Tizenkettő
Szemeim benedvesedtek, így alig láttam, de azért körbejártam a környéket, hátha csak játszadozik velem.
Végső aggodalmamban elővettem a telefonom és tárcsázni kezdtem Kookie számát. Rányomtam a hívás gombra, majd remegve a fülemhez emeltem.
Nem messze meghallottam az idegesítő csörgést. Egy pillanatra megvillant bennem a remény apró szikrája, majd egyből el is szállt, amikor megláttam a sárban heverő készüléket.
Felvettem, majd kinyomtam a hívást.
Nem tudtam mit kéne tennem, ezért elkezdtem kutakodni Jungkook telefonján.
Csak játékok voltak rajta és néhány zene, majd beléptem a jegyzetekhez. Volt egy "Ann" címmel elmentve, amit egyből meg is nyitottam. Kikerekedett szemekkel olvastam az egymást követő sorokat.
Az egész életem le volt oda írva. A születésemtől a mai napig. Nem tudtam mire vélni ezt az egészet.
A kíváncsiság nem hagyott nyugodni, ezért beléptem a galériába is. Rengeteg kép volt. És az összes rólam készült. A régi barátaimmal, anyámmal, és ami a legfurcsább volt apámmal is. Mindenkivel volt képem, legalább is aki egy kicsit is számított nekem.
Visszaléptem a jegyzetekhez, hogy végig nézzem az összeset, de abban a pillanatban írni kezdett a telefon, magától. A végtelen életrajzom aljára először csak néhány betű rajzolódott fel, majd értelmes szavakat alkotva el tudtam olvasni az odaírt szöveget.
Hiba. A szerelem tiltott. Jungkook elbukott Ann védelmezésében.
Száműzés.
Mire az apró szöveg végére értem teljesen összezavarodtam. Még is ki írta ezeket? És mit akar ezzel mondani?
Éppen visszahajoltam, hogy újra olvassam az érdekes üzenetet, amikor egy újabb szó bukkant fel a képernyőn.
VÉGE
Az egész képernyőt beterítette ez az egy szó, majd hirtelen elsötétült a képernyő. Nem merülhetett le, hiszen az előbb még 73%-on volt. Vadul pumpálni kezdtem a bekapcsoló gombot, de nem reagált.
Ott álltam tanácstalanul, könnyekkel küszködve, amikor megtörtem. Zokogva a földre estem és éreztem, ahogy a hirtelen feltörő sok érzelem szinte szétszakítja a mellkasom.
Órákig ültem úgy. A sáros földön, sötétben és csak vártam. Vártam a lehetetlent.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro