Besorolási Osztály: Euclid

Különleges Elzárási Eljárások: Az SCP-3008-at tartalmazó bevásárlóközpontot megvásárolta az Alapítvány és át lett alakítva Telephely-██-é. Minden közút, ami Telephely-██-hez vezet vagy megy el mellette át lettek irányítva.

SCP-3008 bejáratát állandó megfigyelés alatt kell tartani, és senki sem léphet be SCP-3008-ba teszteken kívül, ahogyan a Főkutató elrendelte.
SCP-3008-at elhagyó embereket el kell vezetni majd kihallgatni amnéziaszer beadagolása előtt. SCP-3008-ban való tartózkodási idejük alapján egy fedőtörténet készítése esedékes az elengedésük előtt.
Bármilyen más entitást, ami SCP-3008-ból lép ki, terminálni kell.

Leírás: SCP-3008 egy nagy bevásárlóközpont, amit korábban az IKEA birtokolt, egy népszerű bútorüzletlánc. Amikor egy személy SCP-3008 főbejáratán belép az üzletbe, majd látótávolságon kívülre megy, át lesz helyezve SCP-3008-1-be. Ez az áthelyezés tipikusan észrevehetetlen, mivel nem fog hatást gyakorolni a személy érzékelésére; akkor szereznek róla tudomást, amikor a kijáratot kezdik el keresni.

SCP-3008-1 egy tér ami egy IKEA bútorüzlet belsejére hasonlít, de messze kiterjed azon a határon, amit az üzlet méretein belül fizikailag tárolni lehetne. Jelenlegi mérések azt sugallják, hogy egy legalább 10km2-nyi tér megy el minden irányba nem látható végekkel. Bizonytalan eredmények lézeres távolságmérőktől arra következtetnek, hogy a tér valószínűleg végtelen.
SCP-3008-1-et ismeretlen számú civil lakja, akik elzárás előtt estek csapdába. Az összegyűjtött adatok szerint egy kezdetleges civilizációt kezdtek el SCP-3008-1-ben, beleértve települések és erődítmények építését, amik SCP-3008-2 elleni védelemre szolgálnak.
SCP-3008-2 humanoid entitások csoportja, amik SCP-3008-1-en belül léteznek. Bár főképpen emberekre hasonlítanak, túlzott és ellentmondó testi nagyságokkal rendelkeznek, sokszor úgy leírva, mint túl alacsony vagy túl magas. Nem rendelkeznek arci vonásokkal és minden megfigyelt esetben sárga pólót és kék nadrágot hordanak, ami összefügg az IKEA alkalmazottak egyenruhájával.

SCP-3008-1-nek van egy alapvető nappal-éjszaka ciklusa, amit a mennyezeti lámpák be- és kikapcsolása az üzlet nyitása- és zárásakor dönt el. "Éjszaka" alatt SCP-3008-2 példányok erőszakossá válnak minden élőlénnyel szemben SCP-3008-1-en belül. Ezek az erőszakos összecsapások közben hallható, ahogyan angol nyelven beszélnek, tipikusan azt mondják, hogy "Az üzlet zárva van, kérjük hagyja el az épületet". Amikor a "nappal" elkezdődik, minden SCP-3008-2 példány azonnal passzívá válik és elkezdenek barangolni véletlenszerűen SCP-3008-1-ben. Nem válaszolnak kérdésekre vagy más verbális jelekre ebben az állapotban, de erőszakosan reagálnak, ha megtámadják. 

Az is ismert, hogy SCP-3008-1-nek van egy vagy több kijárata, de ezek a kijáratok nem állandó helyeken helyezkednek el, ami miatt nehézzé válik SCP-3008-1 elhagyása. Bármilyen másik ajtó használata főbejárati ajtón kívül belépésre vagy az épület falainak áttörése az üzlet nem-anomális belsejébe vezet.

Elzárás kezdete óta 14 személynek sikerült kijutnia SCP-3008-ból. Alapos kihallgatás és amnéziaszer beadagolása után el lettek engedve.

Incidens 3008-1: 00:37-kor ██/██/200█-ban egy férfi ember elhagyta SCP-3008-at, 10 másodpercre rá egy SCP-3008-2 példány követte. SCP-3008-2 elkapta és megölte a férfit mielőtt a fegyveres személyzet terminálta volna. Ez az incidens az egyetlen példája annak, amikor egy SCP-3008-2 elhagyta SCP-3008-at. A test teljes boncolása el lett végezve; lásd SCP-3008-2 Boncolási Napló.

