, mire kíváncsian tekintettem rá.- Arra gondoltam, hogy egyszer valamikor elmehetnénk valahova.

-Oké, persze. - bólintottam vidáman.

-Már mint ketten. - motyogta. Döbbenten meredtem magam elé. Éreztem, ahogy életre kelnek hasamban azok a bizonyos pillangók. Pulzusom szaporává vált és alig bírtam visszafojtani az idétlen vigyoromat.

Szerettem volna Jayyel elmenni randizni, jól esett, hogy így tekint rám és hogy tetszek neki. Mostanában annyi minden összejött, és tényleg minden vágyam az volt, hogy egy nyugis estét tölthessek el vele. El se hittem, hogy Jay pont velem akar elmenni randizni.

-Végülis, miért ne.-feleltem mosolyogva. Majd abban a pillanatban bevillant Tristan. Az együtt töltött éjszakánk és az idegesítő viselkedése. Dühös voltam rá és azóta úgy próbáltam kerülni őt, ahogyan csak tudtam. Akárhányszor eszembe jut, a bűntudat mardosta lelkemet.

Gondolataimból Adam és Jake érkezése zökkentett ki. Boldogan köszöntöttek minket és lepacsiztak Jasonnel.

-Tris merre van?-kérdezte Jay és zsebéből előhalászta kocsija slusszkulcsát.

-Azt mondta Scottal odajönnek.-felelte Adam. Hófehér bőre teljesen kipirult a hideg hatására, Jakkel ellentétben. Rajta csak egy hosszúujjú póló volt, mert állítása szerint ő nem szokott fázni.

-Akkor indulhatunk.-kiáltott fel lelkesen Jason és kinyitotta a terepjárót. 

A fiúk minden évben az őszi szünetben elszoktak menni Jasonék nyaralójába, hogy orrba - szájba videojátékozhassanak és berúghassanak. Engem is hívtak, de nemet mondtam. Nem akartam belerontani a nőmentes kanbulijukba, amúgy is szükségem volt egy pici egyedül létre.

Miközben Adam és Jake az anyósülésért harcolt, Jay kihajolt a kormány mögül.

-Akkor két hét múlva?-kérdezte és egy díjnyertes mosolyt villantott rám. A látványba a lábam is beleremegett, nem hiába érezte magát az ember lánya a világ legnagyobb mázlistájának, ha Jason Hill rámosolygott.

-Már alig várom.-válaszoltam vidáman, majd becsuktam a kocsi ajtaját.-Viszlát nemsokára fiúk!-köszöntem el utoljára tőlük, majd néztem ahogy elhajtanak.

Egy órával később, mikor már a szobámban ültem és a jegyzeteimet néztem át, a telefonom hangos csörgése törte meg a nyugtató csendet. Szemöldök ráncolva szóltam bele a készülékbe.

-Adam?-kérdeztem meglepetten.

-Szia North.-mondta, de hallottam hangján, hogy valami nincs rendben.

-Szia, mi van veletek? Történt valami?-kérdéseimet hosszú csend követte.-Adam, kezdesz megijeszteni.-folytattam. Halottam, ahogy a fiú egy mély lélegzetet vesz, majd végül kibökte.

-Tristan nem jött el.

-Mi? De miért?-értetlenkedtem. Az idegesség megint a hatalmába kerített és sajnos sejtettem hol lehet Tris és miért nincs most ott a többiekkel.

-Nem tudom.-jött a válasz a túloldalról.- Scott azt mondta, hogy már reggel lelépett. Aggódunk érte, a hívásainkra sem válaszol.

-Oké, akkor megpróbálom megkeresni.-feleltem. - Csak nyugodjatok meg. Remélhetőleg nincs semmi baja.

-Rendben.-motoygta Adam.-Hívj, ha megtaláltad.

-Úgy lesz.-válaszoltam, aztán bontottuk a vonalat. 

Idegesen álltam fel íróasztalomtól. Kezembe vettem kabátomat, majd kiviharzottam a helyiségből. Először megnéztem, hogy a koleszban van-e, de ott egy félóra ajtódörömbölés után sem kaptam választ. Egyszer beszélt a kedvenc bárjáról, ami csak egy fél órára volt az egyetemtől. Úgy döntöttem, hogy megpróbálom ott keresni őt.

Mikor beléptem a helyiségbe egyből megcsapott a tömény alkoholnak és a cigi füstjének keveredett szaga. Imádkoztam, hogy Tristan itt legyen mivel már kezdtem elfáradni. Az egész egyetemet bejártam érte.

Egy hatalmas nagy kő esett le a szívemről, amikor megpillantottam a pultnál ülő fiút, majd pár másodperccel később már a düh kerített hatalmába. Kezdett elegem lenni abból, hogy mindig nekem kell valahogy összekaparnom Trist.

-Mért nem mentél el?-álltam meg közvetlen a fiú mellett és dühösen meredtem rá.

-Ne mondd, hogy idáig követtél.-pillantott rám szemforgatva. Lehajtotta a kezében lévő pohár tartalmát és rendelt még egyet.

