NORTH

Két hét telt a buli óta. Jasont azóta alig láttam, bár az annyira nem zavar. Néha ha elmegyek mellette észre sem vesz, de nem haragszom rá emiatt, hisz ismerem a fajtáját. Miután kipipált egy csajt a listáján már észre sem veszi. Neki is egy tipikus fuckboy radarja van. Mindig a friss húson akad meg először a szeme.

Sietősen lépkedtem az egyetem folyosóján. Péntek délután van, nekem meg véget ért az összes órám, úgyhogy mostantól hétvége van. Egy éles jobb kanyart vettem, és abban a pillanatban neki ütköztem valaminek. Pontosabban valakinek.

-Bocsi.-motyogtam ijedten, de mikor felnéztem a srácra már vissza is szívtam.

-Nocsak, még mindig a szégyen menetet járod?-kérdezte a fiú egy beképzelt mosollyal karöltve.

-Tristan.-forgattam meg fájdalmasan szemeimet.-Még mindig egy paraszt vagy?-meredtem rá gyilkos pillantásokkal.

-Még mindig egy lotyó vagy?

-Ha én lotyó vagyok, akkor te meg egy hímringyó.-fintorodtam el, majd végig mértem az előttem álló seggfejet.

Mért van az, hogy a világi szemétládák világi jól néznek ki?

-Legalább velem élvezet összefeküdni.-vigyorgott rám gúnyosan.

-Nekem meg legalább van eszem, ami jelen pillanatban azt súgja, hogy hagyjam itt a picsába azt a bunkót, aki a hülyeségével az értékes perceimet rabolja.-sziszegtem idegesen.

-Ahogy szeretnéd angyalom.-a becenév hallatán elfintorodtam, és mutató ujjamat a számba raktam, majd öklendezni kezdtem.-Este buli nálunk, ha kiheverted a Jasonnel való éjszakát, akkor nézz be hozzánk.-kacsintottam rám, aztán sarkon fordult és ott hagyott engem a hányingermmel együtt.

°°°

Fintorogva léptem be az ismerős kollégiumba. Egy cseppnyi kedvem sem volt eljönni a buliba, a szobatársammal ellentétben, aki ma érkezett meg. Mikor megkért, hogy kísérjem el, nem volt szívem nemet mondani neki, hisz csak engem ismert még az egyetemen.

-Mehetünk haza?-tekintettem rá a lányra kérdően, mikor megcsapta orromat az alkohol tömény szaga.

-Nem.-vágta rá Anne egyből erélyesen.-Itt maradunk és jól érezzük magunkat.

-Oké.-dünnyögtem unottan. A következő pillanatban Tristan tűnt fel előttünk és az a visszataszító jelleme.

-Angyalom, hát eljöttél!-üdvözölt engem gúnyos vigyorral. Tőlem csak egy ellenszenves szemforgatásra jutotta.

-Ide figyelj kedvenc seggfejem! Ha Jason képes volt engem kitörölni az emlékezetéből, akkor neked miért nem megy?-kérdeztem egyre idegesebben. A fiú válaszra sem méltatott. Tetőtől talpig végig mért, majd megnyalta alsó ajkát.

-Jól nézel ki.-húzta pimasz mosolyra száját.-Kurvásan, de jól.

-Na jó elég volt belőled!-löktem arrébb Tristant indulatosan és közben a döbbent Annet elkezdem magam után ráncigálni.

-Állj, állj, állj!-lépett elém a seggfejek seggfeje fejcsóválva.-Ti velem jöttök.

-Oké!-felelte szobatársam izgatottan.

-A faszt!-kiáltottam fel, de már késő volt. Tris egy diadalittas mosolyt villantott, majd elkezdett kettőnket az emeletre vezetni.

-Meghoztam a díszvendégeket!-nyitott be egy szobába örvendezve, ami meglepetésemre nem valami ,,szadomazo'' kéjbarlang volt.

-North!-virult fel egyből Jason, mikor meglátott.

Oh a picsába.