A férfi hordozott magával egy IKEA-márkájú naplót, amiben feltehetőleg dokumentálta az idejét SCP-3008-1-ben, ami át lett másolva ide szóról szóra.

+ Napló másolata Incidens 3008-1-ből

Szóval, azért írom ezt, mert azt hiszem hirtelen megőrültem. Nem lehetek ENNYIRE rossz navigátor, de miközben ezt írom, elvesztem egy Ikeában 2 napja. Egyetlen embert sem láttam eddig. Azt hittem először, hogy ez egy csíny vagy ilyesmi. alakítsd át a helyet egy labirintussá, vigyél ki mindenkit és nézd meg meddig tart, hogy elvesszek, majd mindenki nevet a végén. Rájöttem, hogy nem ez a helyzet, amikor megpróbáltam visszakövetni a lépéseimet. Minden megváltozott és én elvesztem. A kijárat helyett több sornyi könyvespolcok vannak.
Szóval, csapdába estem egy Ikeában. Úgy hangzik, mint egy rossz vicc. A lámpák lekapcsoltak este 10-kor. Majdnem szívrohamot kaptam attól a nagy elektromos DUNN hangtól, majd hirtelen teljes sötétség. Viszont a hely teli van ágyakkal és a telefonomnak van zseblámpája - de nincs rohadt térerő - szóval kerestem egy ágyat és lefeküdtem. A következő napot szinte csak a kijárat keresésével töltöttem, de nem voltam szerencsés. Mondjuk találtam egy éttermet ami azokat a húsgolyókat árulja, legalább nem fogok éhezni. Biztos ez a vicc poénja. Mindenesetre a golyók melegek és frissnek tűntek, de nem látok senkit, aki megsütötte volna őket. Visszamentem az ágyakhoz, mivel túl sötét van a barangoláshoz.
Reggel 9:10 van, a világítás nemrég kapcsolt be. Biztos vagyok, hogy átkutattam azt a helyet ahonnan jöttem, de a kijárat nincs ott, szóval választok egy irányt és elindulok.

Harmadik Napja az én varázslatos Ikeai rejtélyes kalandomnak. Ha még nem voltam biztos benne, hogy valami furcsa ezzel a hellyel kapcsolatban, most már az vagyok. 3 óráig sétáltam egy nagyjából egyenes vonalban, (Ikeás vicc ide) majd találtam egy létrát azok a nagy raktári polcok mellett. Felmásztam, hogy körülnézzek, de úgy néz ki, mintha a hely a végtelenségig nyúlna. Mint az a jelenet az Oroszlánkirályból, csak fű és fa helyett csak polcok és asztalok meg más szarság. Viszont láttam egy embert mozogni nem messze, szóval arra mentem.
Azt hittem először, hogy a személyzet tagja - rajta volt az egyenruha. Lehet hogy az volt, lehet hogy ijesztő, 7 láb magas szörnyeket hosszú karokkal, alacsony lábakkal és arcok nélkül dolgoztatnak a Szuper Ikeába. Átkozott szörny teljesen ignorált engem, de szemek és fülek nélkül az se biztos, hogy tudta hogy ott vagyok. Gondolkoztam, hogy meglököm vagy valami, hogy felkeltsem a figyelmét de a kezei elég nagyok hogy összezúzzon egy görögdinnyét, szóval inkább nem tettem. Csak tovább ment és végül szem elől tévesztettem szóval elkezdtem arra menni, amerre ment.
Mindenesetre, ma este nincsen ágyam. Úgy tűnik, beléptem az üzlet Lehetetlenül Kemény és Szúrós Asztal részébe. Asszem be kell érnem pár egymásra fektetett asztalfedővel. A telefonom is lemerült. Amúgy se működött, de úgy érzem, mintha elvesztettem volna valamilyen mentőkötelet.

Emlékszel azokra a rajzfilmekre, amiben bemennek egy ajtón egy folyosón és kijönnek egy másikon? Én is így érzem magam. Már két napja ugyanazt a könyvespolcot látom. Sor és sor után ugyanaz. De most komolyan. Épp annyira szeretem a könyveket, mint az utánam jövő ember, de ez túlzás. Még mindig biztosan egyenesen megyek, és vannak felettem táblák. Nagy kár, hogy egyiken sem az van hogy "Kijárat".
Nem tudom, hogy kinek írtam az előző kérdésemet. Mondjuk azt, hogy gyakorlok arra az önéletrajzra, amit írni fogok, ha kijutok innen. Az lesz a neve, hogy "Az én tökéletesen közönséges utazásom egy átlagos régi Ikeába".
̶H̶a̶ ̶v̶a̶l̶a̶h̶a̶ ̶k̶i̶j̶u̶

