Az alvás nehezen ment,szinte semmit sem aludtam.Azt se tudtam Harry hova ment.
Jelenlegi állapotomban élni sem volt kedvem.
Gyorsan főztem kávét mielőtt még összeesnék,közben zajt hallottam.Az ajtó kinyílt és Harry lépett be.Remek,hogy este úgy aludtam,hogy nyitva hagytam az ajtót,nekem is valóban sok sütni valóm van.
-Látom nem sokat aludtál.-motyogja és közelebb jön.
-Valóban.-szegezem le a tekintetem.
-Nézd,igaz amit mondtam.Légy az enyém és akkor jobban elhiszed.-jött közelebb.
-Én a saját magamé vagyok senki másé Harry.Nem leszek a tulajdonod.
-De már rég az vagy csak nem vallod be.Mit gondolsz miért szenvedsz annyit?
-Mi van?Basszus Harry fejezd be!!
-De miért nem adsz egy esélyt???-kiabálta.
-Mert félek attól,hogy elveszítelek!-sírtam fel.
-Miért veszítenél el?-ölet magához.
-Mert nem vagyunk egymáshoz valóak.Te is más vagy ahogy én is.
Nem hagyott szóhoz jutni mert megcsókolt és az egész világ megállt.

Sűrű napunk volt de legalább közben együtt voltunk.
A Kórházban voltunk a legtöbbet mert tőlem egy csomó vért vettek,hogy tudjanak adni az anyukámnak.
Szerencsére jobban lett bár lelkileg nem és ezt teljesen megértem.Szörnyen fáj mindkettőnknek.

A hetek csak úgy teltek ameddig nem tudtam vissza menni az Egyetemre.Harryt vissza küldtem mert valamelyikünk ne maradjon le.
Anyával és a testvéremmel voltam itthon és besegítettem neki.
Anya erős és örülök,hogy ilyen jól viseli ezt az egészet.
A temetés már megvolt,milyen szomorú egy nap volt.
-Kicsim lassan vissza kéne menned az egyetemre.Nem maradhatsz ki.
-Szerintem lehet váltanom kéne egy közelebbi egyetemre.-motyogom miközben sétálunk a ragyogó napsütésben.
-Beszélni is szerettem volna erről veled.Tudod nem akarok már itt lenni.Muszáj a továbblépést választani.Úgy döntöttem,hogy anyuékhoz költözök Los Angeles-be.
-Mi?A nagyiékhoz?-lepődtem meg.
-Igen.Szerintem ott jobb lenne.Arra gondoltam,ha mindenképpen szeretnél iskolát váltani akkor tedd meg.Gyere velünk LA-be.
-Átgondolhatom még?-motyogom.Anyu csak bólint.Jó lenne ott élni a mamáékkal és a családdal.Örülnék neki.
De nem tudom mit tegyek egyben.
Két nap elteltével ismét az egyetemen voltam.
A szobában minden ugyan olyan.Nem érzem azt,hogy itt kéne maradjak de nem tudom.
A nap ma is gyönyörűen sütött.Egy pólót meg egy hosszú rakott szoknyát vettem fel.Szeretem,hogy smaragd zöld akár Harry szeme.
Ez mosolyra kényszerített.
Hetek óta nem láttam és nem beszéltem vele mert úgy éreztem erre van szükségem,most furcsa lesz látni őt.
Meleg van és most kifejezetten örülök ennek.
Éppen,hogy a hatalmas épület területére értem megláttam Harryt,Jent,Zaynt meg Event és Lizt.
Harryn fehér póló és egy kék nadrág volt ami igazán meglepő volt.
Even vett észre a leghamarabb majd a kis társaság összes tagja ide pillantott.
Azonnal oda szaladtam hozzájuk.
-De hiányoztál!-suttogta Jen és megölet ahogy Liz és Even is.
-Szerintem nem kéne ennyire megfojtani.-morogta Harry mire mindenki ránézett.Elkezdett nevetni mire mi is.-Nekem például egyáltalán nem hiányzott Emilia hisztije.
-Nekem sem Harry morgása.-motyogtam egy vicces arccal felé nézve.
-Valóban?-húzta fel az egyik szemöldökét miközben magához ölelt.
-De.-suttogtam a fülébe.
-Akkor most megcsókollak.-jelentette ki és megtette.Mint mindig az egész arcom égett a vörös színbe.
-Most már mehetünk.-karolt át.Csak felnevettem rajta.
És akkor most mit csináljak...ezen gondolkodni is rossz.Anyuval kell lennem...de nem akarom itt hagyni őket,őt.
De mégis ezt teszem.
Remélem tetszett nektek!😍❤️