Jungkook

- Hyung! - téptem fel az ajtót rögtön miután megtudtam a hírt. - Te tényleg nem akarod, hogy hozzád érjünk?

- Sajnálom... - nyekeregte, miközben egy könnycsepp folyt le az arcán. Hoseok remegő lábakkal sietett az ágyhoz, leült, majd V kezére simított, aki rögtön megugrott. - Ne!

- Ígérem, hogy mostmár biztonságban leszel! Soha többé nem mozdulok mellőled! - mondta határozottan Hoseok. 

- Ez úgy hangzott, mintha egy perverz lennél. - kacagott jóízűen Suga.

- Édes a nevetésed, mint mindig Suga! - kacagott Jimin, amihez én is és Taehyung is csatlakozott.

- Taetae! Költözzünk össze! - javasolta, na jó inkább parancsolta Hoseok lelkesen.

- Nem élhet egyedül veled! - háborodott fel Namjoon. - Mi van, ha megunod és megint elhagyod?!

- Akkor éljünk mind a kastélyban! - javasolta Jin-hyung, mire mindenki meglepetten rákapta a tekintetét. - Akkor nem állna fenn az a veszély, hogy egyedül maradna. Meg különben is, hogy engedhetném el a kedvenc kis dongsaeng-emet?

- Jin! - háborgott Jimin és a párja egyszerre. - Mi az, hogy jobban szereted őt nálunk?

- Az öcsém egy vámpír, te meg a szeretője... eléggé szeretitek ti egymást nélkülem is, szóval nekem is szeretnem kell valakit, nem? - kérdezte, mire Namjoon szeme kijött, mint a csigának.

- Hyung, te tudtad? - kérdezte remegő hangon, mire mindenki jóízűen felkacagott, kivéve Taetae-t.

- Tae? - kérdezte Suga, miközben a fiúhoz sietett, akinek potyogtak a könnyei. Remegett és próbálta magát olyan kicsire összehúzni, amennyire csak tudta.

Suga

Óvatosan közeledtem Taetae felé és útközben Kookiera pillantottam, aki feszülten figyelte a fiút. Megragadtam a csuklóit félkézzel és az ágytámlának szorítottam. Tudtam... tudtam, hogy még mindig lehetnek rohamai. Mindenki ijedten figyelt minket, ahogy én a rázkódó fiút próbálom lefogni. Jungkook arcán versenyt futottak a könnycseppek, míg Jimin csak bújt a párjához. Senki sem mert hozzáérni rajtam kívül, pedig azért könnyebb lett volna, ha segítettek volna.

- Tae... - ejtettem ki, olyan lágyan a nevét, ahogy csak tudtam. - Nem lesz semmi baj, nem fog senki sem bántani!

- Itt van... - nyekergett Taehyung könnyes szemekkel. - ... itt van, a szobában.

- Ki van itt? - kérdezte hirtelen Hoseok.

- Egy sötét lélek, aki sok rosszat követett el. Érzem, hogy itt van és hogy ideges. - nyöszörgött kétségbeesetten Taehyung. Tudtam, hogy ki az a lélek, aki sok rosszat tett, de sosem mondtuk el neki, hogy ki az, mivel akkor valószínűleg megrémülne és szörnyűségeket csinálna.

- Semmi baj. - öleltem magamhoz.

- Ő is férfi! Miért érhet Taehyunghoz?! - háborodott fel Hoseok, mire elnevettem magam.

- Az angyaloknak nincs nemük. - mosolyogtam, majd még szorosabban szorítottam magamhoz a fiú testét. Nem akartam elengedni soha többé, hisz nemrég találtunk rá... nem tudnám elviselni, ha ismét elveszíteném őt, hisz jobbá tesz engem... sokkal jobbá.