Louis Tomlinson

Hála Istennek a taxi tíz perc múlva már meg is érkezett, mert különben úgy tűnt Jessica képes lenne elaludni állva félig nekem dőlve. Segítettem beszállni neki az autóba, majd én is utána másztam.

-Hova?-kérdezte a sofőr.

Itt megakadtam, mert nem tudom hol lakik Jessi.

-Jessica.-simogatom meg óvatosan az arcát, mire halkan dünnyög egyet.-Hol laksz?

A válasz megérkeztével a sofőr már el is indul. Nem is tudtam, hogy a belváros környékén lakik egy lakásban. Azért Harry már többször panaszkodott, amiért nem akar pénzt elfogadni tőle, de hogy ennyire maga akar boldogulni azt nem tudtam. Vajon milyen élete lehet azóta, hogy mi...szakítottunk? Tudom, hogy nem valami kedvesen közöltem vele a dolgokat, de nem hiszem, hogy ez a legjobb időpont a bocsánatkérésre.

Mire megérkezünk Jessi már a vállamra dőlve nyomja a szunyát. Totál ki van. Miután kifizetem a fuvart, a lányt az ölembe kapva cipelem fel a lépcsőházban. Az ajtaja előtt kiveszem a táskájából a kulcscsomót, és beengedem magunkat a lakásba.

A hálószobába lefektettem az ágyra, mire kipattantak szemei, és kíváncsian néz rám. Sose láttam szebb zöld szemeket, mint ami neki van. Ezek a szemek most csillogva néznek rám, és mire észbe kapok két karjával körülöleli nyakamat, és lehúz magához.

-A tiéd akarok lenni megint.-suttogja csábosan.

Tudom, hogy részeg, és azért mond ilyeneket, de testemet mégis elönti a vágy, de a józan eszemnek hála hamar kibújok kezei közül.

-Részeg vagy, Jessi. Jobb, ha alszol.-hátrálok ki a helyzetből.

Szemei könnyesek lesznek, mire a szívbaj kerülget, hogy mi rosszat mondhattam. Pillanatok alatt leülök az ágya szélére, és kérdés nélkül nyúlok szemei alá, hogy elállítsam a könnyeit. Mintha az ő könnyei az enyémek is lennének.

-Miért sírsz?-suttogom.

-Olyan régen nem hívtál Jessi-nek.-szipogja. -Miért nem akarsz már engem?-tör ki belőle még jobban a sírás.

Most mit csináljak? Fáj, sírni látom őt. Nem akarom, hogy szomorú legyen, azt pedig főleg nem, hogy miattam. Óvatosan magamhoz húzom sírástól reszkető testét, és karjaim közé zárom. Érzem, ahogy nedves arcát mellkasomra fekteti, így a pólóm se marad sokáig száraz. Lágyan simogatni kezdem hátát, miközben ringatom őt, hátha nyugtatgató hatással van rá. Be is jön az ötletem, ugyanis nem sokkal később lenyugszik. Finoman eltolom magamtól, hogy szemébe tudjak nézni. Zöld szemei nedvesen csillogva tekintenek rám vissza. Arca kissé kipirosodott. Gyönyörű. Eltűrök egy tincset a füle mögé, de utána nem húzom vissza a kezem, hanem az arcára simítom. Beledől az érintésembe, és apró mosoly jelenik meg ajkain. A szívem hevesebben kezd el dobogni. Előtörnek bennem a régi emlékek. Az első csókunk, milyen tapogatózó és óvatos volt. Akkor még úgy gondoltam, hogy lehetne több is köztünk, de aztán megijedtem az érzéseimtől, és féltetem őt is. Hisz én akkor már turnéztam és lányok ezrei vettek körül. Ezért ajánlottam fel a barátság extrákkal kapcsolatot, bár azt hittem, hogy nem fog bele menni. Mégis megtette, és nem fogom letagadni, hogy mennyire élveztem.

-Hiányzol.-suttogta olyan halkan, hogy először abba se voltam biztos, hogy tényleg ezt mondta-e.

