Fáradtan lebaktattam a konyhába, ahol anya  várt. Szokás szerint már reggel túlzásba vitte az ivást. Próbáltam elkerülni a kínos beszélgetéseket, de nem jött össze.

-Na szóval hol voltál tegnap?

-Már mondtam.

-De az igazat akarom hallani.

-Az igazat modtam.

-Legalább ne hazudj a szemembe! Te ahhoz túl gyáva vagy, hogy megöld magad! Egy gyáva kis semmi vagy!

-Nem. Te vagy gyáva. Gyáva vagy felnevelni. Gyáva vagy gondoskodni rólam. Gyáva vagy élni.-mondandóm végén kimentem a szobából, majd rögtön a hàzból is.

A gyenge szellő megcsapta az arcom. Szemeimet becsuktam és vettem egy mély levegőt, ezzel kicsit lenyugtatva magam, majd elindultam.
Kiléptem a zajos utcára, ami még mindig nyugodtabb volt, mint otthon.

Lassan baktattam a suli felé,miközben egy kavicsot rugdostam. Gondolataim elkalandoztak. A tegnapi srácra. A sötét hajára, a húzott szemére és a fülbevalójára.
Nem mondom, hogy egy Isten volt, de kifejezetten jól nézett ki.

Milyen lehet, amikor szeret valaki?

Hangzott el a kérdés fejemben, persze megválaszolatlanul.

Már a kapuban álltam, de egyhelyben. Nem volt hangulatom bemenni, és a többi gyerek piszkálódását hallgatni. Úgy gondoltam egy nap belefér, ezért megfordultam és elindultam.
Nem néztem hova megyek, csak vittek a lábaim. Akarva, vagy akaratlanul, de végül a parkban kötöttem ki. Abban a parkban, ahol tegnap majdnem megöltem magam.

Leültem az egyik fa tövébe és elővettem egy füzetet, majd firkálgatni kezdtem bele. Csak értelmetlen formák jöttek ki. Sosem tudtam rajzolni, de szerettem. Így meg tudom mutatni az érzéseimet másoknak és magamnak is. Imádom az érzést, amikor nem te irányítod a  ceruzát, hanem a ceruza téged.

Nem figyeltem mitcsinálok. Becsugtam a szemembe és hagytam, hogy az érzelmeim vezessék a ceruzát.

Lassan kinyitottam a szemem, majd tanulmányozni kezdtem mit is műveltem.

Össze állt a kép.

Egy lány, ahogy eltaszít magától a fiút, de az nem hadja. Megragadja a kezét és vissza rántja. Megmenti.

Szükségem van valakire, aki megment. Megment a világtól és magamtól.

"Ments meg!"

Suttogtam magam elé, majd oda is firkantottam a kép sarkába.

-Ments meg.-mondtam még egyszer magamnak, majd elraktam a füzetet.

Hazaindultam.

Útközben is csak ez a két szó járt a fejemben.

Ments meg.