Miután sikeresen beszenvedtem magam az ablakomon fáradtan terültem el a földön.
Arcomra lekaparhatatlan mosoly kúszott. Szemeimet becsuktam és csak próbáltam újra élni a ma estét.
Olyan..tökéletes volt. A hold, a csillagok, Jungkook. Minden olyan volt, amilyennek mindig is elképzeltem egy tökéletes randit.

Szemeim kipattantak és felültem.

-Ez nem randi volt!-mondtam határozottan-vagy még is?

Nem tudtam hova tenni a történteket. Lett volna esélye megcsókólni, de nem tette. A kezemet viszont megfogta. Ez egy jó jel. Mondjuk lehet ő nem úgy gondolta, mint én.

Tanácstalanúl járkáltam fel-alá és próbáltam helyre tenni a dolgokat, de nem nagyon akart összejönni. Amikor majdnem dűlőre jutottam bejött egy újabb érv, vagy ellenérv.
Egy fél óra kemény agytorna után úgy gondoltam, hogy nem érdekel. Tudtam, hogy ez nem igaz, de valamivel meg kellett nyugtatni magam, hogy végre aludni is tudjak.

Magamra húztam egy vastag pulcsit és egy melegítő nadrágot, majd bemásztam  takaróm alá, de egyszerűen nem jött álom a szememre. 
Órákig csak forgolódtam, majd feladtam és elfogadtam, hogy ma nem alszok.
Felültem és tovább gondolkodtam.
Egyszerűbb lenne megkérdezni. Dehát mégsem állhatok oda elé, hogy amúgy ez randi volt? És amúgy szerelmes vagy belém?

-Mert én igen.-suttogtam magam elé, de abban a pillanatban meg is bántam.

Arcom elé szorítottam egy párnát és ordítozni kezdtem. Szerencsére a párna elszívta a hangomat, ezért csak halk sípolást lehetett hallani. Miután kihisztiztem magam  felkaptam egy vékony kabátot és a cipőmet, majd ismételten az ablakot használtam kijáratként.

Írtam egy sms-t Jungkooknak, hogy beszélni szeretnék vele. Meglepően bele is egyezett.
Nem sok ember mászkálna hajnali négykor az utcán, csak hogy egy nyomival beszéljen. Ő kivétel volt.

Tíz perccel később már közelgő alakját fedeztem fel a sötét utcákon. Kicsit gyorsabban kapkodtam lábaim, amíg oda nem értem.

-Te most tényleg kijöttél ilyenkor?-nézett rám kérdőn.

-Ja. Nem tudtam aludni.

-És akkor kijössz, hát ha valaki megerőszakol?

-Pontosan.-mosolyodtam el.

-Na de miről akartál beszélni.

Torkomban hatalmas gombóc növekedett, amit akármennyire is próbáltam, nem tudtam lenyelni.

-Nos.. izé..csak a tegnap, vagyis ma estét, hogy ez-nem tudtam folytatni.

-Randi volt-e?-húzta fel egyik szemöldökét.

-Igen.-zavaromban lehajtottam fejem.

-Nem tudom. Döntsd el te.-mosolyodott el huncutul.

-Csak mert fel szeretnék tenni egy bugyuta kérdést.-még mindig nem mertem a szemébe nézni.

-Hát mondd csak.

-Szerinted én szerelmes vagyok beléd?-emeltem rá tekintetem.

______________________________________

Nyah, mi lesz itt?c: