Tűzijáték. Rakétaként repül a magasba, hogy aztán ezernyi apró, színes villanásra robbanjon, szikrákkal szórva be az égbolt koromsötét vásznát. Elbűvölten nézi az embertömeg, tekintetét az éjszaka egére függesztve, a szemükben tükröződnek a színes villanások. Jó a hangulat, felhőtlen boldogsággal koccintanak, szerelmespárok borulnak egymás nyakába, barátok nevetnek együtt a gyönyörű tűzijátékok fényétől övezve.
  Mindeközben mélyről feltörő rettegés uralkodik el a város, az ország megannyi kis élőlényén. A robbanások hangjától pánik önti el az emberek hűséges kis barátait, akik a félelemtől megbénítva nem tudják, mit tegyenek. Ahol találnak rejtekhelyet, elbújnak, nyüszítve hívják gazdájukat, miközben az épp jót mulat valahol. Félelem szorítja össze az ártatlan kis szívüket. Sokan elveszítve fejüket a pániktól, kiszöknek az utcára és menekülnek, maguk sem tudják, hová, de menekülnek. Minél messzebb. Kiszolgáltatva így magukat a sötétben vezető autósoknak, akik közül rengetegen ittasak is. A baj hamar megtörténik. Túl hamar.

Megéri ez? Most őszintén, megéri?
Gyönyörű egy tűzijáték, izgalmas talán egy petárda, de nem lenne csodásabb, ha a kutyák, és még ki tudja, mennyi más állat nem rettegéssel töltenék a szilvesztert? Nekik is kijár a boldogság ezen az ünnepen.

Talán most már késő felhívnom a figyelmet, de nagyon-nagyon vigyázzunk a kedvenceinkre, persze ne csak most, de így az ünnepek alatt pláne. Ha lehet, engedjük be a lakásba, és ne hagyjuk őket egyedül (ha mégis, akkor feltétlenül egy biztonságos helyen), és a legjobb lenne, ha mi magunk nem lőnénk fel petárdát/tűzijátékot. Nem éri meg.
Ha pedig bajba jutott/eltévedt állatot látunk, ne habozzunk segítséget nyújtani neki.