-Tris, a nemlétező tököm is tele van azzal, hogy folyton téged kell pátyolgatnom, szóval ne kezdj el itt kitérni a válaszaim alól!-sziszegtem a fiú arcába ingerülten.-Mért nem mentél el a fiúkkal?-Tristan kerülte pillantásomat és csak némán maga elé meredt. -Tristan...-mondtam siettetve válaszát.

-Nem érdekes.-mormogta.

-De, pont hogy eléggé az.-feleltem fusztráltan.

-Csak kopj le Adams.

-Amíg nem válaszolsz tuti nem.-makacskodtam. Körbenéztem a bárba, ahol egyre nagyobb tömeg kezdett lenni.

-Válasz kell, hát jó megkapod.- fordult felém villámló szemekkel. -  Azért nem mentem el a fiúkkal, mert kurvára nincs kedvem azt a szar ps-t nyomkodni és közben a csajokat pontozni. Sokkal komolyabb dolgokkal kell most foglalkoznom.-pillantott rám és még egyszer meghúzta italát.

Hirtelen minden haragom elpárolgott és egy nagy sóhaj kíséretében ültem le mellé. Eszembe jutott a szobájában lévő parafatábla.

-Egy dupla whisky lesz.-tekintettem rá a csaposra, aztán az értetlenkedő Trisre néztem.

-Mit csinálsz?-kérdezte rekedtes hangon.

-Tudom, hogy gyűlöljük egymást, de ma este lehetünk barátok. Itt vagyok, hogy meghallgassalak. És, hogy leigyam magam a sárga földig. Már rám férne.-mosolyogtam rá halványan a fiúra, aki viszonozta gesztusomat.-Miért nyomozol egy gyilkosság után?-kérdeztem, mire Tris egy hatalmasat sóhajtott.

-Nem adod fel, igaz?

-Nem.-mondtam határozottan.

-Hát jó. - Az anyám gyilkossága után nyomozok. - motyogta, mire el akadtam lélegzetem.

-Úristen. - suttogtam. - Sajnálom. - Tris csak megvonta vállát egy szomorú mosoly kíséretében. 

-Tavasszal találtam rá. A rendőrök szerint öngyilkos lett és felakasztotta magát. - pillantott rám. - Nekem kicsit más az elképzelésem.

-Nem is tudom, mit mondjak. - fordultam felé és lehajtottam piámat.

-Nem kell semmit. - mormogta.

-És nem félsz? - pillantottam rá kérdően.

-Miért kéne? - vonta fel szemöldökét.

-Ha az anyukádat tényleg meggyilkolták, akkor te is veszélyben lehetsz. - néztem rá Tristanre komolyan.  - Akár te is úgy végezheted, ahogy ő.

-Nem érdekel. - vont vállat. Döbbenten néztem rá.

-Hogyhogy nem érdekel?

-North. - sóhajtott fel. - Az anyámat megölték. Ő volt a családom, a mindenem. De most...-sóhajtott fel. - Már nincs semmim. Egyedül a bosszú éltet.

-Akkor mit fogsz kezdeni magaddal ha ennek vége lesz?-tekintettem rá kérdően.

-Pffu, nem tudom. Ha ezt egyáltalán túl élem, akkor elvégzem az egyetemet .-felelte elgondolkozva.

-És aztán?-érdeklődtem tovább.

-Azt már nem tudom.-sóhajtott fel.-Anyám meghalt, úgyhogy már nincs ami ide kössön. Lehet elköltözöm valahova és új fejezetet kezdek az életemben. Azt hallottam, hogy Costa Ricán elég jó a helyzet.

-Egy percig se bírnád ki ott.-mondtam. A pia megtette hatását, és kezdtem elengedni magamat.

-Ó, dehogynem. Elég lenne egy kis ház is nekem a tengerparton. - nézett maga elé ábrándozva. - Minden reggel elmennék futni a homokban és talán szörföznék is..

-Nem is tudsz szörfözni.-vágtam közbe.

-Megtanulnék.-vont vállat.

-És mégis hogyan élnél ott meg?-kérdeztem.

-Van félre tett pénzem. Vennék egy bárt és folyamatosan ott lennék. Egész álló nap szólna a spanyol zene.-egy pillanatra arca megenyhült. Eddig valami ismeretlen dolog csillogott szemeiben. A remény.

Mosolyogva néztem végig a lelkes fiún és melegséggel töltött el, ahogy láthatom, hogy boldog is tud lenni. Legalább is kevésbé morcos.

-És beszélsz spanyolul?-pillantottam rá.

-Sí, hablo español muy bien.-felelte tökéletes kiejtéssel.

-Mi también.-válaszoltam. A fiú mosolyoga tekintett rám.-Veled mehetnék.-törtem meg a csendet.-Én lennék a dögös pultoslányod.

-Nem is rossz ötlet. Ha csődbe megyünk, akkor ott leszel te, akit eladhatok a mexikói szervkereskedőknek.-pillantott rám.

-Hülye.-boxoltam bele vállába. Mosolyogva néztük egymást. Szőkésbarna haja csapzottan hullott jóképű arcába. Egy békés sóhajt hallatott.

-Costa Ricára.-emelte poharát felém.

-Costa Ricára.-koccintottam a fiúval.