Sziasztok! Itt az új rész! :) Remélem vártátok. :)) Örülnék pár kommentnek <3 Tudom, hogy nem sűrűn válaszolok rájuk, de mihelyst időm engedi pótolni fogom, ahogy azt pár napja is tettem. :))
Kellemes olvasást! <3
xxxEsztyTomlinson

Jessica Styles

Az egész éjszakát végig forgolódtam, mivel az agyam ezerrel pörgött. Miután Louis elaludt, Harry is hamar benyomta a szunyát. Nem akartam haza menni. Bár az agyam folyton azt diktálta hagyjam a francba Louis-t, a szívem mégis hozzá húzott. Ennyi idő elteltével is. Így hát elfoglaltam a másik vendégszobát, még ha nem is használtam úgy igazán. Hatkor már felkeltem, mert nem bírtam már az ágyban maradni. A konyhába mentem, megreggeliztem. A fiúknak hangjukat se hallottam. De a maradék tojást a tűzhelyen a serpenyőben hagytam letakarva, ha esetleg éhesek lesznek majd. Haza kéne mennem, hogy rendbe tegyem magam. De mégse tettem így. Vasárnap van, és nincs semmi programom ma. Helyette kerestem fájdalomcsillapítót és engedtem egy pohár hideg vizet. Ezekkel együtt az emelet felé vettem az irányt. Óvatosan benyitok a szobába, ahol teljes sötétség uralkodik. Nem merek villanyt kapcsolni, pedig még az orromig is alig látok. Le vannak húzva még a redőnyök is. Leteszem az éjjeli szekrényre a tálcát, és kicsit felhúzom a redőnyt, hogy minimális fény bejöjjön rajta.

Visszamegyek az ágyhoz, amin most már könnyebben kiveszem Louis sziluettjét. Összegömbölyödve alszik az ágy közepén, a takaró a nyakáig van felhúzva. Finoman leülök az ágy szélére. Fogalmam sincs miért teszem ezt. De a józan eszemet már akkor elvesztettem, amikor tegnap este idejöttem. Késztetést érzek, hogy odanyúljak, és megsimogassam borostás, bökős arcát. A kezem meg is indul tudatlanul, de félúton visszarántom, amikor tesz egy hirtelen mozdulatot, és arca egyesen rám néz. Megbizonyosodok róla, hogy szemei még mindig csukva vannak és továbbra is egyenletesen lélegzik. Megnyugodok.

Nem tudom mennyi ideje ülhetek itt őt nézve. Az idő jelentéktelené válik. Lehet csak öt perce, de mégis úgy érzem, mintha már órák elmentek volna. Olyan nyugodt, amikor alszik. Az arcán lévő ráncok kisimulnak, és olyan, mint egy kisgyerek, ahogy alszik. Na jó! Jessica szállj vissza a földre! Ő az a Louis aki ellökött magától. Jó, hogy nem a nyálad csorgatod rá!-szidtam magam gondolatba.

Épp összeszedtem minden erőmet, és felálltam, hogy elhagyjam a szobát, amikor meghallottam a hátam mögül a hangját.

-Jessica!-a szívem heves dobogásba kezdett, ahogy meghallottam reggeli rekedt hangját. Olyan különleges. Egész nap hallgatnám...ha tehetném.

-Igen?-fordulok meg ártatlan arccal. Csak nem lebuktam?

-Miért voltál itt?-ráncolja a homlokát.

-Csak gyógyszert hoztam.-bökök a szekrény felé.

-Nem.-forgatja a szemeit. -Hanem tegnap este óta.

-Miért az én nevemet hajtogattad tegnap éjjel?-kérdeztem vissza csípősen.

-Nem tanítottak meg, hogy kérdésre kérdéssel nem válaszolunk.-villant meg egy igazi Tomlinson mosolyt, amiből süt a huncutság. Felül az ágyon, és a gyógyszerért nyúl, amit hoztam.

-Ez már lejárt szöveg, Tomlinson.-most rajtam a sor, hogy a szemeimet forgassam.

Újra az ajtó felé indulok. Most szerencsére nem szól semmit, így nyugodtan sétálok ki a szobából. Ott hagyva őt megint.