Végre találkoztam emberekkel! Kiderült, hogy nem én vagyok az egyetlen szerencsétlen, aki csapdába esett itt. De jó nekem, asszem. 6. éjszakám itt, kettő olyan személyzeti lény kezdett üldözni engem. Különbözött attól amelyiket korábban láttam, de még mindig nagyon elborult. Hallottam ahogyan jöttek, azt mondogatták, hogy az üzlet zárva van és hagyjam el az épületet, mindezt szépen és udvariasan. Nem tudom, melyik része volt furcsább, az hogy nincsen szájuk vagy hogy nyilvánvalóan próbáltak megölni miközben ezt mondták. Úgy jöttek, mint a megveszett kutyák.
Szóval, beletapostam. Keresztülsprintelve Ikeán, mint egy őrült. Megláttam, miután megkerültem az egyik nagy raktári polcot, minden megvilágítva lámpákkal és reflektorokkal. Építettek egy egész várost ide! Van egy óriási fal szekrényekből, asztalokból meg más dolgokból összetákolva. Esküszöm, hogy az volt a legcsodálatosabb dolog, amit valaha láttam. Mindenesetre meglátták, hogy jövök (vagy lehet meghallották az én  ̶l̶á̶n̶y̶o̶s̶  férfias sikolyomat), mert kinyitották a kaput és 2 ember integetett. Hallottam ahogyan a személyzetlények nekicsapódnak a kapunak miután becsukódott, miközben udvariasan mondták hogy bezárt az üzlet. Végül elmentek. A várost Cserének hívják, mivel az van a táblán, ami felette lóg. Csere és Visszavétel. Az egész megvilágítva lámpákkal, amiket bedugva találtak. Vannak ágyak, emberek és étel. Több, mint 50 csodálatos ember átlagos méretű végtagokkal és arcvonássokkal. Ez már a 7. éjszakám de az első amit világosságban töltök. Egy teljes hét az Ikeában. Biztos van egy TV Show erről valahol.

Most hogy emberek között vagyok, megint normálisnak érzem magam. Lehet hogy a normális nem megfelelő szó. De a saját gondolataim és lépéseimnek egy héten át való hallgatása után egyre biztosabbnak éreztem, hogy megőrültem. Meg hogy én igazából egy kipárnázott szobában vagyok és verem a fejemet a falhoz. De nem, most már egészen józannak érzem magam, Köszi szépen!
Azt mondják, hogy más városok is léteznek. Az egyik több emberrel, a másik kevesebbel. Eléggé elgondolkodtatónak találtam - Hogyan tud ennyi ember eltűnni észrevétel nélkül. Biztos valaki észrevette volna, hogy emberek elmennek az Ikeába és egyszerűen eltűnnek. De lehet, hogy nem mindenki. Lehet csak mi vagyunk ennyire szerencsések.
Itt az emberek azokat a személyzeti dolgokat egyszerűen úgy hívják, hogy a Személyzet. Látszólag rendben vannak nappal, a saját dolgukkal törődnek és a sorok között mászkálnak. De amint lekapcsolnak a lámpák, rohadtul megőrülnek. Ezért nappal mennek ki az emberek ételt italt és mást keresni, amire szükségük van. Elvileg az itteni boltok és éttermek maguktól újra feltöltődnek. Senki se tudja, hogyan. Lehet a személyzet csinálja. Igazából nem annyira jók a munkájukba, mivel az újratöltés eltart egy darabig, szóval be kell osztani az ételt. Lehet, ha nem üldöznék az embereket ennyire megszállottan, hamarabb kész lennének.
Mindenesetre, amikor éjszaka megbolondul a személyzet mindenki a falakon belülre húzódik. Ez a helyzet az egész épületben vagy miben. Az Eredeti Ikea, ahonnan az összes többi származik. Vagy lehet hogy még mindig egy átlagos Ikeában vagyunk és mindez valamilyen elborult álom amit az elképesztő unalom szült. Ki tudja.

