NORTH

Vasárnap délelőtt végül haza indultunk a fiúval.

-És vége a hétvégémnek.-nyögtem fel, mikor már az autóban utaztunk az egyetem felé. A sztráda kihalt volt, ahhoz képest, hogy vasárnap dél van.

-Még hátra van egy fél nap.-pillantott rám Jay a kormány mögül. -

-Igaz.-mosolyogtam rá.

-Mit szólnál valami ebédhez?-kérdezte, miközben sávot váltott.

-Részemről rendben.-egyeztem bele.-Mondjuk a fiúkkal a bisztróban?-vontam fel szemöldökömet vidáman.

-Életem egyetlen vágya!-sóhajtott fel Jay szarkazmussal hangjában,

-Kíváncsi vagyok, hogy mit művelt Adam és Jake, amíg otthon voltak a szüleiknél.-gondolkodtam el.

-Valószínûleg semmi jót.-röhögött fel a fiú.

-Azért ennyire nem vészesek.-vigyorodtam el, és a suhanó tájat kezdtem el kémlelni. Egyszerűen imádom Észak-Karolinát, a város szerelmese vagyok.

-Öhm.-pillantott rám Jason lekicsinylően.-Te nem voltál ott az öltözőben, amikor...

-Nem akarom hallani!-szóltam közbe.-Nem akarom tudni a csapatban folyó bromancek részleteit.

-Pedig nagyon izgik.-pillantott rám Jason ujjaival dobolva a kormányon.

-Akkor sem érdekel.-mondtam - Voltam én már eleget veletek, és így is több volt, mint amennyit képes leszek valaha is megemészteni.-pillantottam rá.-Előbb-utóbb keresnem kell egy pszichológust.-sóhajtottam, majd ismét az ablakon keresztül kémleltem a gyönyörű elsuhanó tájat.

-Nocsak, nocsak, megjöttek!-kiáltott fel Adam, mikor meglátott engem és Jasont, mikor ázottan léptünk be a bisztróba. A fiúk már a szokásos asztalunknál ültek és csak ránk vártak. A szöszi mellett Jay foglalt helyett, míg én Scott mellett telepedtem le. Mindhárman mosolyogva üdvözöltek minket. Fura volt, hogy Tristan nem volt velünk.

-North figyelsz?-rángatott ki Jack gondolataimból.

-Igen, persze.-bólintottam.

-Annyira tudtam!-kiáltott fel Adam.-Lefeküdtetek mi?-dőlt rá az asztalra szemöldök húzogatva, majd hol rám, hol Jayre pillantott.

-Mi?!-kiáltottam fel.-Pfujj nem!-ellenkeztem.

-De tuti.-kontrázott rá Jack.-Minket nem vertek át.

-Skacok tényleg nem történt semmi.-szólt közbe Jason.

-Aha, biztos.-mért végig minket Adam.-Ezért hoztam neked ezt.-tolt felém a szöszi az asztalon egy hosszúkás dobozt. Homlok ráncolva vettem a kezembe.

-Terhességi teszt?!-kiáltottam fel dühösen, amikor elolvastam a dobozon lévő szöveget. A fiúkból egyszerre tört ki a röhögés.

-Fő az elővigyázatosság.-mondta Adam levegő után kapkodva.

-Akkora szemetek vagytok.-mértem őket végig, de én sem bírtam ki nevetés nélkül.-Seggfej vagy Adam.-pillantottam a szöszire hahotázva.

-Most mondd azt, hogy nem volt jó poén.-nézett rám Jack.

-Szemét dolog volt...-kezdte Jason.-de az tény, hogy ez tényleg jó poén volt.-pacsizott le az ördögi duóval.

-Bolondok vagytok.-vigyorgott Scott is.

-És én most ezzel mit kezdjek?-kérdeztem még mindig sírva a nevetéstől.

-Csak menj haza és majd pisilj rá.-nézett rám Adam mosolyogva, miközben belehajította a táskámba a dobozt. Gúnyosan vigyorogva mutattam fel középső ujjamat nekik.

-Ugye azért szeretsz? - pillantott rám kölyökkutya szemekkel. 

