Hiába vártam Jimint, nem láttam a furcsa találkozásunk óta. És Jungkookot sem, pedig azt mondta segít, hogy beszélhessek vele. Úgy tűnik, ez tényleg csak egy rossz tréfa volt, és most biztos egymás mellett ülnek és rajtam röhögnek.

Unottan csuktam be a könyvet, amelyet már nyolcadszorra olvasok újra az elmúlt héten, és beballagtam a folyosó végén lévő fürdőbe. Kulcsra zártam az ajtót, majd megengedtem a vizet és lehámoztam magamról a  ruháimat, majd beültem a tűzforró vízbe.
Szemeimet becsuktam és próbáltam ellazulni, de nyugalmamat érdekes zajok zavarták meg. Először próbáltam figyelmen kívül hagyni, de miután öt  perccel később is ugyanúgy hallottam, kiszálltam a kádból és magamra tekertem egy törölközőt, majd dühösen baktattam vissza a szobámba, ahol meglepetésemre Jimin fogadott.

-Te meg mit csinálsz?-ordítottam rá, mire végre kibújt a szekrényemből.

-Csak körül néztem.

-Ja, és mindent kiszortál. Nem vagyok rendmániás, de most azonnal rakd össze!-néztem össze húzott szemekkel, mire ilyedt képet vágott, majd szedegetni kezdte  ruháimat a földről.

-Amúgy-egy pillanatra rámpillantot, hogy biztosan figyelek-e -tudod mivel az őrangyalod vagyok, úgy gondolom tanácsokat is adhatok. Szerezz be egy új ruhatárat.

-Jimin.

-Igen?

-Kezdessz nagyon felhúzni. Vigyázz, mert így nem leszünk jóban!

-Jó, jó nyugi, csak segíteni akarok, hiszen ez a dolgom.

-Na de minek is jöttél?-néztem rá, mikor  végzett és leült velem szembe a földre.

-Hát igazából megvan, hogy....-nem tudta befejezni, mert apám vadul dörömbölni kezdett az ajtón.
Jimin csak ilyedten rámnézett. Fejemmel intettem neki, hogy másszon be az ágy alá, amit meg is tett.

-Mi az apa?-nyitottam résnyire az ajtót.

-Csak meg akarom kérdezni, mit csinálsz itt egyedül? Fiú hangokat hallottam!-nézett gyorsan körbe a helyiségben.

-Csak zenét hallgattam.

-Ez biztos?

-Persze. Meg amúgy is, milyen fiú lenne itt?

-Nem tudom, bármilyen. De ígérd meg, hogy soha nem lesz!

-Jó, persze, de most már elmehetsz. Szia!- intettem neki, majd becsuktam az ajtót.

-Kijöhetsz.-fordultam az ágy felé.

-Szóval-kezdett bele újra, miután leporolta pólóját.-azt hiszem megvan hogyan beszélhetnél Jungkookal.

-Hogyan?

-A múltkor csak úgy láttad, ugye?

-Igen.

-Akkor látni láthatod. És mivel nekem kis korom óta jó barátom, úgy gondoltam megbeszélek vele egy találkozót, csak helyettem te mész el.

-És ezen kellett több, mint egy hetet gondolkoknod?

-Bocs, de az, hogy helyes vagyok, nem jelenti, hogy éles eszű is.

-Senki se mondta, hogy helyes vagy.

-Nem is kell, mert tudom.-mondta mosolyogva.

-Ego..-suttogtam magam elé, majd tovább figyeltem Jimin magyarázatát.

⚜⚜⚜

-Rendben.-egyeztem bele végül.

-Biztos, hogy ezt akarod?-nézett rám aggódóan.

-Egészen biztos.

-Rendben.-sóhajtott egyet.- akkor csukd be a szemed és fokd meg a kezem.- megtettem, amit kért.

________________________

Hey! Kicsit zavaros rész, meg minden, de most próbálom majd keverni a dolgokat és kicsit felpörgetni a történetet:)

Amúgy csak eszembe jutott, hogy régen írtam rész alá, szóval most írtam:)

Remélem nem lett annyira kusza és tetszett💞