TRISTAN

A mellettem fekvő lány halk szuszogására ébredtem. Kinyitottam szemeimet és Northra tekintettem. Szőke haja végig terült párnámon, meztelen testét takaróm fedte. A falnak befele fordult, így háttal nekem. Én félig már lelógtam a matracról, kicsit szűkös volt nekünk az egyszemélyes ágyam.

Óvatosan felálltam nehogy felébresszem őt, aztán felöltöztem. Mikor már volt rajtam gatya, felé hajoltam és megráztam karját.

-Mi van? - dünnyögte álmoskás hangon. 

-Az mennyire jó jel, hogy Jasont ott hagytad, de engem nem? - kérdeztem vidáman. North szemei kipattantak.

-Tristan?! - kiáltott fel és felült, miközben magához ölelte takarómat.

-Jó reggelt! - vigyorogtam le rá.

-Jézusom. - temette arcát kezeibe. - Mi tegnap... - pillantott fel.

-Bizony. - nevettem fel.

-Picsába. - mormogta és gyorsan kiszállt ágyamból. Maga köré tekerte paplanomat és ruhái keresésére indult. Szélsebesen öltözött fel, miközben én magabiztosan kísértem végig minden mozdulatát.

-Tudod, ha nem beszédre használod a szádat, akkor annyira nem is vagy idegesítő. - mondtam szórakozottan. Gyilkos pillantásokat lövelt felém válaszul. 

-Bunkó vagy. - dünnyögte és haját egy lófarokba kötötte. Mosolyogva oldalra döntöttem fejemet.

-Megismételhetnénk. - kacsintottam rá.

-Na még mit nem! - csattant fel feszülten. - Ne merészelj erről mesélni senkinek! - bökött felém fenyegetően mutató ujjával.

-Különben mi lesz, ha? - vontam fel szemöldökömet és közelebb léptem hozzá.

-Ha elmondom, az előre tervezett gyilkosságnak fog tűnni. - mormogta idegesen. Felnevettem.

-Pedig igazán megbékélhetnél a gondolattal, hogy mi... - elvigyorodtam. - Ilyen módon oldjuk meg a köztünk lévő nézeteltéréseket. - folytattam. North megforgatta szemeit.

-Soha. - sziszegte fogai között. Még egy lépést tettem felé. 

-Ezt úgy mondod, mintha nem tetszett volna. - suttogtam. A lány nem válaszolt, csak idegesen fújtatott egyet.

-Annyira utállak! - köpte elém a szavakat. 

-Tegnap nem úgy tűnt. - mosolyogtam rá. 

-Hagyd már a tegnapot! - csattant fel. - Meg történt, de kész vége van. Csak térjünk vissza a régi életünkbe, amikor gyűlöltük egymást. - mondta nyűgösen.

-Most is gyűlöljük egymást. - pillantottam rá Northra. - Csak közben akciózunk egy kicsit. - vigyorogtam le rá, mire ő dühösen égnek emelte tekintetét. 

-Haha, de jó. - motyogta szarkasztikusan. - Egyáltalán mit mondjak Annenek, hogy hol voltam? - vonta fel szemöldökét. Éppen válaszoltam volna, mikor a lánynak kikerekedtek szemei és levegőért kapott.

-Mi az? - néztem rá kérdően.

-Scott. - suttogta. - Ő a  szobatársad.

-És?

-Valószínűleg ma éjszaka szeretett volna itt aludni. - sziszegte fogai között. - Csak mikor este haza jött, minket talált pucéron az ágyadban! - csattant fel a lány idegesen. A vér is megfagyott bennem, mikor leesett.

Scott tudja.

-Oh bazdmeg! - kiáltottam fel. - Scott tudja!

-Leesett zsenikém? - pillantott rám gúnyosan North. 

-Most mit fogunk csinálni? - kérdeztem idegesen.

-Fingom sincs! - mondta pánikolva. 

-El fogja mondani a többieknek! 

-Tényleg? Na ne mondd! - ironizált a lány.

-Azzal nem segítesz, hogy szarkasztikusan beszélsz! - sziszegtem fogaim közül feszülten.

-Miért, mégis mi a faszt kéne csinálnom? - vonta fel szemöldökét. - Rábasztunk.

-A faszt. - vágtam rá. - Beszélek Scottal.

-Sokat fog segíteni. - forgatta meg szemeit. Épp válaszoltam volna, mikor lenyomódott a kilincs és kinyílt az ajtó. Ijedten fordultunk a lánnyal az afroamerikai felé.

-Oh, sziasztok! - mosolygott le ránk.

-Szia. - motyogtuk egyszerre a lánnyal.

-Láttam jól szórakoztál az este. - kacsintott rám, mire elhúztam számat. North mellettem megfeszült. - Te találkoztál a lánnyal? - fordult Adams felé a fiú.

