Mikor Even és én kijöttünk a kávézóból,anyu küldött egy üzenetet,hogy majd ha a kollégiumban vagyok akkor hívjam fel mert fontos dologról akar beszélni.
Nem tudom miről van szó de marhára kíváncsi vagyok és mivel Evnek mennie kellett így aztán haza ballagtam,hogy felhívhassam anyukámat.
Levettem a kabátom meg a cipőm és a laptopom elé ültem hívást indítani.
Mosolyogva köszönt a kamerába ahogy én is.
-Miről szerettél volna beszélni?-kérdeztem.
-Nos hát.-vigyorodott el szélesen.-Apád és én tudod,hogy újra egymásra találtunk.Most meg...most meg lesz egy tesód!-tapsikolt de én csak ültem és meg próbáltam megemészteni,hogy lesz egy tesóm.
-Ömmm...wow ez klassz!-mosolyogtam.
-Az,de nem tűnsz túl feldobottnak.
-Csak meglepett,de örülök neki.
-Akkor jó,apu amúgy puszil de most dolgozik,nekem is mennem kell csak nagyon szerettem volna már elmondani kicsim.Nagyon szeretlek és már szeretném,ha szünet lenne.
-Én is szeretlek.Szünetbe majd hazamegyek úgyis.
-Az jó lesz.-vigyorodott el.-Most akkor megyek.
-Rendben.
-Szia!-integetett és miután én is elköszöntem bontottuk a vonalat.
Kintről furcsa hangokat hallottam így lassan kinyitottam az ajtót és jobbra nézve léptem ki.Senki nem volt ott és biztos,hogy csak valami zene ment,így megfordultan és akkor egy fiú leöntött kávéval.Rajtam meg fehér a póló.
-Úristen sajnálom!Én nem figyeltem.-nézett bele zöldjeimbe.
-Öm semmi.-motyogtam miközben csak néztem az idegenre..
-Colleen vagyok.-nyújtotta a kezét.
-Emilia.-ráztam meg.
-Nagyon sajnálom ez tuti nem jön ki,de mit szólnál ha este eljönnél velem valahova?
-Öm nyugi ez megesik.
-Kérlek,nagyon szar,hogy ez történt!Gyere el kérlek.Persze ha a barátod is megengedi.-mosolygott.
-Nincsen barátom és elmegyek.-mosolyodtam el.
-Rendben,este nyolcra itt leszek érted.
-Okés.
-Gondolom ez a szobád.-mutatott a nyitott ajtó felé mire bólintva jeleztem,hogy igen.-Akkor rendben.Viszlát este Emi.-intett és elsietett.
A szobámba vissza mentem és a pólót azonnal levettem.Szerencse,hogy a kávé langyos és nem forró volt.
Egy pulcsit felvéve leültem és megírtam pár beadandót.
Aztán hétkor Jen is betoppant.
-Hallod úgy kivagyok.-dőlt az ágyra.
-Miért?
-Mert hát olyan álmos vagyok.-ásított.
-Pedig nem is voltál ma suliba.-kezdtem rajta hangosan nevetni miközben ruhát válogattam az estére.
-Készülsz valahova?
-Ja egy srác elhívott csak nem tudom hova visz.
-Mii vaaaannn??????-kezdett ugrándozni.-Na gyere hadd segítsek!Amúgy meg magas?Helyes?Mi a neve?-kezdett bombázni a kérdéseivel.
De nem zavart mert segített elkészülni.
Fekete nadrágot vettem fel meg egy fekete csipkés pólót.
Persze Jen a legrövidebb szoknyát szerette volna az ő ruhái közül,na de én nem ő vagyok.
Szóval pontban nyolc órakor Colleen az ajtóban állt egy virágcsokorral és édesen mosolygott.
-Te aztán tudod mitől döglenek a legyek.-mutattam a nagyon nagy mosolyú barátnőmre.
-De te is.-kacsintott és maga után kezdett húzni.
-Szóval hova megyünk?-kérdeztem miközben egy fekete autó ajtaját kinyitotta nekem.
-Meglepi.-zárta be majd át ballagott a másik oldalra és beszállt mellém.
Elindultunk,az út nem volt túl hosszú és igen kellemes mert sok mindenről beszéltünk közben.
Egy étteremnél parkolt le ahová bementünk.
Ott meg leültünk és rendeltünk.
-Szóval nincsen barátod?
-Nincs.-kuncogtam.
-Pedig jó fej vagy,aranyos,szép.-mosolygott.
-Nos ez a mi szerencsénk.
-Mármint?
-Hát mert te is aranyos vagy még sincs barátnőd.
-Hm igazad lehet,a sors is így akarta,hogy találkozzunk.-kacsintott.
Colleen tényleg nagyon klasszul éreztem magam.De ő nem az....Udvarias volt és jókat röhögtünk.
Bárcsak később ne kevert volna bajba.....

Remélem tetszett!☺️❤️❤️