10 napja vagyok itt. A legtöbb ember, akit kérdeztem abbahagyták az idő mérését, de egy srác, Chris azt mondta, hogy évek óta itt van.
Évek óta.
[OLVASHATATLAN ÍRÁSOK]
Szólnak pletykák olyan emberekről, akiknek sikerült kijutniuk. És emberekről, akik látták a kijáratot, de pont a szemük előtt tűnt el. Értem, hogy nem mindenki hisz benne, de én igen. (nagyjából) Elmagyarázza, hogy hogyan eshettünk itt csapdába. De most komolyan. Személyzeti szörnyek, sor és sor után végtelen mennyiségű svéd bútor. Nem tudom miért annyira nehéz nekik elhinni egy eltűnő ajtót.
Akárhogyan is, ma elmentem Sandrával és Jerryvel ételt gyűjteni a közeli boltba. Miután megtanulod a tájékozódási pontokat, nem annyira nehéz navigálni. A mennyezeti táblák sokat segítenek, de vannak más dolgok; nem annyira messze a távolban van egy hatalmas sornyi raktári polcokból összedöntött torony keletre (csak azt gondoljuk hogy kelet - valamiért az Ikea nem árul iránytűket) ami úgy tűnik, hogy fából van és eléri a mennyezetet. Lehet, megpróbáltak áttörni a mennyezeten. Éjszaka ki van világítva, szóval biztos vannak ott emberek, de elvileg pár napnyi sétára van (ami azt jelenti, hogy mérföldekre van) szóval senki se tudja biztosra. Én igazából nagyon szerencsés voltam, hogy sikerült egy hétig kint aludnom, anélkül hogy széttépett volna a személyzet. Pont én. mázlista mázlista mázlista.
Találtunk némi ételt a boltban. Gondolom a személyzet feltöltötte azt este, ami elég kedves tőlük. Volt egy telefon a falon, szóval kipróbáltam. Volt egy hang a végén de hülyeséget beszélt. Véletlenszerű szavak összerakva bármiféle jelentés nélkül. Láttál már videót, amiben egy beszédzavaros beszél? Nagyjából úgy hangzott. Amúgy se válaszoltak amikor megszólaltam. Sandra azt mondta, itt mindegyik telefon ugyanilyen.
Hoppá, megint megkérdeztem a naplót!

Gondolkoztam tegnap este. A mennyezet elég magasan van és ahogyan mindenki tudja a végtelenségig nyúlik. Nem kéne valamilyen időjárásnak lennie itt bent? Biztosra olvastam valamit egy NASA épületről, ami annyira nagy, hogy külön időjárása van felhőkkel meg mindennel. Ez a hely biztosan nagyobb nála, de eddig nem éreztem nagyobb hőmérsékletváltozást .
Ezt is beleírom A Furcsa Faszságok Nagy Listájába.

A személyzet megtámadta Cserét tegnap este. Legalább 20 vagy 30 kérte tőlünk, hogy hagyjuk el az üzletet amilyen nyugodtan csak akarjuk, miközben a falat próbálták ledönteni puszta kézzel. Elvileg ez rendszeresen megtörténik, szóval mindenki fel van készülve rá. Kések az éttermekből, fűnyírópengék baltákká alakítva, tűzoltóbalták. Az egyik csávó, Wasim még egy működő nyílpuskát is készített. Mindenesetre a falnak vannak lyukaik, amik arra vannak, hogy szurkálhassák a személyzetet. Párat én is megöltem. Nem nagyon véreznek, ami furcsa, viszont olyan egyszerűen meghalnak, mint egy átlagos ember ha elkezded őket döfködni.
Reggel el kellett vinnünk a testeket. Elvileg a holttestek még több személyzetet vonzanak, szóval elcipeltük őket Cserétől. Van pár targoncánk, amivel a rakományt szállítják, szóval felpakoltuk őket és elvittük Felvételhez. Itt az emberek mindent az alapján neveznek el, amilyen tábla lóg felette.
Felvétel nagyon szörnyű volt. Több száz, lehet ezernyi halott személyzet egy helyen. Nem volt szag, ami egy áldás volt. Elvileg ezek nem csak hogy nem véreznek, nem is rohadnak el. A kiváncsiságom túlszárnyalt, és pakolás közben megnéztem közelebbről az egyik jobban felvágottat. Csak bőrből állnak, vagy bőrnek kinéző dologból egészen a belsejükig. Semmi izom, csont vagy belsőszerv. Egyáltalán életbe vannak? Amikor a falat verik nagyon úgy tűnik, mintha lenne csontjuk. Biztosan nagyobb ellenállást éreztem, amikor megszúrtam az egyiket az éjszaka. Lehet valami történik velük, amikor meghalnak. Még egy dolog a gyarapodó Furcsa Szarságok amik itt bent történnek listámnak.