-Megjegyezted a nevemet?-kérdeztem vissza hasonló lelkesedéssel. A helyiségben lévő fiúk egyszerre nevettek fel.

-Csak nekem tűnt fel, hogy mi vagyunk itt csak ketten lányok.-suttogta oda nekem Anne, miközben helyet foglaltunk az egyik ágyon.

-Menjünk el templomba, rajtunk már csak az segít.-motyogtam halkan. Az ágyon lévő matrac hirtelen besüppedt alattam, így ijedten tekintettem oldalra.

-Rég láttalak.-mosolygott rám Jason, aki még mindig nagyon jól nézett ki.

-Eddig szerencsém volt.-sóhajtottam fel. A fiú csak halkan felnevetett.

-Be kell valljam a legtöbb lányra akivel lefekszem nem szoktam emlékezni. De te valahogy más vagy.-nézett mélyen szemeimbe.

-Ha azt mondod szerelmes lettél, egy vajazó késsel fogom felvágni az ereimet.-dünnyögtem unottan.

-Nem, Isten ments!-fintorgott Jay.-Inkább arról van szó, hogy életemben először úgy éreztem, hogy megértenek engem.

-Hogy mi?-ráncoltam homlokomat.

-Ott hagytál engem. - tekintett le rám. - És csak úgy simán magadtól lekoptál.

-Ja, de gondolom nem bánod, hogy nekem nem kellett előadnod a begyakorolt szakítós szövegedet .-mondtam-És még mindig halvány lila gőzöm sincs, hogy mit akarsz.-a fiú egy mély sóhajt vett, úgy próbálta összeszedni magát.

-Lehet hogy most csak a magas véralkoholszint beszél belőlem, de nem leszünk barátok?-a kérdés hallatán nevetőgörcs tört rám. Majd mikor Jason tekintete komolyságról árulkodott elhalkultam és döbbenten meredtem rá.

-Várj, te most nem szivatsz?-a fiú csak nemlegesen megrázta a fejét.

-Gondolj bele mennyi csajt szedhetnénk fel együtt. - lelkendezett. - Te vagy a tökéletes szárnysegéd. .

-Szárnysegéd?!-kérdeztem röhögve

-Szárnysegéd.-bólintott egy idétlen mosoly kíséretében.

-Te hülye vagy.-csóváltam meg fejemet.

-Tudom. - motyogta- De, csatlakozol az egyetem nőcsábász bandájához?-pillantott rám kölyökkutya szemekkel.-Kell most már egy lány is a gangbe.

-Nem. - vágtam rá egyből. - Alig ismerjük egymást.

-Légyszi.-nyüszítette.

-Nem. Ez a világ legrosszabb ötelte.-fakadtam ki idegesen.

-Kérlek szépen!-erõsködött Jay tovább. Arcát vállamba fúrta, és úgy hízelgett, mint egy ötéves.

-Ha igent mondok, abba hagyod az össze taknyozásom?-kérdeztem ingerülten.

-Aha!-virult fel a fiú.

-Jó, akkor a barátod leszek, csak szállj le rólam.-sziszegtem, remélve, hogy holnap már semmire se fog emlékezni.

-Jó reggelt!-rántotta le valaki rólam takarómat. Fájdalmasan nyitottam ki szemeimet, amikkel először Jasont láttam meg.

-Te meg mit csinálsz a szobámban?-motyogtam álmosan.

-Ann engedett be.

-Oké, de mit akarsz?-kérdeztem mérgesen.

-Jöttem, hogy a barátod legyek.-felelte lelkesen, majd felkapcsolta a villanyt, hátha így ki tud rángatni az ágyból.

-Mi van?-ültem fel, miközben értetlen pillantásokat löveltem a fiú felé.

-Nem emlékszel? Tegnap megegyeztünk, hogy haverok leszünk.-nézett rám Jay lelkesen.

-És te ezt komolyan vetted?

-Nem csak én.-csóválta meg fejét, és kitárta a szobám ajtaját.-Az egész banda itt van.-fáradtan mértem végig az előttem álló srácokat.

