Jungkook;

Rossz érzés tudni, hogy nem emlékszik rám. Hogy miattam nem emlékszik rám. Hogy mindent tönkretettem, csak mert megint önző és önfejű voltam.

Szemeimet összehúzva dőltem vissza a fehér, szinte már angyalian tiszta ágyneműmre, melyet a "Nyugovó Hotel" 126-os szobájában birtokoltam. Sokkal inkább illet volna rá a "Még Nem Rúgtak Ki, de Már Elbuktál Hotel" név. Csak a bukott angyalokat hozták ide, azzal az indokkal, hogy majd nemsokára keresnek nekünk üres apartmanokat, de ez nagyon kevésszer következett be. Sokkal jellemzőbb volt, hogy elráncigálnak a bíróságra, ahol vagy száműzetnek, vagy egyből meg is ölnek.

Valamiért most jobban húzott a szívem az utóbbié felé.

A szoba üres volt, egyedül voltam, ahogy az egész emeleten, sőt talán az egész épületben is. Lehet csak én buktam el. Lehet csak én vagyok ilyen kegyetlenül szerencsétlen, hogy összesen egy feladatom van és abba is beleszeretek. Mert most már tényleg bevallom, beleszerettem. Akármennyire is mondják, hogy az lehetetlen, szerintem nem az. Attól, hogy angyal vagyok még az érzelmeimet nem tudják megölni.

Csak engem.

Gyötrődve nyúltam el az ágy másik oldalán heverő telefonomig, majd rányomtam a "Figyelő" ikonra, és egyből Annre irányítottam az angyali kamerákat. A szárnyaimat elvehetik, de ezt a programot nem. Csak így láthatom Annt, ami borzasztóan fáj.
Így nem veszhetek el mély, sötét szemeiben, amik mindig elvarázsolnak. Így nem karolhatom át törékeny testét, nem érezhetem haja selymes illatát. Így nem mondhatom el neki az érzelmeimet. Mert erre sem volt időm.
Átfordulok a másik oldalamra és tovább figyelem az apró képernyőt, melyen Ann vidáman lépked a park felé. Örülök, hogy boldog így, hogy már nem emlékszik rám. Ahogy elmosolyodik, én szám is felkunkorodik egy picit, majd gyorsan vissza is csúszik. Idegesen ülök fel a most már gyűrött ágyon, s tovább bámulom a telefont és a képernyőn lévő pasit, aki vidáman ölelgeti Annt. Az én Annemet.
Arcom vörös lesz a dühtől, majd még sötétebb, mikor a férfi belenéz az elvileg láthatatlan kamerába és gonosz mosollyal figyel tovább rám. Szinte pofán csap a felismerés, mikor Seokjin telt ajkai mozogni kezdenek és kiejtik a "nyertem" szót, majd még mindig a kamerát figyelve lehajol Annhez és ajkait neki nyomja.

A telefont földhöz vágtam, darabokra tört, de ez érdekelt most a legkevésbé, mikor Annt éppen felfalja az Ördög.