-Nem, már utállak. - mondtam szarkasztikusan. - Tényleg ha már itt tartunk. - néztem végig a fiúkon. - Tristan még mindig a családjánál van? - Jake és Adam értetlenül néztek rám.

-Dehogyis, itt van. - szólt közbe a szöszi. - Nem is tudna haza menni.

-De nekem Jason azt mondta...-pillantottam rá a mellettem ülő fiúra.

-Azóta nem láttuk, amióta összeverekedtek Jayyel. - szólt közbe Jake. Mikor ezt meghallottam, kerekedett szemekkel fordultam Jason felé.

-Jake! - szólt rá Scott.

- Mi van? - vonta fel szemöldökét.

-Ő volt az aki behúzott neked?! - csattantam fel idegesen. 

-North, nyugi. - suttogta Jason.

-Nem! - vágtam rá. - Miért hazudtál nekem? - néztem rá kérdően. - És ti. - pillantottam végig a fiúkon. - Végig falaztatok neki?

Adam lesütötte pillantását.

-Csodás. - mordultam fel.

-Nem történt semmi vészes. - szólt közbe Jason.

- Azt mondtad a meccsen bunyóztál valakivel. - tekintettem rá dühösen.

-Már így is utáltad Trist. - motyogta Jay. A fiúk némán figyeltek minket. - Nem akartam olajat önteni a tűzre. 

-Leszarom. - dünnyögtem feszülten. - Egyáltalán mi a faszomért veszekedtetek?

-Semmin. 

-Jason drogot talált nála. - csúszott ki Adam száján. Döbbenten néztem rá a szöszire, míg a fiúk szúros pillantásokat löveltek felé, amiért elárulta.

Dühvel túlfűtve pattantam fel helyemről és siettem ki az étteremből.

-North, várj!-kiáltott utánam Jason és követni kezdett.

-Hagyj békén!-fordultam vele szembe, mikor már kiértünk az utcára. Az eső hevesen zuhogott.-Csak ne szólj hozzám!

-North én...-kezdett el mentegetőzni egyből a fiú.

-Jason, nem érdekel!-rivaltam rá.- Megyek és kinyírom azt a szemétládát!

-Nem a te dolgod megvédeni engem!-emelte fel hangját a fiú. Közbe akartam szólni, de Jay nem hagyta. - Nem tudod, hogy min megy keresztül. Csak rontasz a helyzeten, ha most odamész.

-Úgy gondolod?-szakítottam félbe Jasont és gyilkos pillantásokat löveltem a fiú felé. A felhőszakadás még mindig tartott, így hajam eső cseppekkel tele hullott vállamra. Már minden ruhám csurgott a víztől és egyre jobban kezdtem kihűlni.- Csak mert leszarom. A legjobb barátom vagy, ráadásul gecire elegem van abból a gyökérből! - néztem mélyen a fiú szemébe. Jason többet nem szólalt meg. Sarkon fordultam és sietős léptekkel indultam el a kampusz felé.

-Ha most beleszólsz, akkor nem lesz visszaút! - kiáltott utánam a fiú. Megtorpantam. - Fogalmad sincs, hogy mi folyik az ő életében. Ez az utolsó esélyed arra, hogy meggondold meg és kihátrálj belőle. - Szemöldök ráncolva fordultam vissza Jay felé.

Miről beszél?

-Nem érdekel. - jelentettem ki határozottan és titkon reménykedtem, hogy csak blöfföl. - De ennek a rivalizálásnak most véget vetek. - Gyors léptekkel indultam el a kolesz felé, ami szerencsére nem volt olyan messze. A fiúk nem jöttek utánam. Egyikük sem. Az eső egyre csak zuhogott, így az utolsó pár métert már futva tettem meg. Dühös voltam, legszívesebben ordítottam volna. 

Mikor beléptem a kollégium férfi részébe páran furán néztek rám, de engem nem érdekelt. Felszaladtam a lépcsőn, majd végig mentem a folyosón. Az utolsó jobbra lévő ajtó előtt álltam meg, aztán hangosan dörömbölni kezdtem rajta. A fiú szemöldöke homlokáig szaladt mikor megpillantott, miután kitárta az ajtót.

