Fejemet ismételten a kocsi ablakának döntöttem, és szememet becsukva hallgattam az eső halk kopogását.

Már pár órája csak ülök és próbálok nem rá gondolni, de nem megy.
Úgy érzem túl kevés időt töltöttem vele. Nem volt ennyi elég. Szükségem van rá.

A hangjára, a pillantására, az ölelésére, és a szerelmére is.

Ez most lehet nyálasan hangzik, és nem is tudom miért gondolok ilyenre, de nélküle senki vagyok. Ő hozott belém érzelmeket és életet is Ő adott nekem. Egyedül tőle kaptam egy második esélyt, de elrontottam. Megint naív és önző voltam. Nem hittem neki és ez lett a vége.
Talán mégis igaza van. Mégis  valami angyal, de már mindegy. Megint elrontottam és megint elvesztettem egy számomra fontos embert.
Könnyeim megint megindultak. Megint összetörtem, mint az elmúlt napokban egyfolytában.

Térdeimet felhúztam, majd kezeimmel átkaroltam őket. Próbáltam minél kisebbnek tűnni, azt remélve így nem vesz észre a szánalmas világ. De így is megtalálta az összes hibámat, amikbe mintha kést szúrtak volna. Borzasztóan fájt mindenem.
Tenyeremet hasamra tapasztottam, és fogaimat összeszorítva próbáltam túlleni a pillanatnyi fájdalmon. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt. Úgy éreztem, mintha valami meghalt volna bennem. Csak úgy eltűnt és semmivé lett.

-Itt vagyunk!-anyám vidám szavaira tértem vissza a valóságba. Szemeimet lassan kinyitottam, majd megvártam, míg hozzá szoknak a fényviszonyokhoz és kiszálltam a kocsiból.

Még mindig sötét volt, de már kezdett szürkülni az ég, ebből arra következtettem, hogy hajnal van. Megragadtam a táskáimat és beléptem az ajtón. Leraktam magam mellé a két bőröndömet és körbenéztem.
A bejárattal szemben volt a lépcső, két oldalán pedig a nappali és az apró konyha. Egyenesen felmentem a lépcsőn, majd elmentem a negyedik ajtóhoz, ami egyben az utolsó is volt.

Ahogy gondoltam. Egy ágy és egy szekrény volt a barack színű falak között. Elégedetten ledőltem az ágyra, majd a plafont kezdtem bámulni.

-Új hely, új élet, új személyiség.-suttogtam magam elé, majd egy apró mosoly kúszott arcomra, de szinte egyből eltűnt.-De a régi érzelmek maradnak.