A nevem Scarlet Light. Jedi vagyok. Voltam. Vagyok. Bonyolult...
A nevem jelentése vörös fény. A mester, Luke ezért sokat hezitált a fölött, hogy felvegyen-e. Ugyan Erő-érzékeny vagyok, mégis, a nevem alapján azt hitte, veszélyforrás vagyok. Végül felvett, de sosem bízott meg bennem teljesen.

-Reggeli!-erre a szóra mint mindig, most is kipattant a szemem. Persze, hiszen imádok enni. Kell is, hiszen Luke szerint csontvékony vagyok. Csak én és Ben szólíthatjuk őt Lukenak. Ben a rokonság, én a szüleim és közte lévő barátság miatt.

Ben tipikusan az az ember, akit nem kedvel senki. Arrogáns, egoista, hazug alak. Tudom, hogy tiszteletlen az, amit az előbb mondtam, de nem zavar. Miért zavarna?

Bennel mindig nekem kell küzdenem, mert ő az egyetlen, akivel ha egymás ellen küzdünk, nem kerül ki győztes. A többi tanoncot könnyűszerrel legyőzhetjük, de egymás ellen ez nem működik.

Épp egy ilyen gyakorláshoz lépett oda a Mester. Nem szólt bele, nem szólt közbe, csak hallgatta veszekedésünket.
-Soha nem leszel olyan jó, mint én!-mondta Ren.
-Álmodban leszel jobb mint én!
Hasonló veszekedéseket folytatunk minden nap. Nem egy fontos rész.

Már akkor sem szerettem Bent, mikor még Jedi volt. De mikor átállt, egyenesen utáltam. Hogy miért? Mert sokat közülünk megölt, sokat pedig magávalvitt. Míg én a második, bátyám, Blue az első csoportba tartozott. Nekem is csak épphogy sikerült megszöknöm.

Anyám Snoke hajóját szelte ketté, míg apám abban a csatában halt meg. Mindketten Ellenállásiak voltak.

Ben engem is majdnem megölt, még emlékszem is, mit mondott akkor:
-Scarlet, Scarlet. Miért nem állsz át? Még a nevd is a Sötét Oldalra utal...
-Maximum akkor, ha már meghaltál!-ugyan ezt csak dacolásnak szántam, mégis igazam lett. Persze csak jóval később, de igazam lett.

Ez lenne itt a rész. Ezt akkor fogom írni ha lelkieg nem vagyok jól-azaz elég sokszer lesz új rész. (Mármint akkor, ha hozzájutok a géphez, mert anyám elvette a telefonom...)

Most búcsúzom:

   Anna