TRISTAN

Az előadó tömve volt emberekkel. A professzor, akinek nem sikerült még megjegyezném a nevét, fenn hangon magyarázott Európa gazdaságáról és közben hevesen gesztikulált. Eltudjátok képzelni mennyire érdekelhetett. 

A tanár lekapcsolta a villanyt, majd a kivetítőn kezdett el játszani egy videót, ami tömve volt számokkal és grafikonokkal. Éreztem, ahogy rám tör a fáradtság, szemeimet alig tudtam nyitva tartani. A sötétben egy kapucnis alak ült le mellém. 

-Tris. - suttogta. Oda kaptam tekintetemet.

-Jay? - szaladt fel szemöldököm. - Veled meg mi történt? - fáradtnak tűnt, ahogy arcáról lehúzta napszemüvegét, hogy valamit lásson is.

-Kikészített a tegnapi buli. - motyogta. - Legközelebb szólj, hogy hétköznap ne menjek el inni.

-Úgy sem hallgatnál rám. - vigyorogtam rá.

-Jogos. - mormogta rekedtes hangon. - De amúgy nem volt rossz. - folytatta. - Láttad a tegnapi csajomat?  - fordult felém kérdően.

-Aha. - bólintottam és egyből beugrott a kép, mikor ma reggel összefutottam vele a koliban. - Jó fogás volt tesó.

-Tudom. - vigyorodott el kajánul. -Viszont olyan fura érzésem van.

-Mi az, hogy fura?

-Hát. - emelte égnek tekintetét gondolkodóan. - Fura, hogy szó nélkül lelépett.

-Te is ezt szoktad csinálni. - nevettem fel halkan, miközben a videó még mindig ment.

-Jó, de az én vagyok. - mormogta. - Nem tudom, hagyott-e már engem valaki ott szó nélkül.

-Legalább meg tudod mit éreznek a kalandjait, amikor reggel nélküled ébrednek. - mosolyogtam rá.

-De hisz ez szar érzés. - suttogta. - Hogy el sem köszönt tőlem.

-Miért? Akkor mi lett volna a jó? - pillantottam rá kérdően.

-Hát nem is tudom. - vonta meg vállát. - Talán az, hogy én kelek fel előbb, és hagyom ott. - motyogta, mire felröhögtem.

-Úgy tűnik Jaynek belegázoltak az egójába. - kezdtem el cukkolni a fiút. - Szegénykém. - préseltem gúnyosan vonallá számat .

-Nem igaz. - tiltakozott. - Mit számít, hogy ő hagyott ott engem és hogy nem tudom emlékszik-e rám egyáltalán? - vigyorogva megforgattam szemeimet. - Szerinted szívesen megismételné a ... tegnapit? - fordult felém, mire felnevettem.

-És kezdődik. - sóhajtottam fel szórakozottan.

-Mi? - vonta fel szemöldökét.

-A csaj nem lehet a tiéd, szóval kell neked. - pillantottam rá barátomra. - Valószínűleg ha te hagytad volna ott őt, akkor a nevére sem emlékeznél és csak egy csaj lenne a sok közül.

-Nem igaz. - rázta meg fejét. - Mi van, ha azt mondom, hogy megtetszett és érzem, hogy köztünk lehetne valami? - tekintett rám kérdően.

-Neked nagyon a lelkedbe tiport. - röhögtem fel. - Képes lennél belemenni egy párkapcsolatba, csak azért, mert megsértették az egodat? - vontam fel szemöldökömet.

-Nem. - motyogta.

-Pedig ez úgy hangzik.

-De nem. - tiltakozott Jay. - Csak hívd el a hétvégi bulimra, ha találkozol vele, oké? - sóhajtott fel.

-Miért nem te hívod el? 

-Mert akkor azt hinné, hogy érdekel engem. - motyogta.

-De hát így van! - pillantottam rá.

-De neki azt nem kell tudnia. - suttogta.

-Jézusom. - forgattam meg szemeimet. - Mikor lettél ekkora nagy puha pöcs? - vigyorogtam rá pimaszul, mire válaszul bele boxolt vállamba.

Az előadás után Jasonnel közösen indultunk el ebédelni valahova. Éppen szálltam volna be én is a fiú kocsijába, mikor megcsörrent a telefonom. Felvettem a készüléket és arcom egyből gondterhelt lett, mikor megismertem, hogy kihívott. 

Joe Cullen. A helyi rendőrség nyomozója. 

Mikor befejezte mondandóját, egy halk rendben-t mormoltam el, aztán bontottam a vonalat. Elkalandozva ültem be Jay mellé az autóba.

-Mi történt? - fordult felém és arcára kiült az aggodalom. Meggyötört tekintettel néztem vissza rá.

-Cullen nyomozó volt. - motyogtam. - Megint be kell mennem az őrsre. Elvileg találtak valamit- suttogtam magam elé. Jason elsápadt, mikor meghallotta.

-Sa-sajnálom. - hebegte döbbenten. - Ez kurva gáz. - rázta meg fejét hitetlenül.