Készen álltam,hogy újra a Londoni levegőt szívjam és boldogan sétáljak az utcákon amelyeket ismerek.
Angliát szeretem a legjobban,így mikor anya és apa megtudta,hogy elhagyom Anglia partjait meglepődtek,de elengedtek.
A bőröndömbe mindent gondosan bepakoltam amit szükségesnek találtam.
Senki olyan nem jön akit ismernék,nem sok mindenki szereti Shakespearet.De én imádom a drámáit.
-Jó utat.-mosolygott rám Jen majd megölelt.
A szobát elhagyva megindultam az Egyetem óriási kapujához.
Már 10 diák álldogált ott és a tanár.Rám várhattak?Remélem,hogy nem mert az ciki.
-Jó napot!-mosolyogtam kedvesen Mr.Steenre.
-Jó napot!-nézett fel a papírjai közül.-Remek akkor már csak egy diák van hátra és indulhatunk.-kezdett forgolódni.-Meg is van!-fordult vissza és kipipált egy nevet.
Az irányba néztem és a komótosan lépkedő Stylest pillantottam meg.
Hát azt nem tudtam,hogy ő is jön.Te jó isten szerintem belefolytjuk egymást a Temzébe.
-Mr.Styles gratulálunk,hogy ideért!
-Ja.-morogta.Nem tűnt boldognak és az arcát elnézve elég nyúzott volt.Rám pillantott és csak biccentett egyet.Ugyanezt tettem én is,beszálltunk a kisbuszba majd elindultunk a reptérre.
Nagy volt a nyüzsgés és a tolongás,de ez itt megszokott.
-Nos a gépen mindenki megvan kivel ül?-kérdezte a tanár úr.
Mindenki bólintott kivéve Stylest meg engem.
-Maguk?Mm maguk együtt ülnek akkor.-csapta össze nagy tenyereit majd elkezdte megindítani a csoportot.
Király!
A gépen Harry mellé ültem,persze az ablak mellé engedett ami meglepett.
A fülhallgatót persze azonnal a fülébe tette.Igazából a rossz álmom óta nem igazán dumáltunk pedig eltelt három nap.
Nem bántam,nyugtom van tőle és így kellemesebbek az Egyetemista napjaim.
Az ablakon néztem kifelé,az idő szürke volt és esős.A pulcsimat lejjebb húztam a kezemen mert kicsit fázni kezdtem.
Laptopomat elővéve nézegettem a Facebookon az ismerőseim bejegyzését.
Megtudtam,hogy megszületett Carl bácsi második kislánya,meg azt is,hogy George most vett egy új kocsit és most nagyon boldog,legalábbis Facebookon azt írja.Aztán megláttam pár unokatestvérem bejegyzését is,hogy eljegyezve vagy éppen kapcsolatban-Persze nem egymással,félreértés ne essék-.Csak néztem mert némelyik velem egykorú és már szert tettek valakire.Egyébként az unokatesóim távoliak és nem is nagyon látogatjuk egymást.
Szóval amit észrevettem,hogy mindenki mindig minden szart megoszt és azon élik az életüket.Én meg lassan jó,ha egy hónapban egyszer közzéteszek valamit.Kicsit más vagyok már,mint a többiek,de ilyen az élet.
Az oldalamra néztem és észre vettem,hogy Harry engem néz majd hirtelen elkapja a tekintetét rólam.
-Baj van?
-Nem.-rázta a fejét.
-Rendben.-zártam le.
-Nem tudtam,hogy jössz.
-Én sem tudtam,hogy te jössz.-motyogtam rápillantva.
-Ki nem hagynám,Anglia a szeretett otthonom.
-Nekem is.
-Király.-bólintott.
-Valóban.
-Jót dumáltunk.
-Igen.-értettem vele egyet majd folytattam a kifelé bámulást az ablakon.
~
A gépünk megérkezett Londonba.Az eső csepergett.
A reptér parkolójába is egy kisbusz várt minket.
Olyan jó volt,hogy a busz London utcáin ment végig nem megkerülve semmit.Folyton vigyorogtam és eszelősen nézhettem ki de nem baj.
A Panzió ahova megérkeztünk nem nézett ki rosszul,belülről sem.Nyugtató,hogy nem valami koszfészek.
A szobákat elkezdte a tanár úr kiosztani és akkor rájöttem valamire....mindenki kiválasztotta magának a szobatársát így nekem csak Harold maradt.
-Tessék.-nyújtott át nekem egy kulcsot a tanár.
-Remek egy szobában leszünk.-sétált mellém Harry és szarkasztikus megjegyzése kíséretében vette el tőlem a kulcsot.
Lassan megindultunk az emelet felé ahol a szobánk volt.Az ajtót kinyitotta majd belépett ahogy én is vele.Krém színű fal és hófehér ágy nagy ablakkal ami pont a Temze felé néz,ha messze is van de látszik innen.
-Legalább nem kell veled aludjak.-dőlt el az ajtóhoz közeli ágyba.
-Múltkor sem te voltál emiatt felháborodva.
-Hanem te.Pont ezért mondom Emilia.
Szemforgatva pakoltam ki pár cuccomat.
A telefonom hangosan csörögni kezdett.
-Szia anyu.
-Szia Emi.Megérkeztetek?
-Igen,nyugi.
-Valamikor tudunk találkozni?Londonban vagyok és annyira hiányzol már.
-Persze anya,majd szólok,ha lesz szabad program.
-Rendben.Akkor most hagylak,szeretlek!
-Én is,szia!
A telefont ledobtam az ágyba és hanyatt dőltem mellé.
-Még csak most jöttünk és anyukád már is zaklat,most kilehetsz.-nevetett fel Harry.
-Annyira nem.
-Klassz.
-Az.-értettem vele egyet.-Ahh mindjárt indulunk.-motyogtam majd felkeltem.
-Tudom.-kelt fel ő is.Valamit kutatni kezdett a dolgai között majd egy pulcsit vett ki és aztán fel.
-Fázol?
-Ja mert hideg van.-kezdett nevetni.