-Kivel? - vonta fel szemöldökét North.

-Tristannek tegnap este társasága volt, ezért nem tudtam itt aludni. - mesélte az afroamerikai vidáman. Összeráncoltam homlokomat.

Nem igazán értem, hogy most mi van.

-Nem, nem találkoztam vele. - motyogta a mellettem álló lány. - Csak nemrég ugrottam be, hogy elkérjem a múltkori jegyzeteidet.

-Oh. -pillantott ránk a fiú. - Mindjárt megkeresem. - mondta és az iróasztalán kezdett el kutakodni. - Amúgy Tris gratula. - fordult felém Scott. - Nem sokat láttam a csajból, de eléggé jól nézett ki.

-Ja. - mosolyodtam el feszélyezetten.

Ezek szerint nem tudja, hogy North az a lány?

-Szóval. - szól közbe a mellettem álló alak remegő hangon. - Nem ismered, hogy Tris kit fektetett meg tegnap? 

-Nem. - válaszolta az afroamerikai a papírjaiba temetkezve. A lánnyal egyszerre sóhajtottunk fel megkönnyebbülten. - Miért, te ismered?

-Nem. - vágta rá North. 

-Nem is az egyetemre jár. - folytam bele a beszélgetésbe.

-Akkor ezek szerint ez egy örök rejtély marad. - fordult felénk vigyorogva Scott és North kezébe nyomott egy füzetet.

-Köszi. - motyogta a lány. - Jobb ha most megyek. - pillantott ránk, aztán már ki is viharzott az ajtón. Sóhajtva ültem le az ágyamra.

Scottie nem tudja, hogy lefeküdtem Northal.

Hirtelen süppedt be alattam a matrac. Felvont szemöldökkel néztem rá a mellettem ülő fiúra.

-Nem akarsz mondani valamit? - kérdezte. Szívem egy hatalmasat dobbant és pulzusom szapora lett. 

Lehet mégis tudja?

-Mit? - próbáltam játszani a hülyét, aki nem tudja, hogy miről beszél. Az afroamerikai egy csúnya pillantással jutalmazott meg engem.

-Lefeküdtél Northal. - mondta feszülten. Gyomrom görcsbe rándult, mikor a szavak eljutottak tudatomig.

Tudja.

-Te-te tudod? - kérdeztem dadogva.

-Naná, hogy tudom. - csattant fel. - Ne nézz hülyének! Láttam, hogy ő aludt itt.

-De az előbb azt mondtad előtte, hogy nem tudod ki az a lány. - mondtam értetlenkedve.

-Igen, mert nem akarom, hogy tudja, hogy tudom. - sziszegte idegesen.

-Ezt elég bonyolultan fogalmaztad meg. - próbáltam viccelődni, de Scott nem volt jókedvében.

-Hogy lehettél ekkora pöcs? - kérdezte erélyesen.

-Most miért? - vontam fel szemöldökömet. - Mit zavar, hogy lefeküdtem Northal?

-Engem nem zavar te idióta. - sziszegte fogai között. - De Jay mit fog hozzá szólni, ha? Már így is elég vékony jégen táncoltok. Szerinted mi történik, ha rájön, hogy meghúztad az egyetlen lányt, aki jelen pillanatban érdekli? - támadt le Scott idegesen. Nem válaszoltam, csak némán meredtem magam elé.

-Nem tudom. - suttogtam végül magam elé. - Nem gondolkoztam. Csak úgy megtörtént.

-Na látod ez a bajod! - kiáltott fel a fiú. - Sosem gondolkozol, ezért mindig hatalmas nagy szarba hozod magadat.

-Majd megoldom ezt is. - mormogtam.

-Remélem is. - tekintett rám Scottie. - Sőt, elmondom, hogy mi lesz. - mondta. - Soha többé nem beszélünk erről és te se beszélsz erről Northal. - nézett rám szigorúan. - Nem beszélhettek egymással, nem lehettek kettesben, még csak nem is nézhetsz rá! 

-Ez hülyeség. - szóltam közbe. A fiú villámló tekintettel nézett rám. 

-Csak fogd be. - dörrent rám. - És most menj és békülj ki Jasonnel! - parancsolta.

-De...

-Semmi de. - vágott bele szavamba. - Legjobb barátok vagytok, nem állhat közétek semmi.

-Oké. - dünnyögtem. - Majd beszélek Jasonnel. De eléggé felkaptad ezt a North témát. - néztem rá Scottire. - Tényleg ennyire nagy baj, hogy lefeküdtem vele?

-Mondd meg te. - bökött felém a fiú. - Csak mert már egy éve nem láttalak ennyire felvirulva, mint ma reggel.