-Mit akarsz? - kérdezte Tristan mogorván. Nem válaszoltam, csak hevesen becsörtettem szobájába. Értetlenül fordult felém..

-Te megverted Jasont?! - kérdeztem erélyesen.

-Jézusom. - sóhajtott fel a fiú undokul és megforgatta szemeit. - Mondd, hogy nem ő küldött ide.

-Magamtól jöttem te pöcs! - lépdeltem hozzá közelebb. - Az egy dolog, ha velem baszakszol, de Jasonnel ne merészelj. - pillantottam fel a fiúra fenyegetően. Gúnyosan felkacagott.

-Nagyon ijesztő vagy. - vigyorgott le rám.

-Akkora egy seggfej vagy! - dünnyögtem mogorván.

-Tudom. - csattant fel idegesen. - És most jó lenne, ha eltakarodnál innen.

-Na meg a faszt! - makacsoltam meg magamat. - Addig egy tapottat sem mozdulok, amíg el nem magyarázod, hogy mi van veled.

-Mégis mi lenne velem? - vonta fel szemöldökét.

-Mondd meg te! - kémleltem arcát villámló tekintettel. - Kezdhetnéd azzal, hogy miért látni téged szökő évente egyszer józanul.

-Semmi közöd hozzá. - mormogta.

-De van! - csattantam fel. - Most már én is a banda tagja vagyok, szóval ugyan annyira tisztelned kell engem, mint ahogy a banda többi tagját is!

-Te csak egy hülye picsa vagy! - sziszegte fogai között. - Sose leszel a barátunk.

-Hogy mekkora egy paraszt vagy.- kiáltottam, majd az első dolgot, ami megakadt kezembe, hozzá vágtam. A füzet szélsebesen repült a fiú felé, aki az utolsó pillanatban eltudott hajolni előle, így a függönyön landolt. Egy fa hangos koppanásával érte el az anyagot, aztán a földre hullott.  Felvontam szemöldökömet és hevesen siettem a függönyhöz. 

-Azt hagyd békén! - kiáltott rám Tris, de már késő volt. Elhúztam a kék anyagot és mikor megpillantottam, hogy mi van mögötte, elakadt a lélegzetem. A parafatábla tele volt fényképekkel és iratokkal, amiket rengeteg vörös fonal kötött össze. 

-Ez meg mi? - fordultam a fiú felé. Felesleges kérdés volt, tudtam, hogy mi az.

-Mondtam már, hogy nem a te dolgod. - mormogta ellenségesen. Nem foglalkoztam kijelentésével.

-Te egy gyilkosság után nyomozol? - vontam fel szemöldökömet hitetlenül.

-Nem, azt vizsgálom, hogy otthon ki ette  meg az utolsó sütit. - mondta szarkasztikusan. Döbbenten mértem végig Trist. Hát ez volt az a nagyon szar dolog, amin keresztül megy.

-Kit öltek meg? - tekintettem rá kérdően. A fiú nem válaszolt, csak összeszorította fogát. - Tris. - egy apró lépést tettem felé.

-Senkit. - dünnyögte. Égnek emeltem tekintetemet.

-Akkor nem nyomoznál utána. - mondtam.

-Muszáj neked mindenbe bele ütnöd az orrodat? - csattant fel.

-Bocs, hogy segíteni akarok. - motyogtam gúnyosan.

-Ki mondta, hogy  kell a segítséged? - vonta fel szemöldökét és hevesen elindult felém. Fújtatva állt meg előttem. Arcaink alig pár centire voltak egymásétól, ahogy fenyegetően lenézett rám.

-Lerí rólad. - dünnyögtem feszülten. - Boldog ember nem nyúl a piához vagy drogokhoz.

-Honnan a faszomból veszed, hogy nem vagyok boldog, ha? - kiáltotta. Nyaka bal oldalán kidagadt egy ere. Arca vöröslött a dühtől.

