Mikor az arénához értünk, már szinte mindenki ott volt, egy-két ember jött csak be utánunk.
- Androssi! - szólalt meg mérgesen Anaak. - Hiraki sikeresen lógott az első órájáról miattad. Nem keltett túl jó benyomást a tanárban, az biztos.
- Áh, nyugi már, nem olyan nagy gáz.
- Legalább ne vond bele már az első nap ilyenekbe.
- Úgysem árt egy kis izgalom az első napokban.
- Mi az izgalmas a lógásban? Mi lesz, ha miattad kirúgják? - mondta kicsit mérgesen.
- Pont ez benne az izgalom, hogy kicsapnak-e vagy sem. - mondta vigyorogva. - Különben is, egy csomószor hagytam már ki órákat, de volt már belőle egyszer is probléma?

*csend

- Soroljam?
- Jó, talán egy kettő, de még mindig itt vagyok.
- De csak azért mert egy vagy a 10 Zahard hercegnő közül. Viszont Hiraki nem az és most nem tudom hallottad-e, de nem a legjobb helyzet van a családjában. - Erre a lány csak kérdően rámnézett rám.
Mielőtt bármit mondhattam volna, Yuri-sensei megérkezett és átkarolta a két lány vállát.
- Nos, ha befejeztük a beszélgetést el is kezdhetnénk az órát. Mostantól az órákon párokban fogunk edzeni, amiket én alakítottam ki. - ezután pedig elkezdte felsorolni ki-kivel lesz. Androssit ismertem legjobban eddig az osztályból, de sajnos nem vele lettem, ő egy Bam nevű fiút kapott párjának.
Kíváncsian vártam, kit kapok majd, mikor meghallottam a nevemet.
- ...Khun és Rachel, Reika és Hatz, Shibisu és Laure...
Ha jól emlékszem, akkor az a fekete hajú fiú volt - gondoltam magamban és szétnéztem, de nem vettem észre őt, egészen addig míg valaki meg nem érintette a vállam, mire hátranéztem.
- Itt vagyok. - mondta érzelemmentes arckifejezéssel.
- Te meg hogy kerültél ide, észre se vettelek.
- Idesétáltam.
- Te se vagy valami bőbeszédű az biztos.
- Ezt nem pont tőled akarom hallani
- Nem is volt még nagyon alkalmunk beszélni.
- A bemutatkozód meglehetősen tömör volt és lényegretörő.
- Annyit kértek, hogy mutatkozzak be, mi mást kellett volna még mondanom?
- Illedelmesebb emberek kicsit több mindent elmondanak magukról. Honnan jöttek, milyen családból származnak, mik a céljaik, milyen erejük van, milyen tanulók...
- Jó, jó, megértettem, de ez már túl részletes. - sóhajtottam egyet - Mindegy is, hogy zajlanak itt az edzések?
- Igazából egészen eddig csak alap védekezési és támadási formákat tanultunk, egymás ellen még nem kellett harcolni.
- Shinsu használat nem volt?
- Miről beszélsz? Az egy elég nehzen elsajátítható képesség, eddig csak egy embernek sikerült.
Ez elég könnyűnek tűnik. - gondoltam, majd eközben a tanár megszólalt.
- Nos, ha mindenki megtalálta a párját, annyi lesz a dolgotok, hogy az eddig tanult mozdulatok alapján harcoljatok egymással. Tudom, hogy mindenkinek más a harcstílusa de a fegyver nélküli harc megtanulása is fontos. - ezután mindenki keresett magának egy helyet az edzéshez, mi is indulni készültünk de Yuri-sensei megállított.
- Ti ketten! Hiraki eddig nem tanult semmiféle harcot szóval próbáld kicsit tanítgatni.
- Micsoda? De én-
- Akkor ezt meg is beszéltük. - hirtelen rám nézett  - Nem adtad le a fegyvered?
- Leadni? Miért?
- Legalább másodévesnek kell lenned, hogy magadnál tarthatsd bármikor. Add ide, elteszem a többihez. - nyúlt volna érte, de nem engedtem.
- Majd én elviszem.
Furcsa fejet vágott, de beleegyezett. Megmutatta hova kell vinni és adott hozzá egy kulcsot. Kinyitottam a raktárajtót és egy meglehetősen nagy szoba tárult elém. Tele volt különböző fegyverekkel az egész. Gyorsan kerestem egy helyet az enyémnek és gondosan figyeltem rá, hogy a fehér szalagot rajta, amivel a markolatot takarom el, erősebben megkössem, hogy semmiképpen se essen le, majd letettem a földre a két kardot. Kijöttem, a kulcsot visszaadtam a tanárnőnek és visszamentem Hatz-hoz. Rajtunk kívül már mindenki gyakorolt, én pedig próbáltam megfigyelni a mozdulataikat. Nem volt túl bonyolult, elég alapvető mozdulatokat használtak.
- Fél év alatt ennyit tanultatok? - érdeklődtem Hatz-tól.
- "Csak" ennyit? Közben egy csomó erőnléti feladatot kaptunk, hogy a testünk minél strapabíróbb legyen, aztán jöttek az alapvető támadó és védőmozdulatok, ügyességi feladatok.
- Azokat csak középiskolában tanulják?
- Ha ennyire könnyűnek hiszed akkor gyerünk, támadj meg!
- Előbb te.
- Ha ezt akarod, felőlem. - vont vállat majd elindult felém. Elég gyorsan közeledett, jobb kezével próbált találatot bevinni, de nem volt nehéz olvasni a mozdulataiban. Elrántottam a fejem, megragadtam a karját és könnyűszerrel erőből a hátára dobtam. Kicsit még a föld is megrepedt alatta. Eléggé meglepődött, ahogy a körülöttünk lévők is.
- Azt hiszem nem Hatz fog neked leckéket adni - nevetett fel Yuri-sensei - Most megleptél, úgy tudtam ezelőtt nem tanítottak semmiféle harcra.
- Magamtól tanultam.
- Mindegy is, legközelebb próbálj meg kicsit finomabb mozdulatokat használni a gyakorlatokon. Hatz, jól vagy?
- Igen. - habár ezt mondta, kicsit nehezen tudott felállni a földről. Azt hiszem nem számított ilyen ellentámadásra és kicsit talán túl sok erőt is vittem bele.
Ezután bocsánatot kértem és folytattuk tovább az edzést, ezúttal már gyengédebb voltam. Bár nem igazán értettem miért nem lehet mindenkinek a saját harci stílusa szerint gyakorolni.
Az óra többi része elég gyorsan véget ért. Többen odajöttek hozzám és olyan kérdéseket tettek fel, hogy "Ezt hol tanultad?" "Nekem is megtanítod?" és hasonlók. Azt hiszem Anaakkal is kicsit jobb viszonyba lettem, ahogy Hatzal is, illetve Serena és Shibisu is jobban elkezdett érdeklődni irántam. Raknak pedig az volt az első kérdése, mikor fogunk megküzdeni egymással, amit persze figyelmen kívül is hagytam. Azt hiszem kezdek kicsit közelebb kerülni az osztálytársaimtól viszont boldogság helyett ez inkább szorongással töltött el engem.