Jungkook;

Keményen a gázra tapostam, hogy minél hamarabb oda érhessek, és láthassam őt. Ahogy közeledtem szívem egyre gyorsabban vert, viszont agyam inkább felfogta a tényt, hogy soha sem lehet az enyém.
Szemeimet összeszorítva próbáltam megállítani egyre inkább kitörekvő könnyeimet, de nem adtam fel. Tudtam, hogy ha most eltörök, akkor az maradék kus kis fényláng is kihullik belőlem. Így hát még erősebben nyomtam lábammal a gázt. Csak nyomtam, de mintha az idő megállt volna. Az út nem akart fogyni, mintha csak egy helyben állnék. Kiszálltam a kocsiból és futni kezdtem, de nem haladtam semerre. Ebből már tudtam mi következik, hiszen már voltam ilyen helyzetben Jeminaval.

~2 évvel korábban~

Kezeim között idegesen szorongattam a virágot, melyet neki vettem. Óvatosan lépkedtem háza felé, hogy biztosan ne hallja meg érkezésem. Bal zsebemet lehúzta a benne nehezedő kis doboz, amit még magam sem hiszek el, hogy megvettem. Óvatosan rátapintok, csak hogy megbizonyosodjak róla, hogy valóban nem hagytam el.
Pár lépéssel a háztömb előtt bátorságot veszek magamon és rohanni kezdek, de az ajtó előtt megállok. Hezitálva, de kinyitom végül az ajtót. Ez volt életem eddigi legrosszabb döntése.
Beléptem az előszobába, majd miután senki sem válaszolt tovább mentem, s végül a hálószoba zárt ajtaja előtt kötöttem ki.

-Jemina, itt vagy?-kopogtatok az ajtón, de semmi válasz nem jön, ezért ösztönösen lenyomom a kilincset, majd egyből vissza is csukom és kirohanok az épületből, majd az utcán a földre esek. Bele égett a kép az agyamba, ahogy Jemina azon a néger pasin lovagol. Könnyek között húzom ki a kis dobozt zsebemből, majd kinyitom és ujjjamra húzom a benne lapuló gyémánt gyűrűt.

-Felesleges volt. Az egész egy hazugság. Egy hazugságban éltél Jungkook.-suttogtam magam elé, majd a csatornába dobtam a gyűrűt a virággal együtt.~

A kis emlékkép újra megjelenik előttem, mire csak elfintorodok. Úgy érzem megint ezt teszem. Megint egy lehetetlen dolgot kergetek. Megint egy hazugságban ragadtam.

Szemeimet lehunyom egy pillanatra, de mikor újra kinyitom őket, már a másvilágon állok. A bíróság egyik hatalmas tárgyaló termében.

-Jeon Jungkook, nem gondoltam, hogy ilyen hamar ismét látlak. -fordult felém a bíró, az az Robert.

-Már két éve volt.-húzom el számat.

-És nem gondoltam, hogy két év múlva újra megismételed azt a kis játékot, amiért ilyen helyzetbe kerültél.

-Ann teljesen más.-húzom ki magam.- őt tényleg szeretem, és ő is engem.

-És ezt honnan veszed? Tudod mióta szépen elárultad, új angyala van, Jimin. Úgy látszik őt sokkal jobban kedveli. Boldogabb mellette, mint melletted, Jungkook.- gúnyos hangsúllyal beszélt.

-Az lehet, de szeret engem. És életem legjobb napja volt, amikor Jemina miatt behívtál őrangyalnak.

-Igen, ez mind szép és jó, de te megölted őt!

-Mert ő is ezt tette. Megölte az érzéseimet. Én csak visszaadtam.

-Tudod, rengeteget gondoltam, hogy merjek-e neked új embert adni. De úgy véltem Ann bízni fog benned, mert ugyanolyan gondos vagy, de ez nem jött össze. És mivel az utolsó eseted nem valami fényesen végződött, úgy gondolom elveszem az őrangyali kitüntetésed. Nem szeretném, hogy Annt is megölt, mert nem szeret viszont. Mert ő nem szeret téged, csak kihasznál.-hangja üres és unott volt.

-Rendben, az őrangyal létemet elveheted, de Anntől nem tilthatsz el, soha.-mondtam nyugodtan, majd sarkon fordultam és kimentem.