Nem tétováztam tovább. Lassan közelebb hajoltam hozzá, és ajkamat az övére tapasztottam. Mikor nem ütköztem ellenállásba, lassan mozgatni kezdtem, mire Jessi-ből egy nyögés tört fel, és száját automatikusan szétnyitotta utat engedve nekem. Felbátorodtam és hevesebben kezdtem csókolni őt. Dőlni kezdett hátrafelé, én pedig el nem szakadva tőle követem őt, így rajta feküdtem, miközben a csókból csókolózás lett. A szívem és egy másik testrészem is beleremegett a dolgok alakulásába. Az egész lényemet boldogság lepte el, ahogy ajkainak ízét újra érezhetem annyi év után.

-Louis...kérlek.-nyögte két csók között.

Ez a mondat térített észhez. Nem teljesen józan, és ha lefekszek vele, akkor meg fogja bánni reggelre, hogy ilyen könnyen kapható volt, én pedig a bűnbak leszek, mert én használtam ki. Nem így akarok visszatérni az életébe, hogy már az elején csalódjon bennem újra.

***

Jessica Styles

Az álom és ébrenlét határán megállapítottam, hogy a saját ágyamban fekszek. De hogy kerültem ide? Ki hozott haza? Rebecca? Vagy...? A szemeim hirtelen pattannak ki, és sebesen forognak az agykerekek, hogy mi történhetett? Közben felrántom a takarót, és még jobban zavarba jövök, amikor rájövök nincs rajtam semmi, csak egy bugyi. Atyaúristen! Mit csináltam én múlt éjjel? Odáig tiszta minden, hogy Louis-val táncoltunk, majd ő elment, onnantól képzavar teljes mértékben.

Mikor felmérem, hogy nincs más rajtam kívül a szobában, felkelek és összeszedek a szekrényből pár ruha darabot, és felkapok egy melltartót is. Miért vannak a tegnap esti cuccaim szétdobálva?

Elmegyek zuhanyozni, aztán felhívom Rebecca-t. A ruháimmal a kezemben lépek ki a hálóból, hogy a nappalin áthaladva bemenjek a fürdőbe.

-Jézusom!-kiáltok fel, ahogy meglátok egy alakot a kanapémon, ahogy egy pokrócba burkolva fekszik.

Felkiáltásomra felriad, és hirtelen tett mozdulatában leesik a kanapéról.

-Mi a fene?-dörmögi rekedt hangon, miközben fejét ért ütést dörzsöli.

Ki lehet az? Kit hoztam haza a lakásomra? És vajon azért voltam ruha nélkül, mert mi lefeküdtünk? Úristen, nem merek belegondolni se!

-Ki maga?-szorítom magam elé a ruhámat, és a konyha felé hátrálok, hogy valami eszközt vegyek magamhoz.

Egy ideges mozdulattal lerántja magáról a pokrócot, és ott ül előttem Louis Tomlinson. Na ő meg végképp, hogy kerül ide? Mi történt tegnap este?! Ennyire kiütöttem magam? Úgy tűnik.

-Mit keresel itt, Louis?-kérdezem hisztérikusan.

Csendben feltápászkodik, és kitágult szemekkel figyelem, ahogy csak egy alsógatya van rajta. Nem, az nem lehet, hogy megint megtörtént! Beletúr amúgy is kócos hajába, miközben karján megfeszülnek az izmok és mellkasán is táncot járnak. Kiszáradt szájjal nézem, ahogy hátat fordít nekem, így remek rálátásom nyílik kerek fenekére a fekete alsóban, lehajol, hogy felvegye a földön lévő nadrágját, és fél lábon ugrálva felrángassa magára. Jézus! Ma reggel még hányszor fogom Jézust emlegetni?

-Tegnap este hazahoztalak.-veszi fel pólóját is, és már a bejárat felé indul, amikor utána szaladok és elkapom a csuklójánál fogva.

-Louis, kérlek mond el, hogy mi történt!-egyszerre kérem lágyan és parancsolóan. Ha elmegy nem tudom meg mi volt tegnap este.

-Oké.