-Na jó, veletek komolyan el kéne beszélgetni arról, hogy a részegen tett ígéretek, milyen ígéretek.

-Inkább gyere, még rengeteg dolgunk van!-jelentette ki Jason, majd karjaiba kapott, és úgy kezdett el kicipelni.

-Héj!-csapkodtam a fiú mellkasát felháborodottan.-Legalább hagyj mossak fogat!

°°°

-Oké, beavatás első fázis.-hajolt közel hozzám Jay. A srácokkal az egyik közeli bisztróba ültünk be reggelizni, mielõtt még elkezdenénk a napot. A helyiség elég csöndesnek számított és retronak, de ez is adta meg a hangulatát. Rajtunk kívül csak egy-két ember volt, akik itt fogyasztották el a reggeli kávéjukat. Én Jake és Adam között ültem, velünk szemben pedig Tris, Jason és Scott volt.

-Beavatás?-vontam fel szemöldökömet.-Hány évesek vagytok, 11?!

-Szerintem nem szükséges, de valaki nagyon nem szeretné, ha bekerülnél a bandába, és ha elbuksz a beavatáson, akkor sajnos nem lehetsz a barátunk.-mondta, majd jelzésértékűen a ma még parasztabb Tristanra tekintett.

Pfff, tényleg. Még ez is itt van.

-Tesó, nem vagyunk már óvodások. 15 éves korunk óta rá se néztünk arra a buta listára.-pillantott rá Scott Jayre. A csapatban ő az egyedüli rajtam kívül, aki nem a hoki csapat tagja. Nem szereti a sportokat, szabad idejében inkább olvas vagy tanul, szóval nem is értem, hogy egy ilyen intelligens srác hogy került be ebbe a bandába. Bár az igaz, hogy az ő külsejére sincsen panasza a hölgyeknek. A fiú afroamerikai, barna göndör haja rövidre van nyírva, hatalmas nagy fekete szemei olyanok, mint egy cuki kölyökkutyának. A mosolya és a testalkata is 10/10-es, ahogy ennek a csapatnak az összes tagjának. Leszámítva engem.

-Lehet most se kéne ránézni.-mondta Tris, mire a srácok beleegyezõen kezdtek el bólogatni.-Úgysem kell egy hatodik tag.-tekintett rám villámokat szórva szemeivel.

-Haver!-zendült fel egyszerre Jake és Adam. Már elsõ látásra is nagyon szimpatikusnak tűntek. Lazák, kedvesek és hatalmas nagy idióták. Ha ők ketten együtt vannak, akkor a hangulat mindig jó lesz. Tipikus szőke-barna párosítás, mint a lányoknál. Adam a szőke herceg fehér lovon virító kék szemeivel, míg Jake a legcukibb az egész csapatban. Barna haja tökéletes kontrasztot nyújt zöld tekintetével, mosolyáért olvadoznak a lányok.

-Ne legyél bunkó, szükségünk van Northra.-szólt közbe Jason. Scott sokatmondóan Tristanre tekintett, aki csak egy szemforgatással válaszolt.

Gyanús.

-Mi lenne ha újat írnánk?-kérdezte Jake.

-Ha te végre tudod ezt hajtani másnaposan, akkor hajrá, én erre nem vállalkozom.-dőlt hátra székében Adam és fájdalmasan belekortyolt fekete kávéjába.

-Hmm.-kezdte el Jay ajkait harapdálni.-Scott, Adam, Jack, Tris.-mondjatok mind egy feladatot, amit Northnak teljesítenie kell. Feljavítjuk az elavult beavatásunkat.

-Benne vagyok.-jelentettem ki unottan. Már igazán vége lehetne ennek a gyerekes procedúrának.

-Én is.-bólintott Scott.

-Mi is.-egyezett bele egyszerre Jake és Adam.

-Tris?-pillantott rá kérdően a fiúrra Jason.

-Legyen.-mormogta ellenszenvesen.-Majd én mondom az utolsót.

-Oké, akkor én kezdem!-dübörgött izgatottan ujjaival Jake az étkezőasztalon.-Öntsd magadra Adam kávéját.

