Kínomban olyan mélyre csúsztam az ülésen, amennyire csak tudtam.

-Szóval merre kell menni?-nézett rám anyám.

-N..nem tudom.-válaszoltam elhaló hangnemben.

-Tudom, hogy tudod. Na mondd szépen, had nézzem meg ki miatt akarsz elmenni.

Nagyot sóhajtottam, majd lediktáltam neki a címet és az útvonalat. Még sosem törődött velem ennyit. Talán ennyire boldog, hogy újra láthatja apát?

Nem volt lehetőségem tovább gondolkodni, ugyanis anya egy hatalmas fékezzéssel megállt félig a járdán, félig az úton. Sosem volt erőssége a parkolás.

-Anya, nem illedelmes ilyenkor becsengetni valahova.

-Mert a mi családunk olyan értelmes.-régen hívott minket családnak.- Ha már téged elviselt szerintem számíthat erre.-azzal a lendülettel rákönyökölt a csengőre, ami olyan hangos volt, hogy még én is tisztán hallottam a kapu előtt. Pár másodperccel később végre elengedte, majd mint aki jól végezte dolgát felém fordult. Már éppen nyitotta volna száját, amikor kattant a zár, majd lassan kinyílott az ajtó. Mindketten egyből a sötét alakra kaptuk tekintetünek. Közeledni kezdett, de én csak akkor mertem rá nézni, mikor már a kerítés másik oldala mellett ácsorgott.

-Jó estét!-köszönt rekedtes hangon, amitől kirázott a hideg.

-Szia, Ann anyukája vagyok!-nyújtotta át a kerítés fölött kezét.

-J-Jungkook.-rázta meg bizonytalanul, majd rámnézett. Szemeim szinte szikráztak a dühtől amit éreztem. Ha anyám nem lenne itt, már rég felpofoztam volna.

-Tudod, csak kíváncsi voltam a lányom ki miatt akar elmenni.

-Hova?-húzta össze szemöldökét Kook.

-El fogunk költözni. Az apjához.

-De hát én azt hittem...

-Én is!-vágtam rá, még mielőtt folytatná.- Jungkook, beszélhetnénk egy kicsit?- néztem rá mosolyogva.

-P.. persze.-nyelt egy nagyot, majd beinvitált minket. Míg anyám a nappaliban el volt foglalva a szép kanapéval, én Jungkookkal egyből a fürdőbe mentem.

-Te meg még is mit képzelsz magadról? Ha? Ki vagy te?-rontottam neki, amint becsugta az ajtót.

-Én...elbuktam a védelmezésedben.

- Ne gyere megint ezzel a kamu dumával! És akkor az a megoldás, hogy csak úgy eltűnsz? Ha? Anyám előtt meg vidáman megjelensz?

-Már más feladatom van.-még mindig higgadt volt. Nem úgy, mint én.

-Még is mi?-kezdtem el hadonászni.

-Még mindig őrangyal vagyok. Csak már nem a tied, hanem az anyádé.

-Jó, te tényleg fogyatékos vagy! Én ezt nem bírom tovább!- azzal a lendülettel kicsapódtam az ajtón, majd anyám kezét megragadva kihúztam a kocsiig és elhajtottunk.

-Holnap találkozunk. -Jungkook hangja csak úgy visszhangzott a fejemben. Azt hiszem én is kezdek megőrülni. Miatta, vagy inkább érte.

___________________________

Heyhey:) most így gyorsan össze hoztam egy részt, mert megihletett ez a dal és baszki, ma van Kookie szülinapja! Ki kellett használnom az alkalmat:)
Btw. #HappyJungkookDay