NORTH

Amikor beléptem a lakásba jó formán elakadt lélegzetem. A beltér hatalmas volt és modern, a bejárati ajtó az előtérbe nyílt, ami egyből tovább vezetett a nappaliba és a konyhába. Minden szoba gyönyörű volt és mesebeli. Az emeltre vezető lépcső mellett egy üveg ajtó volt, ami mögött az óceánra néző terasz terült el.

-Már most imádom.-pillantottam mosolyogva Jasonre.

-Azt el tudom képzelni.-nevetett fel.-Én is szerelmes vagyok minden egyes centiméterébe.

-Ideális hely lányok megszentségtelenítéséhez?-kérdeztem nevetve.

-Nem akarod tudni hány csajjal voltam már itt és mit hol hogyan csináltunk.-vigyorgott rám Jay.

-Undorító vagy.-fintorogtam.

-Inkább gyere, megmutatom a szobád.-ragadta meg karomat a fiú, majd az emeletre kezdett el vezetni. Az apró folyosón balra a második ajtón beléptünk, ami egy csodálatos hálószobába vezetett.

-Hű.-csak ennyit tudtam kinyögni, mikor alaposan szemügyre vettem a helyet.-Nem költözhetek ide?

-Vállalod, hogy az elcsábított csajaim recepciósa leszel?-vonta fel szemöldökét Jay mosolyogva.

-Már vissza is vontam.-vágtam rá.-Jut eszembe, ugye a falak hangszigeteltek?

-Igen, mert?-kérdezte.

-Nem akarom éjszaka az új áldozatodat hallgatni, ahogy éppen jól érzi magát.

-Ne aggódj nem fogod hallani őket.-pillantott rám a fiú nyugodtan.

-Őket?-kaptam fel fejemet a többesszám hatására és kérdően Jayre meredtem.

-Jason Hill vagyok.-tárta szét karjait, mintha az előző állítása a világ legtermészetesebb dolgáról számolna be.-Egy élő csajmágnest testesítek meg.

-Ja hogy én bocs.-forgattam meg szemeimet.

-Na mi a mai program?-huppantam le Jay mellé a nappaliban lévő kanapéra miután végeztem az elrendezkedéssel.

-Hát hulla vagyok és kint az évszázad viharja tombol, úgyhogy a csajok becserkészét elhalasztom holnapra.-mondta miközben a távirányítót kapcsolgatta.

-Nem hangzik rosszul.-sóhajtottam fel.-Meccs?-tekintettem rá kérdően.

-Hozom a söröket, te addig keresd meg melyik adó adja!-utasította és már itt sem volt.-Kajás vagyok, úgyhogy rendeltem pizzát is.-kiabált ki nekem a konyhából.

-Egy király vagy!-válaszoltam.-Viszont ha itt ilyen kényelmesbe vágjuk magunkat, akkor átvedlek valami másba. Mondtam már, hogy utálom a farmert?

-Jajj ne!-tiltakozott a fiú.-Csak ne megint azt a pingvines pizsamádat vedd fel! Szemkárosodást okozol vele.

-Csak fog be!-kiáltottam mikor már a lépcsőn tartottam felfelé. Magamra vettem sortomat meg  a bátyám egyik pólóját és hajamat egy kócos kontyba kötöttem. Elővettem szemüvegemet, és viharos gyorsasággal szabadultam meg kontaktlencsémtől. Felhúztam rózsaszín mamuszomat, majd visszasiettem Jasonhöz a nappaliba. Mikor lehuppantam mellé a kanapéra fura tekintettel mért engem végig.

-Most meg mi van?-kérdeztem türelmetlenül.

-Tudod North, ha volt egy cseppnyi szándékom is, hogy ezen a hétvégén én rád mászok és megfektetlek, akkor jó ha tudod, hogy ezután a szett után ez a vágy teljesen elmúlt. Biztonságban vagy.-vigyorgott rám szórakozottan.

-Bunkó!-meredtem rá a fiúra gyilkos tekintettel és az arcához vágtam a kanapén lévő egyik díszpárnát.

-Naa, most ezzel mi volt a baj?-kérdezte értetlenségét megjátszva.

-Kuss és adj egy sört!-mormogtam.-És ezért most te leszel a lábtartóm.-jelentettem ki, aztán elterültem a kanapén és a mamuszba bújtatott lábfejemet Jason ölébe helyeztem.

-Egyáltalán mi ez a zokni?-vonta fel szemöldökét felháborodottan miközben az említett anyagot húzkodta.

-Fázott a lábam.-feleltem.

-És csodálkozol, hogy nincs pasid.-emelte égnek tekintetét sóhajtva.

-Héj, nem azért nincs pasim, mert béna vagyok. Ha akartam volna, már rég szereztem volna.

-Aha, jó duma.-vigyorgott rám Jay.-Még a 16 éves Fortnite függő gyíkok sem tartanának dögösnek, pedig aztán ő nekik bárki jó, aki nem a virtuális térben létezik és nőnemű.-meredt rám Jay szórakozottan.

-Pff, ezt a kamut.-fújtattam.-Te még egy ilyen szerkóban is meghúznál engem.

-Ne hogy azt hidd.-nevetett fel.-Van egy szint,-emelte fel egyik kezét szemével párhuzamosan-és vagy te.-mondta és másik kezét jóval az első alá helyezte.

-Igen, ezért feküdtél le velem.-forgattam szemeimet.

-Mert akkor megütötted szintet. Azon a bulin tényleg jól néztél ki.-ismerte el őszintén.

-Átlátok rajtad, nem kell a színjáték.

-Színjáték?-vonta fel a fiú szemöldökét.

