- Egyébként azzal a fiúval még mindig nem beszéltem ott - mutattam rá - Mi is volt a neve?
- Bam. Próbáld már meg jobban megjegyezni a neveket. - mondta Androssi. - Mindig Khunnal lóg és nem a legbeszédesebb fajta.
- Vagy csak nem engedi neki a kékhajú királyfi, hogy mással beszéljen.
Androssi erre csak kuncogott egyet.
- De jobban megnézve Bam egész cuki. - nézett rá miközben ezt mondta. - Lehet többet kéne beszélnem vele.

Egy hét telt el az első iskolai napom óta, elég jól beilleszkedtem az osztályba, bár időm nagyrészében Androssival lógok. Hohhal és Laureval is egész jó kapcsoltot ápolok. Rachellel a köszönésen túlra már nem jutottunk, viszont Bammal és Khunnal egy szót nem váltottam még, bár nem is hiányzik igazából. A kollégiumot is sikerült még az első napon elintéztem és Androssival illetve Anaakkal kerültem egy szobába.
Az iskolai órák könnyebbek voltak mint gondoltam, szóval inkább rajzolgattam közben, főleg matekon. Tanáromat szerencsére nem is érdekelte az első órai lógásom. Vagy csak direkt nem említette, fogalmam sincs.

Ma, az első óra csak úgy mint múlt hétfőn, osztályfőnöki, amit azt mondták általában nem tart meg a tanár, de a mai kivételes eset, mivel most beszéljük meg a legutóbb említett "túlélő teszt" részleteit. Nem hallottam még soha ilyenről, ahogyan a többiek sem, szóval ez most kicsit kíváncsivá tett mindenkit.

Természetesen Yuri-sensei nem ért be időben, csak egy jó 20 perces késéssel és úgy nézett ki, mint aki ebben a pillanatban kelt fel. Valószínűleg így is volt.
- 'Reggelt mindenkinek. - ásított egyet és kinyújtóztatta a karjait - bocsánat a késésért, közbejött néhány dolog.
- Egy szép álom, mi? - mondtam ki véletlenül hangosan a gondolataimat amit a Sensei egy morcos tekintettel viszonzott, páran pedig halkan felröhögtek.
- Khmm, nos akkor kezdeném is az órát.
Mint említettem, megbeszéljük a túlélőteszt részleteit. Kétfős csapatokba lesztek osztva, a csapatbeosztást a teszt napján tudjátok majd meg. Egy mesterségesen létrehozott térben fogtok lenni 2 héten keresztül, olyan lesz, mint egy lakatlan sziget. A feladatotok elsődlegesen természetesen mint azt a neve is sugallja, a túlélés lesz. Egyetlen egy dolgot vihettek magatokkal előre amivel kapcsolatban az egyetlen kikötés az, hogy nem lehet a saját fegyveretek. Másodlagos feladat, a pontgyűjtés. Különböző erősségű ellenfelekkel találkozhattok majd a próba alatt, amik legyőzése ad egy tárgyat, ami bizonyos mennyiségű pontot ér. Ezeket természetesen el lehet rabolni egymástól, ezáltal hátráltatva az ellenfeleiteket. Nincsenek különösebb szabályok, bármilyen trükköt bevethettek egymás ellen amíg az életeket nem veszélyeztet. Az egészet figyelemmel fogjuk követni és ha úgy adódik akár közbe is avatkozunk, de remélem erre nem lesz szükség. Ennyi. Van valakinek kérdése?
Androssi egyből feltette a kezét.
- Mi lesz a nyertes csapat jutalma?
- A tíz legendás felszerelés egyike. A Köpeny.
A lány leült és hirtelen több ember arcán is nagy meglepődöttség tükröződött, én azonban nem tudtam, mik ezek.
- Hé, mi ez a tíz legendás felszerelés? - suttogtam Androssinak.
- Ne mond nekem, hogy nem tudod. A 13 hónapos kardokhoz hasonlóan készült, de bennük nincsen démon. Helyette mindegyik egy különleges képességet ad, a köpennyel például láthatatlanná tudsz változni.
- És mik vannak még a köpenyen kívül?
- Gyűrű, Nyaklánc, Fülbevaló, Hajcsat, Karkötő, Bross, Bokalánc, Kesztyű és a legelső a Korona. Mindegyiknek megvan a saját száma az erősségük szerint, a köpeny a 7.
- Áh, most már értem.
- De hogy nem tudtál erről? A három démoni fegyverről legalább tudsz?
- Persze, talán túl sokat is... - az utolsó pár szót már alig lehetett hallani.
- Hmm? Mit mondtál?
- Mindegy, nem fontos.
A 3 démoni fegyver, a 13 hónapos kardok készítésekor 3 félresikerült példánya. A bennük lévő démon kontrollálhatatlan és ahelyett, hogy segítene, a lelkedet próbálják felfalni.
- Kíváncsi vagyok valaki már birtokolja-e bármelyiket is. - merengett el. - Tudtomal eddig mindenki meghalt aki megpróbálta megszerezni.
- Arra én is. Bár ha ez megtörtént volna, már az egész torony tudná.
- Ebben egyetértek.