-Nézz már magadra! - üvöltöttem. - Már nem csak magadat, de a körülötted lévő embereket is pusztítod! Nem is értem, hogy Jason hogyan bír ki téged. Egy önző beképzelt pöcs vagy, aki meg sem érdemli, hogy szeressék. - sziszegtem fogaim között. Tristan összeszorított állkapoccsal fújta rám eddig bent tartott levegőjét, majd a következő pillanatban megragadta karomat és az íróasztalnak taszított. Szikrázó tekintettel meredt szemeimbe, miközben a bútor széle élesen vájt bele derekamba. Megfagyott körülöttünk a levegő, ahogy testeink egymáséhoz simultak. - Mi a faszt csinálsz? - mormogtam dühösen. Tris nem válaszolt, ujjai fájdalmasan vájtak bele csuklómba. Hirtelen közelségétől ledermedtem, semmi másra nem tudtam gondolni, csak a felém hanyatló fiúra. Némán bámultunk egymás arcába, a feszültség forró lángja ölelt körbe minket. Tristan elsötétült tekintettel nézett le rám. Eddig a düh vadul tombolt égő pillantásaiban, de most valami más is csillogott szürke íriszeiben. Hevesen ziháló mellkasaink egyszer-egyszer egymásnak feszültek. Mérges voltam rá, legszívesebben egy hatalmas pofont kevertem volna le neki. De mikor tekintetem szájára vándorolt, apró pillangók keltek életre hasamban. 

-Téged. - mondta végül rekedtes hangon. Szívem egy hatalmasat dobbant. Tristan hevesen markolta meg fenekemet és egy mozdulattal felrakott az íróasztalra. Érintése ruhán keresztül is égetett, úgy éreztem, hogy soha többé nem akarok elszakadni tőle. Ajkait erőszakosan nyomta ajkaimra, nyelve bejutásért könyörgött, amit meg is adtam neki. Beletúrtam sűrű hajába, miközben ő két lábam közé fészkelődött. Egy pillanatra váltunk szét, hogy levehesse rólam vizes pulcsimat. Végig nyalt ajkain, ahogy megpillantott melltartóban, majd újra lecsapott számra. Ujjai perzselték meztelen bőrömet és elvesztettem az irányítást testem felett. Akartam őt. Eddig jobban, mint bármit. Nem érdekelt, hogy pár perccel ezelőtt még öltük egymást, Tristan teljesen elvette az eszemet. Az egyetlen dolog, ami most érdekelt az ő volt és édes ajkai.  Én is megszabadítottam felsőjétől. Körmeimet izmos hátába illesztettem, mire válaszul ráharapott ajkamra. Elkezdte lehámozni rólam nadrágomat, mire én is követtem példáját. Fehérneműben simultunk egymáshoz, körülöttünk szikrázó atmoszférával. Amennyire dühös voltam Trisre, most annyira vágytam rá. Nyakamat apró csókokkal kezdte el behinteni, ahogy fejemet hátra hajtottam. Egy jól eső sóhaj hagyta el számat. Összekulcsoltam lábaimat dereka körül, így közelebb vonva magamhoz. Kezeimet nyaka köré fontam, ahogy újra lecsaptam ajkaira. Tris fenekemnél fogva emelt fel az asztalról, meg sem szakítva csókunkat. Együtt borultunk le az ágyra. Kipirulva tekintettem rá a felettem lévő fiúra, miközben a maradék ruhámtól is megszabadított. Beharapta ajkait, ahogy végig mérte minden egyes porcikámat. Kezeimet fejem fölé szorította és óvatosan csípőmre helyezkedett. Haja csapzottan hullott bele gyönyörű arcába, ajkai megduzzadtak csók csatánktól. Izmai megfeszültek, ahogy felettem támaszkodott. Újra lecsapott számra és közben elengedte csuklóimat. Bele markolt derekamba és hirtelen vont közelebb magához. Belefúrta fejét nyakamba és végig csókolta forró bőrömet.

-Remélem tudod. hogy utállak! - sóhajtottam fel szikrázó érintései hatására. Elsötétült tekintettel meredt rám.

-Ez kölcsönös angyalom. - szemtelen vigyorral mért végig, majd térdemtől kezdve kezdte el behinteni belső combomat apró puszikkal, egyre feljebb és feljebb haladva.