Kellemes olvasást! <3

Jessica Styles

Sétálás közben sok téma felmerült köztünk, aminek mindketten örültünk, hogy nem néma csendbe lépdelünk egymás mellett. Beszéltünk a munkánkról, a családunkról és olykor egy régi emléken nevettünk össze. Egészen addig volt zavartalan ez az emlék felidézgetés, amíg egy olyan nem jött szóba, ahol már elkerülhetetlen volt, hogy ne jusson eszünkbe a titkos barátság extrákkal kapcsolatunk. Kínos csend telepedett közénk, addig amíg elsőnek Louis összeszedve bátorságát megkérdezte.

-És van valakid?-bár ártatlan és szokványos kérdés, mégis szíven ütött. Néha már úgy hangzik ez a kérdés, mintha elvárnák, hogy az embernek egy bizonyos kortól fogva legyen valakije. Mintha nem lehetnénk egyedül is boldogok. De itt vagyok én, aki minderre rácáfol, mert már megtapasztaltam, hogy mindenkinek kell egy másik fél, mert bár meglehet mindenünk, amire szükségünk van, a szeretetre mindenki éhezik. Ráadásul a kérdést pont Louis tette fel, ami még jobban megnehezíti azt, hogy könnyedén válaszoljak rá.

-Nincs.-válaszolom tömören. Nem mondhatom el, hogy egy részem még mindig utána vágyakozik és legalább annyi boldogságra, amennyit tőle kaptam. A másik, racionálisabb felem azt mondja, hogy keresek mást, és legyek vele boldog, de ezekből a próbálkozásokból csak egyéjszakás kalandok lettek. Olyan, mintha a Louis-val való kapcsolatom egy mérce lenne, amit eddig senkinek nem sikerült átugratnia.

Innentől fogva nem nagyon beszéltünk, aminek örültem is és nem is. De legalább vele vagyok. Lehet ennél többet már nem is fogok kapni tőle, így igyekszem ezzel beérni.

Körülnéztem, hogy merre is járunk pontosan, mivel eddig vagy Louis-ra szenteltem minden figyelmem, vagy elmerültem a gondolataimba, így nem is figyeltem merre haladunk. Aztán rájöttem, hogy két sarokra vagyunk a lakásomtól. Csak haza akar kísérni.

Úgy lett, ahogy gondoltam. A kapuban mindketten megálltunk, és láttam Louis-n, hogy valamit nagyon szeretne mondani. Nem, nem akarom, hogy máris vége legyen az együtt tölött időnknek. Szokásosan kissé meggondolatlanul szaladtak ki a szavak a számon.

-Nem jössz fel teázni?-dobtam be azt a szöveget, ami minden filmben elhangzik, és finomított változata a "Nem jössz fel szexelni?"-nek, mivel kiszámítható, hogy aztán a két főszereplő az ágyban köt ki. Bár a filmbe kávét ajánlanak fel, én tudom, hogy Louis szenvedélyes tea ivó, ezért kézenfekvőbb azzal kínálni.

-De, szívesen.-lep meg Louis a pozitív válaszával.

Együtt kullogunk fel a lépcsőn, majd beengedem magunkat a lakásba. Cliff és Maxi is megszabadul a póráztól, aminek farok csóválva örülnek. Clifford követte Maxi-t a helyére, és egymásra feküdve pihentek le.

Mi a konyhába mentünk, Louis leült a miniatűr konyhaasztalhoz tartozó székre, én pedig neki álltam a tea elkészítésének. Előveszek két fehér bögrét a szekrényből, és a vízforralóba engedek vizet. Míg az végzi a dolgát, Louis felé fordulok.

-Yorkshire jó lesz?-emelem meg a tea filtereket tartalmazó dobozt.

-Persze.-mosolyodik el.

A szemem sarkából figyelem, ahogy körbenéz a lakásba. Egy hete járt itt, de nem hiszem, hogy kutatásra használta volna ki az időt, amíg én aludtam. Látom, ahogy megakad a tekintete a nappali egyik falán, ahová átlátni innen. A falat képek borítják végig. Mindenkivel van ott közös kép, igen még Louis-val is.

Közben kiöntöm a forró vizet, és beleteszek a bögrékbe egy-egy filtert. Rutinosan a hűtőhöz lépve kiveszem a tejet is, mert tudom, hogy ő azzal issza. Leteszem az asztalra elé, hogy ő döntse el mit tesz még bele. Én is elkészítem a saját italomat.

-Hallottam Eleanor-ral kibékültetek.-dobom fel a témát, még ha nem is akarok igazán erről beszélni, de egyszerűen nem jutott más az eszembe.

Louis keserűen felnevet, amit nem tudok hova tenni, amíg nem ad rá magyarázatot.

-Kibékültünk, mert elvárták tőlünk, de már semmi sincs köztünk azonkívül, hogy együtt élünk, bár ő most elutazott már egy ideje, amúgy éppen az egyik szeretőjével van.

Egyszerre örülök ennek önző módon, és sajnálom őt, amiért át kell mennie ezen. Nem csodálkozom, hogy a múltkori interjúban olyan elveszettnek hangzott.

-Van kedved elmenni szórakozni este?-kérdezi meg váratlanul.

-Igen.-vigyorgok.