Jungkook;

Elkéstem.

Hallottam Ann kiáltását, de nem jöttem. Hallottam, ahogy a nevemet üvölti fájdalmában, de én mégsem mentem segíteni. Inkább maradtam és folytattam a kockulást. Miért tettem ezt? Miért vagyok ilyen pocsék védelmező?

Most pedig itt ülök. Ann feje az ölemben van. Ez az egy testrésze nem véres, a többi tocsog a vörös, már -már élénk piros folyadékban. Kezeimmel próbálom szorítani csuklóját, de nem áll el a vérzés. Egy méretes könnycsepp folyik le arcomon, majd még egy. Még sose sírtam. Nem tudtam milyen érzés, amikor a sós kis cseppek lassan lefolynak jéghideg bőrödön. Most már ezt is tudom. És ezt csak is magamnak köszönhetem, hiszen én nem jöttem segíteni és lehet miattam fog meghalni az egyetlen személy, aki miatt én itt vagyok ezen a világon.

"Használd a lehelleted!" Súgta belső hangom. Nem tudtam mire céloz, de cselekedtem. Ann fölé hajoltam, számat az ő szájához igazítottam, majd lassan széthúztam ajkait és belefújtam, de semmi sem történt. Megismételtem mégegyszer. Megint semmi.

-Gyerünk Ann!-mondtam könnyeimmel küszködve, majd újra fújtam, csak most gyengédebben, de így sem használt. Nem tudtam mit tegyek.

"Használnia kell!" Gondoltam magamban, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve megszüntettem a közöttünk lévő távolságot és ajkaimat övéinek nyomtam. Könnyeim megindultak és lefolytak arcomon, de nem tudtak lecsöppenni, hiszen nem volt hely kettőnk közöt. Ajkaimat lassan mozgatni kezdtem, azt remélve, hogy használ.

Hirtelen Ann megugrott, mire egyből elkaptam a fejem. Mellkasa megemelkedett, majd köhögni kezdett. Arcomra megkönnyebült mosoly kezdett rajzolódni.
Észbe kaptam, és felültettem Annt, majd gyengéden ütögetni kezdtem hátát.

Ann;

Fogalmam sincs mi történt, de nem is volt időm gondolkodni, hiszen nem tudtam abba hagyni a köhögést. Egy  kar gyengéden ütögetni kezdte hátam, mire előrebuktam és hányni kezdtem. Ugyan az a kéz felfogta a hajamat, majd mikor minden kijött belőlem hátradőltem. Egy izmos mellkassal találkozott hátam, mire egyből felnéztem.
Jungkook vigyorogva nézett vissza rám, mire én is elmosolyodtam, majd újra előre fordultam. Mindent beterített a vér. A szilánkokat, a padlót, a mosdókagylókat.

-Mi történt?-néztem vissza Jungkookra.

-Csak meghaltál.