-Kinyithatod.-mondta pár pillanattal később.

Meg tettem, kinyitottam szemeimet. Egy idegen, meglepően tiszta és fehér helyen ébredtem.

-Hol vagyunk?-pillantottam "angyalomra".

-Majd megtudod.-mondta, majd  megfogta a kezemet és rohanni kezdett, engem maga után ráncigálva.

Egy fehér épület előtt álltunk meg, melynek ajtaja fölött a "Tanács" szó díszelgett. Nem tudtam ez mit takar, de Jimin tovább rángatott. Bementünk az épületbe, a recepción túl robogtunk, majd egy szintén fehér ajtó előtt megálltunk.

-Tök mindegy mi történik, te ne szólalj meg.- nézett rám komoly tekintettel.

-De, most...-nem volt időm befejezni, mert már a hatalmas tárgyaló teremnek tűnő szobában voltunk. Elmentünk egészen a szemben lévő falig, ahol valami bíró féleség ült.
Amint megálltunk ránk emelte szemeit, és ekkor láthattam szokatlan fehér szemét.

-Miért jöttek?-mondta unott hangon.

-Jimin vagyok, Park Jimin és én vagyok a Jungkook utáni baleset felelőse.

-Ah, értem.-mintha ez egy kicsit feldobta volna.-Akkor biztosan te vagy Ann.-mosolygott rám.

-Igen, ő.-vágta rá Jimin, mielőtt még megszólalhattam volna.

-És miért jöttetek?-hajolt vissza jegyzetei fölé.

- Igazából egy szívességet szeretnék kérni.

-És mi lenne az Jiminie?-emelte fel megint tekintetét.

-Ann beszélni szeretne Jungkookal.-mondta egyre elhalóbb hangon.

-Hogy mi?-kerekedtek ki szemei.-Az teljesen lehetetlen! Hol élsz te, fiam? Már így is  egy tucat szabályt megszegett Jungkook!

-De akkor is....

-Nem!-üvöltötte Jimin arcába, ami felhúzott.

-De mindet miattam szegte meg! Az egészet az én elbaszott életemért csinálta az Istenért! Amúgy is, milyen szabályok? Nem az volt a dolga, hogy megvédjen? Azt teljesítette!

-De az volt a dolga-emelte ki a volt szót,- de közben megszegte majdnem az összes szabályunkat.

-És mik azok a szabályok?-csaptam asztalára. Tekintetemmel szinte kikapartam ráncos szemét.

-Először is mutatkozott az összes többi ember előtt, holott csak neked szabadna. Ezt még elnéztem volna, de a családoddal meg közvetlen kapcsolatba lépett, aztán még használta az erejét, hogy vissza hozzon, pedig még nem is volt kiképezve.

-Úgy küldték, hogy ki sem képezték?-ráncoltam össze szemöldököm.

-Ezt a képzést csak a legjobbak kapják, szóval nem tudom hogy sikerült neki. De a legnagyobb hiba-folytatta kis szünet után-hogy beléd szeretett. Ezért nem beszélhetsz vele. Sajnálom, de nem mondhatok ellent a törvényeknek.

-Persze!-kezdett el Jimin is üvöltözni.-Ha nem Kook lenne az, akkor biztos megengednéd! Ne vond bele a személyes ügyeidet! Attól, hogy az apja nem épp a legtiszteletesebb ember, még nem kell szemétnek lenned vele!

-Mi az, hogy nem tiszteletes? Elcsábította a nejem, aztán miután megszülte  ezt -utalt Jungkookra- egyből elhagyta. És érdekes, hogy pár nappal később holtan találták az én pincémben. Tudod mennyi idő volt ezt elsikálni?

-Most ez komoly?-kezdtem kínos nevetésbe.- Magánál nagyobb seggfejet még nem láttam, pedig azok között nőttem fel!

-Azt kihagytad, hogy közben az apja is meghalt.-kezdte higgadtabban Jimin.- Konkrétan a fél életét egyedül élte le, és most végre talált valakit. Ki nem szarja le, hogy ember vagy angyal! Mindenkinek jár egy esély, még Jungkooknak is. Szóval nem érdekel hogy, de találkozni fognak!-üvöltötte az öreg képébe.

-Én pedig ellenzem ezt, szóval itt abbahagytam. Lezárom az ügyet!- kalapácsával rácsapott egyet az asztalra, én pedig a szobámban találtam magam. Erőtlenül estem a földre és zokogni kezdtem.

-Sajnálom Jungkook. Sajnálom, hogy mindent elrontottam.