Ismételten napok teltek el. Üres és unalmas napok. Jungkook azóta nem látogatott meg, de még csak nem is láttam, ami érdekes, hiszen elég kis városban lakunk.

Megráztam a fejem és elindultam. Nem tudtam hova sétálok, csak úgy mentem. Céltalanul szállingóztam az üres utcák között miközben besötétedett. Végül a parkban kötöttem ki. Megint.

-Hahó!- kopogtattam a mosdó ajtajánál válaszra várva, de nem jött, ezért bemnetem.

-Itt vagy Jungkook?-most sem válaszolt senki.

A falhoz sétáltam és neki támaszkodtam. Szemeimet becsugtam és próbáltam nem elsírni magam, de nem sikerült.

-Gyenge vagyok.- suttogtam magamnak.

Könnyeim folyni kezdtek fehér arcomon. Lassan a földre csúsztam és ott zokogtam tovább. Könnyeimtől alig láttam, ezért tapogatózni kezdtem. Kezem megakadt valamin, de csak egy kő volt, ezért eldobtam. Egy hangos csattanást hallottam, majd apró szilánkok földhöz csapódását.
Addig dörzsölgettem szemeimet, amíg ki nem tisztult a kép. Amilyen szerencsétlen vagyok, persze, hogy neki dobtam az egyik tükörnek, ami darabokra tört. Kúszni kezdtem, majd a szilánkhalom mellett felültem. Egy ideig csak bámultam, majd megfogtam egy nagyobb darabot. Egyből elvágta a tenyeremet.

-Na gyere Jungkook!-mondtam, majd közelíteni kezdtem kezem felé az éles szilánkkal. Már csak néhány milliméter választotta el a sima bőrömtől, de még mindig nem történt semmi. Körbenéztem, majd egy hirtelen mozdulattal belevágtam a szilánkot a csuklómba, amiből egyből ömleni kezdett a vér. Kihúztam és újra körbenéztem.

-Mit is mondtál? Függőlegesen kell?- még mindig semmi. Egy nagyott nyeltem, majd remegő kezekkel érintettem újra bőrömhöz. Lassan húzni kezdtem lefelé. Egész alkaromon végighúztam. A kibuggyanó vérem láttán rosszul lettem, majd szédülni kezdtem.

-Ments meg!- mondtam erőtlenül, majd eldőltem a saját vértócsámban.