-Nem!-ellenkezett a szőkehajú.-Az az én kávém, nem önti magára.

-De te nem szólhatsz bele, ez az én feladatom.

-De az én kávém.

-Ahj Istenem, dedósok vagytok!-csattantam fel türelmetlenül, majd a bögre tartalmát magamra öntöttem. Az egész banda röhögni kezdett, kivéve Adamet és engem.

-Oké,akkor North tett a hajadra Jake rántottájának maradékát.-parancsolta a szöszi sértődötten.

-Most szivatsz?-kérdeztem felháborodottan.

-Én még eszem! - csattant fel Jake.

-Csak csináld angyalom!-mosolygott rám Tris kárörvendõen.-Vagy fel is adhatod.

-Soha.-mormogtam, és a kevés tojást óvatosan elkezdtem a hajamba kenni.

-Ugye vágjátok, hogy ez pazarlás?-kérdezte Scott, de szája sarkában ott bújkált mosolya.

-Tudjuk, de nézz már rá hogy néz ki!-nevetett Jason.

-Na így már te sem vagy annyira vonzó gyönyörûm.-tekintett rám Tristan elégedetten.

-Ó, hogy csesznétek meg!-pattantam fel az asztaltól.

-Most meg hová mész?-kérdezte Jay ijedten.

-Csak a mosdóba. Ne aggódjatok nem fogok elmenni.-mosolyogtam rájuk gúnyosan.-Ezt meg elviszem-kaptam fel Jason pulcsiját széktámlájáról.

-Az meg minek?-ráncolta homlokát.

-Átöltözöm.-mutattam rá ragacsos pólómra.

-Azt csinálhatod itt is.-vigyorgott rám, mire válaszom egy kamu röhögés volt, majd a felmutatott középsőujjam. A srácok nevetve fordultak egymáshoz. Egy pillanatra egy apró mosollyal tekintettem vissza rájuk.

Talán mégse olyan rossz az új baráti köröm.

-Itt vagyok.-ültem le az asztalhoz, immár Jay pulcsijában és kevésbé ragacsosan.-Gyorsan mondjátok az új feladatot, mielõtt meggondolom magam.

-Scott?-pillantott rá Tris az említett személyre felvont szemöldökkel.

-Szerezd meg a pincér fiú számát.-nézett rám az afroamerikai.

-Csak ennyi?-kérdeztem.

-Egyelőre.-mosolygott rám kedvesen.

-Pincér.-hívta asztalunkhoz Tristan a felszolgáló srácot.

-Mit hozhatok?-jött oda hozzánk, majd mikor tekintetünk összefonódott ajkait mosolyra húzta.

-Egy fekete kávét.-mind értetlenül a hang forrására, Adamre tekintettünk.-Az előző kiomlott.-motyogta szégyenlõsen.

-Más valamit hozhatok még?-fordult felém a pincér kedvesen.

-Kérsz valami mást is North?-pillantott rám Tris önelégült vigyorával.-Mondjuk az úriembert?-a srácok alig bírták leplezni nevetésüket. Tristan szeme csak úgy csillogott az ellenszenvtõl és a győzelem édes ízétõl. A felszolgáló kínos mosollyal próbálta leplezni zavarát.-Csak aztán nehogy Jason féltékeny legyen, a dugócimborád.-bökdöste meg könyökével a mellette ülő fiút.

-Haha, nagyon vicces.-löveltem gyilkos pillantásokat Tris felé.-Más nem lesz, köszi.-tekintettem rá bocsánat kérően a pincérre. Egy aprót bólintott, majd megfordult.-Várj!-kaptam keze után. Elpirulva nézett rám és karomra, ami még mindig az ő csuklóját szorította.-Egy lattet kérnék elvitelre.-a fiú még utoljára rám pillantott, aztán folytatta tovább munkáját.

-Ti láttok számot srácok?-vonta fel szemöldökét a seggfejek seggfeje diadalittasan.

-Csak várd ki a végét!-pillantottam Trisre.

