NORTH

Gyomorgörccsel léptem be a bisztró ajtaján. Jason és Tristan tegnap kibékültek, így a csapat újra összeállt. 

Asztalunknál pillantottam meg Adamet, Jaket, Scottot és Jasont. Mind mosolyogva intettek felém. Egy hatalmas kő esett le a szívemről, mikor megláttam, hogy Tris még nincs itt. Izgultam, hisz a fiúkkal azóta nem találkoztam, mióta Tristan és én...tudjátok.

Ideges voltam és féltem, hogy a srácok kiszúrják, hogy történt köztünk valami, amit nagyon nem akartam.

Az az éjszaka titok. És pont.

-Sziasztok!-egy boldog vigyort varázsoltam arcomra.-Mizu van veletek?-kérdeztem és lehuppantam Jason mellé a boxba.

-Csak a szokásos.-vont vállat Jake.-Hemzsegnek körülöttünk a csajok.

-Azt máris gondoltam.-feleltem szemforgatva. -Csak rátok kell nézni.-mondtam, majd abban a pillanatban megjelent mellettem Tristan. Mosolyogva köszönt mindenkinek, aztán lehuppant mellém.

-North.-biccentett felém vigyorogva. Gyomrom újra görcsbe rándult, pulzusom szapora lett.

Gyanús, hogy ilyen jó kedve van.

Remegő kezekkel vettem kezembe a bisztró étlapját.

-Veletek már megint mi történt?-kérdezte a velem szemben ülő Jake.-Furák vagytok Trissel.- Ledermedtem és a levegő torkomon akadt. Egy hangot sem tudtam kiadni ijedtemben. Óvatosan a mellettem ülő Tristanre sandítottam, aki csak egy önelégült mosollyal bámult maga elé.

Élvezte, ahogy engem belülről felemészt a titkunk.

-Összevesztetek megint, mi?-pillantott ránk szigorúan Adam. Egy megkönnyebült sóhaj hagyta el számat.

-Valami olyasmi.-feleltem halkan.

-Akkor itt az ideje kibékülni.-csattant fel Jason vidáman.-Unalmas már ez a gyerekes civakodás. Kell egy kis fegyverszünet a bandában.

-Nem is tudom.-húzta el száját Tris.-Northal szeretjük egymást leteperni újra és újra.-döbbenten pillantottam rá a mellettem lévő fiúra. A többiek nem vettek észre, hogy Tristan pontosan mire is célozgatot.-Egymást döngölni...a földbe, elég kielégítő tud lenni.-egy perverz félmosollyal tekintett le rám. Szemei csibészen csillogtak. 

-Csak fogd be!-utasítottam idegesen.-Nem vagyok kíváncsi a hülyeségedre.

-És ennyi volt.-szólt közbe Scott nevetve.-Northot már felpiszkáltad.

-Igen, az utóbbi időben ez elég jól szokott sikerülni.-vont vállat Tris mosolyogva.-Őt mindig elég jól tudom feltüzelnem.

-Na jó elég volt!-pattantam fel. Tristan szórakozottan pillantott rám.-Állj fel és nyomás!-utasítottam. 

-Most meg mit csinálsz vele?-nevetett fel Jay.

-Kiráncigálom a bisztróból és kinyírom. Maradjatok nyugodtan, én mindjárt vissza jövök. A haverotokban már nem vagyok annyira biztos.-mondtam, majd elkezdtem az étterem parkolójba kivezetni a fiút. Mikor kiléptünk az ajtón, dühösen támadtam rá Trisre.

-Te normális vagy?!-boxoltam bele vállába, mire csak felnevetett, megragadta derekamat, magához húzott és ajkait ajkaimra támasztotta. Dühösen löktem el magamtól, és feszülten magam mögé tekintettem, hogy a fiúk biztosan nem látták-e ezt a jelenetet.

-A múltkor még tetszett.-vigyorgott le rám.

-Na jó, ezt abba kell hagynod most!-parancsoltam idegesen.

-Miért? Még a végén Jay rájön, hogy mi is történt köztünk valójában?-kérdezte szórakozottan.-De nagy kár lenne.-húzta el száját megjátszva magát.

-Nem tudom, hogy mi a bajod, de kérlek akadj le erről a témáról!

-Nem.-felelte könnyedén.-Nincs kedvem.

-Ezt ne kezd el!-löveltem felé gyilkos pillantásokat.

-Pedig de.-mormogta vidáman és még közelebb lépett hozzám.-Mert élvezem.-suttogta.

-Mégis miért?-kérdeztem indulatosan.-Tudtam, hogy bunkó vagy, de azt nem, hogy szociopata is.

-Nagyon vicces.-mondta szarkasztikusan.-Jason is értékeli a humorodat?

-Jayt hagyd ki ebből!-rivaltam rá.

-Na még mit nem! Miatta kell eltitkolnom, hogy meghúztalak. Miatta vagy ilyen morcos.

-Miattad vagyok.-pillantottam rá dühösen.