Valamire rájöttem, miután megtámadott minket a személyzet az egyik este. Mindig, amikor látsz egy ilyen helyzetet a tévén vagy filmekbe, olyan, mintha itt lenne a világvége vagy mindenki egy szigeten csapdába esett vagy ilyesmi, de amikor csoportok mint a miénk elkezdődnek létrejönni mindenki elkezd harcolni egymással. Élelem vagy dominancia felett harcolnak. De itt nem történt ilyesmi. Igazából idejönnek más városokból emberek kereskedni ha valamiből kifogytak vagy valami ilyesmi. De minden szívélyes. Sőt, barátságos. Lehet hogy ez a személyzet veszélye miatt van, vagy mert állandóan feltöltődnek a készletek a boltokban, ami miatt nincs min harcolni.
Lehet hogy az emberek egyszerűbben jobbak annál, amiért átlagosan kapnak dicséretet. Ez egy szép gondolat. Azt hiszem, ezt fogom használni.

Ma délután egy tucatnyi ember jelent meg a kapunál. Azt mondták, hogy a Targoncák várost elpusztította a személyzet. Ők tizenketten az egyedüli túlélők a több mint százból. Nyilvánvalóan beengedtük őket. Még egy pont az emberi kedvességhez. Később megkérdeztem embereket, hogy mennyi város létezik. Sikerült nekünk 20 városnevet találni. 20 város teli emberekkel és talán több, ki tudja.
Ennek a helynek a mottója az lehetne, hogy "Ez Mégis Hogy Lehetséges". Valahol, valaki biztos keresi ezt az ezer embert.

Már egy kicsivel több, mint 2 hónapja vagyok itt. Igazából nem sok változott. Jött pár új ember, ugyanaz a történet mint a többieknek. Szép kirándulás az Ikeába és hirtelen csapdába estek Könyvespolc Károly és az Arctalan Fazonok Házában. A személyzet megtámadja Cserét hetente egyszer vagy kétszer. Megöljük őket és elvisszük a holttesteket, de néha ők bántanak minket először. Megöltek egy Jared nevű srácot pár héttel ezelőtt. Elég szörnyű volt, komolyan. Kiderült, hogy itt az igazi emberek tényleg véreznek, annak ellenére hogy a személyzet nem. Megtettük a tőlünk telhetőt, de egyikünk se orvos.
Jared jó srác volt. Jobbat érdemelt. Mindannyian jobbat érdemlünk.
Pár nappal rá ráeszméltem, hogy egyikünk se keresi igazán a kijáratot. Nem is tudom hol kezdenénk.

Az egyik olyan négy-propelleres kamerás drón elszállt Csere mellett. Azt hittem, azt jelenti, hogy valaki végre elkezdett keresni minket és hogy úton van a segítség. Viszont azt mondták, hogy nem ez az első ilyen alkalom. Ugyanez megtörtént hónapokkal ezelőtt, de még mindenki itt van.
Nem tudom, hogy észrevett-e minket, de nem állt meg. Csak tovább repült amíg kiment volna látótávból.

Jegyzet: A napló visszaszerzésének ideje alapján, ez a bejegyzés egyezik az első sikeres drónteszt idejével SCP-3008-1-ben. A felvétel vizsgálata kimutatott egy falakkal ellátott települést egy tábla alatt, amire az volt ráírva, hogy "Csere és Visszavétel". Kísérletek a település újbóli megtalálásához kudarcot vallottak. A korábban látott drón eredete ismeretlen.

Elkezdtem beszélgetni emberekkel a dolgokról, amik hiányoznak nekik vacsoránál. Valószínűleg nem a legjobb ötletem valaha, mert mindenkinek rossz lett a hangulata. Sokaknak családjuk van. Férjek és feleségek, gyerekek. Kutyák. Franklinnek van egy házilámája, mondjuk nem tudom ki venne olyat.
Viszont egyes embereknek vannak nagyon furcsa hiányosságok az emlékeztetükben . Hármuk sose hallott a Nemzetközi Űrállomásról, Kettejük azt hitték, hogy █████ ███████ a Miniszterelnök, és az egyikük még feltehetőleg sose hallott a Szabadság Szoborról. Hiszek bennük. Ugyanannyira vannak összezavarodva mint mi.
Viszont minél többet gondolkodtam rajta, annál több értelme volt pár dolognak. Lehet azért nem keresnek egyikünket se, mert nem ugyanonnan jövünk. Ez furcsán fog hangzani, (lehet annak kéne lennie a hely mottójának) De mi van ha minden ember másik dimenzióból jött? Valóságokból? Vagy minek hívják. Elég TV sorozatot láttam, hogy tudjam, mi folyik itt. Sarah egy olyan helyről jön, ahol nincsen Szabadság Szobor. Nem lőtték fel az űrállomást ott, ahonnan Wasim jön. Ha mindenki máshonnan jött, még ha ugyanolyannak tűnnek is, nem lenne sok eltűnt ember miatt pánik. Nincs tömeges keresés. Csak kis pontok lennénk, egyetlen eltűnt személy egy világban ahol állandóan történik valami nagyobb.
Na. Ez egy jó gondolatmenet volt.

