Az óra szokásosan valami borzalom volt. Ez a tanár teljesen kikészít. Észrevette rajtam, milyen fáradt vagyok és egész végig engem szólítgatott.
A földrajzal nem volt különösebb problémám, ahogy a matekkal se. Azon amúgy se nagyon figyeli a tanárnő, hogy ki mit csinál. Állattanon Mae tanárúr szintén megemlítette, hogy fáradtnak tűnök, de semmi extra.
Utolsó óráink az osztályfőnökkel voltak.
- Nos, ma kicsit a csapatmunkátokon fogunk erősíteni. Úgyis duplaóra van, több időnk lesz rá. Először is, választok két csapatkapitányt, ők pedig felváltva egy-egy embert. Legyen mondjuk... Khun és Hiraki!
Ez érdekes lesz.
Én választottam először, ezért okosan kellett döntenem. Androssi elég erős, ezért jó választás lenne, viszont én tudom a gyengepontját, ő viszont nem az enyémet, ezt pedig az előnyömre tudom fordítani. Anaak is egy jó választás lehet. Azonban, Khun mindig Bammal lóg, mégha kicsit esetlen is az a fiú, a csapatmunkájuk jó lehet. Ha őt választom, az ellenfelem akár Androssit akár Anaakot sorolja be a csapatába, én járok jobban.
- Akkor először... Bam. - itt kicsit az illető is meglepődött és láttam Khunon, hogy nem tetszik neki. Egy darabig ő is elgondolkodott, majd végül Rakot választotta. Ez számomra jó volt, hiszen a barátnőmet így a saját oldalamon tudhattam, rögtön őt is választottam.

A végső csapatom tagja végül Bam, Androssi, Hatz, Hoh, Shibisu, Nane és Aleksai lett.
- Jól van, most hogy mindenki megvan elmondom, mit kell csinálnotok. - előhozott egy ketrecet, amiben egy irtózatosan aranyos kiskutya volt.
- A feladat egyszerű lesz, el kell kapnotok.
Mindenki értetlenül nézett.
- Ennyi? - kérdezte Shibisu.
- Lehet kevésnek tűnik, de nem hiszem, hogy ilyen könnyű lesz.
- Majd meglátjátok. Nincsenek különösebb szabályok, vessétek be a legjobb tudásotokat. - engedte el az állatot, aki egyenlőre csak mozdulatlanul állt a helyén. Én a csapatomnak annyit mondtam, hogy álljanak a helyükön, abban reménykedve, lesz valaki, aki egyből ráront és így is történt.
- Egymagam is megoldok egy ilyen feladatot. - mondta Anaak és egy nagy ugrással megpróbálta elkapni az állatot, viszont az hiheteteln sebességgel ugrott fölé, rá a hátára és onnan el egészen a terem másik végébe. A lány gyors reflexekkel rendelkezett és egyből utánament, de megint ugyan az lett a vége. Össze vissza futkostak a teremben.
Igen, kétségkívül nem lesz egyszerű.
- Kezdjétek el támadni. - mondtam mindenkinek.
- De miért? Terv nélkül csak kifárasztjuk magunkat. - szólt Hatz.
- Majd megtudod, csak csináld.
- Nem fogok feleslegesen rohangálni mint az a Anaak.
- Nem lesz felesleges, csak bízz bennem!
Sóhajtott egyet, majd elindult a többiekkel együtt. Én egész végig figyeltem a kutya mozgását, hátha találok valami rendszert benne, ami sikerült is. Minden támadás után jobbra tért ki, akárhonnan is jött. Illetve egy nagy ugrás után, kettő kisebbet ugrik. Ha sikerülne valahogy bekeríteni egy nagyobb ugrása után, valaki megtámadja egy másik személy pedig az ő jobboldalán lesz, talán el tudjuk kapni, viszont a másik csapat ezt nem fogja tétlenül végignézni, és biztosan Khun is észrevette már ezt.
Mindeközben, a tanár kicsit unalmasnak találhatta ezt a macska-egér játékot és megpróbálta kicsit feldobni a meccset.
- Akkor egy kis lelkesítésként: a győztes csapat minden tagja kiválaszthat valakit az ellenfélből, akinek egy napra teljesíteni kell minden kívánságát.
Erre kicsit fellelkesült mindenki.
- Gyertek ide! - szóltam a csapatomra. Idő közben Khun is visszahívta Anaakot, az állat pedig megint megállt egyhelyben.
- Kitaláltál valamit? - kérdezte Androssi.
Elmondtam nekik az észrevételemet és a tervemet, plusz azt is, hogy legyenek óvatosak a másik csapattal. Még nem különösebben léptek semmit és valószínűleg arra várnak, hogy ellopják az orrunk elől.
- Akkor mi legyen?
- Egyenlőre várunk.

Húsz percen át várakoztunk, mialatt Yuri-sensei majdhogynem elaludt, aztán az ellenség csapata mozgásba lépett. Khunt kivéve össze-vissza szóródtak szét a teremben, egy valaki pedig az állat felé közelített. A gond az volt, hogy most pont egy kis ugrás következett, így akár el is tudtnák kapni. Valami nem stimmelt nekem, de nem volt időm teljesen átgondolni.
- Szemeljetek ki magatoknak valakit, akit lefogtok! Ha felétek megy a kutya, csak arra koncentráljatok, hogy ne kerüljön az ellenség kezébe!
Szó nélkül engedelmeskedett mindenki és csakugyan az lett, ahogy mondtam, éppen Anaak felé ugrott el aki könnyedén felugorhatott volna érte, ahonban Androssi sikeresen lefogta én pedig gyorsan odaszaladtam és ugrottam egy nagyot, így szinte pont az kezeimbe ugrott volna, azonban mikor pár centi választott el tőle, mikor egy kicsit hátrapillantottam, láttam ahogy Khun mosolyog és felém közelít. Laure shinsut használva lökött el engem a helyemről, ezáltal a csapatkapitánya sikeresen elfogta az állatot.
- Bassza meg... - mondtam alig hallhatóan. Nem figyeltem rá, hogy egy ember máshol volt.
- Ééés Khun csapata nyert! Szép volt mind a kettőtöktől, habár túl sok volt a gondolkozás szünet, ezen még fejlesztenetek kell.
- Vagy csak unalmas volt nézni, ahogy gondolkodtunk is, nem csak össze vissza rohangáltunk míg el nem kapjuk. - mondta Khun halkan megjegyezve amit az illetékes úgy tűnt inkább ignorál.
- Nos, akkor válasszatok ki valakit magatoknak. Utána mehettek is. Holnapi napon kell minden kívánságotokat teljesíteniük.
Eközben odamentem a többiekhez és bocsánatot kértem amiért vesztettünk, de szerencsémre egyáltalán nem haragudtak rám.
- Semmi baj, nem a te hibád volt, Hiraki-san. - válaszolt Bam.
- Majd legközelebb biztosan mi győzünk! - mondta bíztazóan a barátnőm.
- Nélküled talán ilyen közel se kerülünk a győzelemhez... Azt hiszem. - szólalt meg Hatz is.
- Én Bamot akarom. - szólalt meg Rachel. Utána szép sorban mindenki választott. Anaak Androssit, Rak kicsit kiakadt, mert ő is Bamot akarta, de végül Hatzot választotta, nagy örömömre Khun engem, Serena Shibisut, Laure Hohhot, Cancho Nanet, Parkewl pedig Aleksait.

Már most érzem, hogy borzalmas holnapi nap vár rám.