-Ne hagyd már, hogy lenyomjon téged ez a suta.-mutatott rá Adam Trisre.

-Nem fogja, nem véletlenül van velünk North.-nézett bele szemeimbe kedvesen Jason.-Senki nem tud neki ellenállni.-mosolygott rám.

-Egy fekete kávé.-zavart meg minket a pincér, miközben Adam elé tette le a forró bögrét.-És egy latte elvitelre.-kacsintott rám, majd elviharzott.

-Mi van a poharadra írva?-kérdezte Scott nevetve.

-Neee.-kiáltott fel Jake.-Ez a csávó száma és neve.

-Na jó, North átmentél!-karolt át Adam. Elõször Jay felvirult arcára, aztán Tristan savanyú képére tekintettem.

-Kapd be, seggfejkém!-mutattam be vigyorogva Trisnek.

-Majd meglátjuk ki nevet a végén szöszi.-hajolt közelebb hozzám.-Én jövök.

-Hölgyem és uraim, a mai nap utolsó kihívásához érkeztünk!-dörzsölte tenyerét Adam izgatottan.

-Remélem North a földbe döngölöd.-vigyorgott rám Scott, és fejével seggfejke felé biccentett.

-Kérd el annak a fiúnak a számát.-mutatott rá az egyik sarokban ülõ személyre Tris. Mindenki egyszerre horkantott fel, már ismerték a srácot.

-Haver.-nézett rá Trisre Jake.-Ez nem szabályos. Northnak esélye sincs.

-Jason, ilyet lehet?-fordult felé Jake.-Õ Chris Wize. Az a Chris Wize.-Jay a még mindig öntelt Tristanre pillantott.

-Haver, a kihívás az kihívás.-mondta bunkókám vállat vonva.

-De...

-A kihívás az kihívás.-szakította félbe Adamat Jay sóhajtva.-Nem tudok ellenne mit tenni.

-Na jó, sok sikert hercegnőm.-tekintett rám Scott nyugtalanul.

-Kérlek gyere vissza hozzánk majd.-ölelt meg Jake.

-Már most nagyon szeretünk.-bújt hozzám Adam is.

-Nem tudom most éppen mit csináltok, vagy mirõl van szó, de asszem én elindulok befűzni a csávót.-toltam el magamtól a két nagyra nőtt ötévest, és Chris Wize felé indultam.-Mi bajotok van vele egyáltalán?-kérdeztem de a választ már nem vártam meg, mosolyogva a sráchoz sétáltam.

Életem legkeményebb 3 perce után lassan koslattam vissza a fiúkhoz.

-Na?-kérdezte Adam félve.

-Meg van a száma?-pillantott rám Jake.

-Az sem baj ha nem, nem lehet mindenki olyan, mint mi.-vigyorgott Tris.

-Ja, én jobb vagyok.-csaptam le az asztalra az apró fecnit.-Telószám, és instanév.-Adam és Jake a nyakamba ugrott, Scott mosolyogva pacsizott le velem, Jason mosolyogva kémlelt engem, míg Tristan döbbenten tekintett rám.

-Ezt meg hogy?-vonta fel szemöldökét zavarodottan.

-Szerinted nem jelzett be a melegradarom egyből, amikor megláttam a csávót?-vigyorogtam bele a képébe.-Babám ezt tedd is el.-toltam elé a papírt.-Várja a hívásod.-kacsintottam rá seggfejre.

-Mi van? - vonta fel szemöldökét.

-Azt hazudtam neki, hogy te is ratyi vagy és randizni akarsz vele. - vontam vállat és egy angyali mosolyt varázsoltam arcomra.

-Te kis... - sziszegte Tris a fogai között.

-Ti azt elhiszitek, hogy North Tristannek szedett fel egy csávót két perc alatt?-röhögött fel Adam. A többiek nevetve tekintettek hol rám, hol a fiúra.

-Üdv a bandában.-nyújtotta felém tenyerét Jason vigyorogva és büszkén. Fülig érő szájjal ráztam kezet vele.