-Hazudsz.-mosolyodott el.-Azért vagy ilyen mérges rám, mert félsz, hogy mit fog szólni Jay, ha tudomást szerez a kis kalandunkról. Lehet nem lenne esélyed nála. Nem élhetnéd az ötcsillagos romantikus regénybe való életedet.

-Nem vagyok együtt Jasonnel.-mormogtam ingerülten.

-Még.-vágott bele szavamba a fiú.-De szeretnél. Az elejétől fogva a barátnője szeretnél lenni Jaynek, akár csak a klisékkel teli történetekben. Az új lány megismeri az iskola rosszfiúját...először dacolnak egymással, majd összejönnek, a csaj megváltoztatja a srácot, jófiú lesz belőle és mindenki boldog. Így képzelted el, igaz?-vonta fel szemöldökét. Nem válaszoltam, csak dühösen meredtem rá. Féloldalas mosolyra húzta ajkait.

-Milyen szép lett volna! Kár, hogy becsúszott ez a hiba.-fintorodott el vidáman.

-Milyen hiba?-ráncoltam homlokomat. A fiú még egy lépést tett felém, így arcaink alig pár centiméterre voltak egymásétól. Egy magabiztos vigyorral nézett bele szemeimbe.

-Én.-suttogta. Makacsul tartottam a szemkontaktust Trissel.

-Nem tudom miről beszélsz.-tekintettem rá a fiúra.

-Ó, dehogyis nem.-mosolyodott el Tristan.-Csak még magadnak sem merted bevallanni.

-Mit?-vontam fel szemöldökömet.

-Azt hogy én kellek neked.-suttogta a fiú ajkaimra.

-Nevetséges vagy.-horkantottam fel hitetlenül.

-Biztos? Nem inkább te?-kérdezte.-Te hazudsz saját magadnak.

-Nem hazudok.-vágtam rá dühösen.

-Akkor miért remegsz bele minden érintésembe? Miért veszed szaporán a levegőt, akárhányszor közel hajolok hozzád és miért pirulsz bele, amikor megemlítem a múltkori estét?-a fiú közelebb hajolt nyakamhoz, így engem teljes őrületbe kergetve. Térdeim megremegtek, pulzusom szaporává vált és éreztem, hogy egyre inkább melegem lesz. Utáltam, hogy így reagáltTristanre a testem és utáltam, hogy ilyen hatással volt rám. A fiú egy puszi nyomott a fülem mögé, aztán csillogó tekintettel nézett bele szemeimbe.-Szegény Jay még nem tudja, hogy a csaja rám gerjed.-húzta el ajkait bűnbánóan, majd a bejárat felé fordult és elindult befelé a bisztróba. Döbbenten mentem Tris után, szükségem volt arra, hogy rendezhessem gondolataimat. 

Belépve a helyiségbe ismét megcsapott az a kellemes retro hangulat. A padló fekete-fehér kockás csempe borította, a fal pedig menta színű volt. A neon fények csak úgy beragyogták a teret, a piros színű boxok virítottak a szobában. Körbe kémleltem a teret és mindenhol elfoglalt embereket vagy a szokásos kosztümjükben járkáló pincérnőket láttam. Remegő lábakkal mentem vissza a fiúkhoz és ültem be Jason és Tristan közé.

-Na hogy ment?-érdeklődött Scott.

-Remélem jól seggbe rúgtad!-lelkesedett Adam. Sápadt arca kipirosodott a sok nevetéstől.

-Nyugi srácok, kaptam az ívet rendesen. De azt hiszem egyenesbe jöttünk.-mondta vidáman Tristan.-Vagy inkább vízszintesbe.-motyogta úgy, hogy már csak én halljam. Megforgattam szemeimet.

-Örülök neki.-mosolyodott el Jason. Kivillantak hófehér fogai és fekete haja most is lazán hullott bele arcába. Kék szemei gyönyörűen virítottak.

Tökéletesen néz ki és én mégis minden energiámat a mellettem üllő szemétládára pazarlom.

-Én is.-viszonoztam a fiú gesztusát. Nehéz volt nem elveszni ragyogó tekintetében. Mosolyát látva melegség fogott el.

-Viszont nagy hírem van.-fordult mindnyájunk felé Jay.- Jövő héten őszi szünet, úgyhogy megrendezhetjük a híres kanbulinkat. -a fiú lelkesen mesélt, szemei izgatottan csillogtak. Adam ujjogott, míg Jake izgatottan kiáltott fel. Tristanre pillantottam, aki egy apró mosollyal ajkain meredt maga elé. A következő pillanatban egy meleg kezet éreztem meg combomon. Kirázott a hideg, Tristan érintései perzselték bőrömet. Szúrós pillantásokat löveltem felé, mire vigyora még szélesebb lett. A mellettem ülő Jason lelkesen mesélt, de én nem tudtam rá figyelni. 

Tris ujjaival apró köröket rajzolt bőrömön, miközben keze egyre feljebb vándorolt lábamon. Átkoztam őt, amiért ilyen helyzetbe hozott és átkoztam magamat, mert élveztem. A múltkori este után csak többet és többet akartam Trisből, ami megijesztett. Már nem tudtam eldönteni, hogy utálom-e őt.