-Ezt meg hogy érted?-nevette el magát kínosan.

-Hát, hogy én szeretlek téged? Mármint szerelemből?

-Ezt miért nekem kéne tudnom?

-Mert neked vannak érzéseid.-hajtottam le fejem.

-Figyelj.-közelebb jött egy lépést, majd kezét vállamra helyezte.-Neked is vannak érzelmeid, csak nagyon mélyen eldugtad őket.

-És ez most mit jelent?-kérdeztem zavarodottan.

-Nem hiszem, hogy szerelmes vagy belém. -mosolyodott el-Csak szükséged van valakire, aki végre törődik veled.-zavarodott tekintetemet látva folytatta.-Nem vagy belém szerelmes. Csak amiért hirtelen törődést kaptál tőlem, úgy érzed ezt meg kell hálálnod, és az elméd azt gondolta, a szerelem a megoldás. De nem az, hidd el. Ha szerelmes lennél belém, akkor én már rég nem lehetnék itt.

-Értem. Azért köszi.-kínos csend telepedett közénk, majd valamiért, még mindig nem tudom miért, de magamhoz húztam nyúlánk testét és csak szorítottam. Először meglepődött, majd karjait körém tekerte és ő is megölelt.

Végül ő szakította meg a meghitt pillanatot, azzal az indokkal, hogy mennie kell. Elköszöntünk egymástól, majd elindultam az ellenkező irányba.
Még mielőtt kiértem volna az utcából visszafordultam.
Jungkook még mindig csak állt és engem bámult. Amint találkozott tekintetünk zavartan tarkójához nyúlt, majd megfordult és ő is elindult. Mosolyogva fordultam vissza, majd mentem tovább. Ez a fiú mindig képes jó kedvre deríteni egyetlen szóval. Dehát erre valók a barátok, nem? Mert mi ugye barátok vagyunk. Azt hiszem. Nem tudom...
Megráztam fejemet ezzel elhesegetve az összes gondolatomat, majd felugrottam az ablakom mellett lévő fára és megint bemásztam.
Nagy koppanással értem földet, amit egy apró morgással reagáltam le.
Éppen feltápázkodtam volna, mikor ajtóm lassú nyikorgással kinyílott, majd anyám ittas fejét véltem felfedezni. Szemei könnyesek voltak.

-Te meg hol voltál?-gyengédebb volt, mint általában. Történt valami.

-Csak levegőztem egy kicsit.

-Ilyenkor? És miért nem használod az ajtót?

-Mert féltem, hogy kiakadsz.-Szemeim összeszorultak, azt várva, hogy most felpofoz. Nem így történt.

Belépett szobámba, majd leült ágyamra. Én is így tettem. Néhány perc hallgatás után felém fordult.

-El kell költöznünk.-Mondta ki egyszerűen.