Mikor hazaértünk a sok program hadából semmire nem vágytam csak arra,hogy aludjak.
Volt vagy hat program egymás után.
Színház,múzeum és még sorolhatnám.
-Mész előbb fürdeni?-söpörte hirtelen ki arcomból a hajam-Hason feküdtem és majdnem aludtam-.
-Nem.Menj te.-nyitottam ki szemeimet.
-Okés.Jó fáradt vagy.-kuncogott mielőtt még bement volna a fürdőbe.

Kopogtattak én meg azt sem tudtam ki lehet de gyorsan mentem és ajtót nyitottam.
-Jó estét!-mosolygott egy hölgy rám az ajtóban.Azonnal tudtam ki az.
-Jó estét,maga Harry anyukája?-mosolyogtam mert hát a hasonlóság nagy.
-Igen.Ő is itt van?
-Igen,jöjjön be.-beinvitáltam.Leült Harry ágyára miközben körbe nézett.A hajamat kontyba fogtam és én is leültem.
-Fürdik.Már vagy húsz percre.-néztem az órára.Az anyukája felnevetett pont mikor Harry kijött.
-Anya?
-Szia!-mosolygott rá majd felállt és megölelte.
-Mit keresel itt?
-Rég láttalak.
-Tudom.
-Menjünk le itt a közeli kávézóba mert beszélnünk kell.-vette komolyra a szót Harry édesanyja.
-Emena fent leszel még?
-Igen Harrod's.-léptem be a fürdőbe.
Én gyorsan lettem kész és már bújtam is be a jó meleg ágyba.
Az órák teltek és mikor Harry már három órája nem érkezett meg aggódni kezdtem.
Kikeltem az ágyból és magamra vettem egy pulcsit.Szerintem tuti Harryé de mindegy.
Lefelé lépkedtem a lépcsőn és akkor megláttam Harryt.
-Hát te?-kérdezte és láttam a szemén,hogy ittas.
-Téged akartalak megkeresni.
-Bugyiban meg a pulcsimban?
-Van rajtam nadrág.-motyogtam.Elém sétált és hirtelen megölelt.A lépcsőn lentebb állt így én lettem a magasabb.
-Mi van veled?-motyogtam.
-A kibaszott élet az.-felnézett rám és láttam a szemeiben a könnyeket.
-Gyere Harry.-fogtam meg a kezét és megindultam vele a szobába.Lefeküdt az ágyra én meg mellé ültem.
-Szexelni fogunk?-kérdezte álmosan mire kitágultak a szemeim.
-Nem Harry aludni.
-Emi.
-Mi az?
-Kérlek maradj itt,szükségem van rád.-motyogta mire nagyot dobbant a szívem.
-Maradok Harry.-mellé bújtam mire szorosan átölelt.Nem tudom mi zaklatta fel,hogy ivott de mikor a szemébe néztem mintha láttam volna,hogy össze van törve.Nem akartam és nem akarom így látni őt...Fáj még akkor is,ha ő bánt engem.De én nem fogom őt...azért nem mert talán egyértelműek kezdenek lenni az érzéseim Harry Styles felé.

Remélem tetszett nektek.
Kérlek komizatok!😊❤️