Most jöttem rá, hogy tegnap volt a nap, hogy 6 hónapja itt vagyok. Kíváncsi vagyok, hogy az Ikea árul-e partisapkákat. A mindennapi teendők nagyjából ugyanúgy maradtak. Új emberek jönnek pár hetente. Élelemkészletek nőnek és csökkennek, de eddig sose volt nagyobb hiányunk. Néha kapunk egy látogatót az egyik közeli városból, általában Kasszáktól vagy Folyosó 630-tól.Meglátogatjuk egymást időről időre, néha cserélünk ellátmányt ha valaki nagyon kifogyott valamiből. Egy emlékeztető, hogy nem vagyunk egyedül, egy kis szemnyi társadalom. Néha hoznak orvosi ellátmányt. Elvileg van egy patika pár városra Kasszáktól, ami ekkor-akkor feltöltődik, szóval megosztanak mindent, amit tudnak. Nem hallottam egy Ikeáról aminek lenne patikája, de most már meg se lepődnék ha lenne itt egy Ikea Szervkereskedő Labor. Biztosan megmagyarázná a személyzetet.
Az arctalan bebörtönzőinkről beszélve, a támadásaik egyre rosszabbá váltak. háromszor vagy négyszer hetente, kétszer annyi személyzettel, mint szokott. Nem tudjuk honnan jönnek, vagy hogy miért erősödtek meg. Megpróbáltuk követni az egyiket reggel pár nappal ezelőtt, én és Sarah. Meg akartuk nézni, hogy elmennek-e valamilyen személyzeti szobába vagy ilyesmi. Nem tűnt, hogy megy valahová céltudattal, mivel csak a folyosókon barangolt. Vissza kellett fordulnunk, mielőtt találtunk volna valamit.
Megerősítettük a falakat és jobban felfegyverkeztünk. Szerencsére nincs hiány az építőanyagból. Wasim elkezdett több nyílpuskát csinálni, de elég lassan megy.
Nagy kár, hogy nem lehet fegyvereket kapni az Ikeában.

Jegyzet: Nem lépett be új személy SCP-3008-ba Telephely-██-en ennek a bejegyzésnek az ideje alatt.

A támadások már nagyon rosszak. Majdnem minden éjszaka, és a testek majdnem annyira tornyosulnak hogy a többiek megmásszák a falat. Szerintem nagy bajban vagyunk.

Cserének befellegzett. Elég durván támadtak tegnap este. Nincs sok sérült, de a falaknak annyi. Végre sikerült rájönnünk, hogy miért rosszabbodtak a támadások. Egy doboz ellátmányban találtunk egy személyzet darabkáját. Nem tudjuk hogyan történhetett, de úgy látszik, hogy egy testrész is ugyanannyit vonz magához mint egy teljes test. Amúgy is túl késő, túl sok testet kell elhordani és még kell idő a fal megjavítására este előtt. Candace gyűlést hívott. Gondolom Csere elhagyásáról lesz szó, talán elmegyünk Kasszákhoz vagy valami.

Amúgy is későre jár. Nem hiszem, hogy van időnk odaérni. Lehet valamennyi közölünk el tudja érni. Amúgy is rendben voltam egy hétig a sötétben. De mégis mennyiszer bízhatom magam a szerencsére.
Ezt csak bezárásként írom. Magamnak, vagy annak aki megtalálja ezt. Ha ez az utolsó bejegyzés, remélem akárki is olvassa, azt nem itt bent teszi.
A legnagyobb félelmem? Az hogy ma meghalok, és felkelek ugyanitt reggel.

Reggel: Ez az utolsó bejegyzés. Azt feltételezzük, hogy miközben megpróbálta elérni "Kasszák" települést elszakadt a csapatjától egy üldöző SCP-3008-2 által és belebotlott a kijáratba.