-Igen. Lefogadom most is alig bírsz magaddal.-mondtam és alaposan végig mértem a fiút. Fekete haja csapzottan hullott égszínkék szemébe, markáns állával tényleg a vonzó hímegyedek táborát gyarapította. Fehér pólója rásimult kidolgozott felső testére.

-Ne röhögtess Adams.-pillantott rám nem törődően.

-Bármennyire is próbálod elrejteni az igazságot a szemeid nem hazudnak.-motyogtam, majd leemeltem lábaimat a fiúról, és lassan kúsztam hozzá. Jason idegesen mozgolódott a kanapén, fél oldalasan felém fordult.

-Nem tudom miről beszélsz.-mormogta rekedten. Óvatosan átemeltem egyik lábamat testén így kerekedve felé. Beleültem ölébe és mélyen szemeibe néztem.

-Akarsz engem.-jelentettem ki miközben kék íriszeit tanulmányoztam. Egy apró mozdulattal rázta meg fejét, de nem túl hatásos módon. Arcommal közel hajolva övéhez haraptam rá alsó ajkára. Jason egy mély levegőt vett.-Az arcodra van írva minden.-mosolyodtam el.-Tudom, hogy vonzódsz hozzám.-suttogtam a fiú nyakhajlatába.

-Lehet.-motyogta összeszorított fogakkal.-És ha most nem szállsz le rólam nagyon nagy bajban leszek.-mormogta. Egy győztes vigyort villantottam, majd tettem amit kért.

-Olyan jó, hogy mindig igazam van.-nevettem fel és elégedetten dőltem hátra a kanapén. Jay megsemmisülve tekintett rám.

-Hihetetlen vagy.-forgatta meg szemeit egy félmosoly kíséretében.

Fáradtan terültem el puha ágyamon. Szemeimmel újra körbe kémleltem szobámat. Az ágy mindkét oldalán egy fehér éjjeli szekrény volt, míg vele szembe egy alacsony ruhás szekrény. Felette egy tükör húzódott, ami eszembe juttatta az Oculus című filmet, ahol a tükör valami démoni ivadék volt így egy kicsit elfogott a félelem és nem tudtam elaludni. Egy fél óra után úgy döntöttem felkelek és valami olyan tárgyat kezdtem el keresni, amivel letudom takarni a sátáni bútort. A takarómon kívül nem találtam más pokrócot vagy lepedőt a törölközőm pedig kicsi lett volna hozzá. Egy fáradt sóhajjal léptem ki szobám ajtaján és Jason hálója felé csoszogtam puha mamuszomban. Pár pillanatig hezitáltam, hogy felkeltsem-e Jasont emiatt, de aztán bevillant, hogy egy bunkó így hangosan dörömbölni kezdtem a barna faanyagon.

-North?-hallatszódott a túloldalról a fiú fáradt hangja.

-Jason elég para lenne, ha nem én lennénk, mert csak ketten vagyunk a házban.-feleltem.

-Igaz.

-Bemehetek?-kérdeztem.

-Persze.-jött a válasz.-Baj van?

-Kéne egy pokróc.-mondtam miközben benyitottam a hálóba. A fiú egy szál alsógatyában terült el ágyon, és valami elképesztõ jól nézett ki. Tekintetem önkénytelenül is hasizmaira tapadt.

-Te most végig mértél engem?-zökkentett ki Jay gondolataimból egy nagyon széles mosollyal ajkain.

-Nem.-tiltakoztam.-De azért betakaróhatnál.

-Tetszik mi?-vonta fel szemöldökét szórakozottan. Arcára kiült a büszkeség.

-Nem.-vágtam rá. Hazudtam. Legszívesebben minden egyes porcikáját végig tapintottam volna, de neki erről nem kell tudnia.-Van egy pokrócod?-tereltem témát.

-Fázol?-kérdezte és kipattant ágyából. Pillantásommal az összes mozdulatát végig követtem.

Nekem mért nincs ilyen jó seggem?

-Nem, a tükrömet akarom valamivel letakarni.-válaszoltam és próbáltam nem az előttem lébecoló adoniszt szugerálni.

-Mert?-nevetett fel a fiú.-Mit vétett ellened?

-Láttad az Oculust?-vontam fel szemöldökömet.

-Aha.-mormogta miközben az egyik fiókban turkált.

-Akkor már biztos érted.

-Szóval te ilyen beszari típus vagy?-fordult felém vidáman, majd felém lépkedett.

-Nem, csak fő az elővigyázatosság.-forgattam meg szemeimet.

-Aham.-állt meg előttem Jason és örömtelién végig mért.-Sajnos nálam sincs semmi.-biggyesztette le ajkait.-De aludhatnál velem. Itt nincs tükör, csak én.-vigyorgott le rám.

-Inkább a démonok.-válaszoltam. Abban a pillanatban a vihar miatt egy hangos mennydörgés rázta meg a teret, majd a szobában lévő asztali lámpa-amit még Jason kapcsolt fel, amikor rárontottam-kialudt.

-Azt hiszem elment az áram.-nevetett fel.-Vagy csak a démonok szórakoznak.

-Annyira utállak.-sziszegtem, majd belebújtam Jason ágyába. A fiú nevetve szállt be mellém.-Ha egy újjal is hozzám érsz, nem a démonok lesznek a legijesztőbbek ebben a szobában!-fenyegetőztem.

-Vettem főnök.-kacsintott rám Jay, így szemforgatva átfordultam a másik oldalamra, hogy ne vele szembe legyek. A következő pillanatban hideg ujjait éreztem derekamon, majd közelebb vont magához és átölelt.-Javíthatatlan eset vagy.-sóhajtottam fel apró mosollyal ajkaimon.