Az óra végén még Yuri-sensei közölte velünk, hogy ma szabadnapot kapunk és holnapig keressük meg, mi lesz az az egy tárgy, amit vinni akarunk magunkal. Senki sem értette, hogy miért kell ilyen hamar. Elkezdtem gondolkodni, vajon mit is kéne vinnem. Úgy döntöttem kicsit kérdezősködök másoktól. Ennek elég sok előnye lehet. Az első akit megláttam a folyosón az Serena volt.
- Hé, te tudod már mit viszel?
- Persze, tűzkövet. Az bármikor jól jöhet.
- Tüzet csiholni viszont máshogy is lehet.
- Viszont ezzel megkönnyíted a saját dolgod.
- Én ezt nem tartom olyan fontosnak, de köszi azért.
- Pedig szerintem ez az egyik legfontosabb! De igazán nincs mit.

Ezután tovább kérdezősködtem. Még Bammal is sikerült beszélnem, Khun nem volt a közelében. Meglepően kedves volt.
- Azt hiszem veled ezelőtt még nem is beszéltem, ne haragudj. - mosolyodott el kedvesen a fiú.
- Semmiség. Én se nagyon igyekeztem.
- Ismerted Khunt ezelőtt?
Ez most honnan jött neki?
- Mi? Dehogy.
- Nem azért nem beszéltél velem, mert általában vele lógok együtt?
Áh, rátapintott a lényegre.
- Hát, erről nem nagyon akartam beszélni senkinek, de páran már amúgy is tudják. A Hiraki család kezd elég rossz helyzetben lenni és a Khun család tett nekünk egy ajánlatot amit most muszáj volt elfogadnunk, így nagymértékben függünk tőlük. Innen pedig már kitalálhatod, hogy nem igazán szívlelem őket.
- Viszont Khun-
- Hé Bam, visszajöttem. - jelent meg mögöttem egy fiú. Hátrafordultam és felnéztem rá. Legalább két fejjel magasabb volt nálam, a mellkasáig is épphogy elértem. Bár az én 155 cm magasságommal ez nem is csoda.
- Akkor nem is zavarok tovább. - kikerültem Khunt majd intettem egyet Bamnak és hátra se nézve többet, elmentem.
Még mindig ugyan olyan tanácstalan voltam, mint ahogy kezdtem. Van aki kötelet, kulacsot, zseblámpát, matracot vagy csokiszeletet visz. Vannak egész jó ötletek, de biztos tudnék valami jobbat találni.
A koli felé vettem az irányt, mikor elhaladtam a könyvtár mellett. Ekkor eszembe jutott, hogy van még egy könyv amit nem adtam le. Gyorsan beszaladtam és bevittem a helyére. Nem akart rendesen beférni ezért kicsit erősebben próbáltam nyomni, minek következtében levertem pár másik könyvet is. A körülöttem lévők mind felkapták rám a tekintetüket, melynek következtében kicsit kellemetlenül éreztem magam. Gyorsan kinyögtem egy bocsánatkérést és elkezdtem visszapakolni a könyveket, viszont az egyiken megakadt a tekintetem.
Mindent a szörnyekről címmel ellátott, viszonylag újnak tűnő könyv ami elég vastag is volt, legalább 1000 oldalas. Átlapozgattam egy kicsit, majd mivel érdekesnek tűnt, úgy döntöttem, kikölcsönzöm. Gyorsan eltettem a táskámba és visszamentem a koliba. Amikor beléptem a szobámba, még nem volt itt senki. Ledobtam a táskám a földre és levetődtem az ágyra. A lábamat lelógattam, homlokomra tettem a kezem és csak bámultam a plafont. Még egyszer átgondoltam, biztosan jó lesz-e a könyv, de elég sok különböző lényről írt meglehetősen részletesen és még a gyenge pontjukról is. Majd csak találok benne valami hasznosat. Ezután, mielőtt elkezdtem volna bármi máson is gondolkozni, lehunytam a szemem és elég hamar elaludtam.

- Rei...Rei...Rei! - félálomban hallottam, ahogy valaki a nevemet szólítgatja, de nem igazán tudtam realizálni a helyzetet.
- Kelj már fel te lustaság! - kiáltotta az illető és ezután már csak azt éreztem, hogy megfogja a lábam és leránt a földre, mire én egy nagyot koppantam a hátámra esve.
- Mi a francot csinálsz? - kiabáltam rá mérgesen.
- Na végre! Siess mert elkésünk.
- De még 7 óra sincs.
- Elvileg korábban kell bemenni. Anaak már elindult. Az arénához kell menni.
- Menj előre nyugodtan, majd követlek.
- Ha akarod, ha nem megvárlak szóval siess, mert miattad fogok elkésni.
Egek, ez a lány.
Gyorsan felöltöztem, arcot illetve fogatmostam, felkaptam a táskámat és elindultunk.

Amikor odaértünk, még nem volt ott mindenki, szóval szerencsére nem késtünk el. Viszont az osztályfőnök és a matektanárunk, Hwa Ryun is itt volt, illetve az igazgatóhelyettes. Ahogy elnéztem az arckifejezéseket, mások se tudták hova tenni ezt az egész helyzetet, szóval csak vártunk.
Mikor az utolsó emberek is betették a lábukaz a terembe, a szőke férfi megszólalt.
- Yu Han Sung igazgatóhelyettes vagyok, egyike leszek a felügyelőknek akik a féléves tesztet nézik majd. A szabályokat már tudjátok, elmondom a csapatbeosztásokat, utána pedig a társaitokkal együtt be lesztek teleportálva a szigetre. Ha van bárkinek bármi kérdése, az most tegye fel.
Mindenki csendben maradt.
- Rendben, akkor kezdem. Az első páros...