Mikor elindultam az iskolából nem vettem fel a kabátomat . Pedig mar tél közepén jártunk . Mikor anyu megérkezett , feljött és adott egy puszit a homlokomra.
- Jungkook te lázas vagy . - szólt anyu ijedten . Elég flegmán válaszoltam
- De hogy vagyok , hagyál már - anyu erre mégriattabb lett . Nem szoktam így beszélni ezért bocsánatott kértem . Kiment a szobámból és 5 perc múlva egy lázmérővel tért vissza , amit rögtön a hónom alá tett . Elég magas volt 39.9C.
-Pénteken elmész a doktorhoz , szólj a kisbarátaidnak , higy adják meg a hopnapi leckét , és most szépen feküdj le . - oktatott ki anya. Nem hiányzott , hogy beteg legyek . De ahogy elaludtam , rögtön Tae jutott az eszembe . A szép mosolya , a beszélgetéseink , a tökéltetes teste . Egyszóval hiányzott . Ez az érzés kerülgetett engem egész este . Nehez de azért elaludtam . Másnap elmentem az orvoshoz , nagy "szerencsémre" tüdőgyulladást kaptam . Haza érve a laptopomon néztem egy filemt . De nem igazán tudtam arra koncentrálni . Ő járt a fejemben . Délután átjött BamBam . Kédő estig beszélgettünk . Mikor indult még elmondta h ma keresett Tae . Mondták neki , hogy lebtegetdtem és nem tudják mikor jövök . Gyorsan a házit még elkértem , majd elindult . 1 óra se telt el , de csöngettek . Kinyitottam az ajtót és ott állt ...

Sziasztok bocsánat ezért a rövidke lófingra . De ha minden
jól megy akkor tudom hozni csütörtökre a kövi részt 🙂
És tényleg bocsánt ezért a lófingért