Ann;

Szerencsétlenül összeesve feküdtem a fürdő padlóján. Minden bennem lévő dolog a wcben végezte, én pedig a földön. Szám sarkában még mindig csöpögött a nyálkás anyag, de még csak letörölni sem tudtam. Homlokomról ömlött a víz, pedig már a kiszáradás szélén álltam. Próbáltam stabilálni légzésemet, de a folytonos zajok nem hagytak nyugodni. Mintha valaki a ház alsó szintjén kutakodna. Fel akartam állni, de nem tudtam, szememet behunyva próbáltam erőt venni magamon. Csak nevem folytonos ismételgetését hallottam, s mintha valaki a kezemet fogná, de bármennyire is próbálkoztam szemhéjaim mintha ólomból készültek volna. Másik kezemet is melegség árasztotta el, majd halk suttogások csiklandozták fülcimpám, de sajnos semmit sem értettem belőle. Ajkaim remegtek, légzésem egyre csak gyórsult, szívem szinte ki akart ugrani helyéről. Folyamatosan életem legborszatóbb pillanatai peregtek le előttem, melyek azt a gondolatot ketették bennem, hogy rossz és felesleges vagyok, mindenkit csak hátráltatok. Lassan könnyeim is kicsordultak, de azokat arcom egyik oldaláról letörölték, másikról pedig lecsókólták. "Itt vagyunk veled, Ann" visszhangzott fejemben a mondat, melytől gyengéd erőt kaptam, s mosolyt erőltettem arcomra, majd szemeim is ismét szétnyíltak. Az energiatakarékos izzó kiégette látásom, de még mielőtt végleg megvakulhattam volna, egy mosolygó arc eltakarta a fényforrást.

-Szia!- mondta mégjobban mosolyogva, most már fogai is kivillantak. Halkan válaszoltam, majd gyengéden oldalra fordítottam tekintetem, ekkor megláttam a mellettem ülő démont, Jungkookot.

-Nyugi, már jól van. Csak egy kisebb rohama volt, mint most neked.

-Csak ő majdnem meg is ölt.- lesütöttem tekintetemet.

-S..sajnálom.- szinte már suttogta, szégyellte magát.

-És én, mint a jó őrangyal jöttelek megmenteni.- Jimin arca ragyogott a büszkeségtől.

-De előtte eljött értem, hogy segítsek rajtad. Tudom, hogy nem mentség és borzasztó vagyok, meg minden, de sajnálom. Nem tudok mást mondani. Száműztek és azt hiszem lassan olyan ördöggé változom, mint Seokjin. Sajnálom. -Jungkook is inkább a padlót bámulta.

-De téged még nem is száműztek. És akkor sem ez történne, csak akkor változol ördöggé ha...

-Ha önként távozol az angyalok világából.-fejeztem be Jimin mondatát döbbenten. -Miért? Miért tetted ezt, Jungkook?- néztem rá könnyes szemekkel.

-Miattad. Veled akartam lenni.- arcán görögtek a könnycseppek.

-Nem mondod komolyan, hogy miattam dobtad el az életed?

-Nem, mert te vagy az életem.

Mindkettőnk arca könnyekben ázott, majd magához húzott, s én is szorosan öleltem.

-Sajnálom.- mondogatta még mindig fülembe, közben mindeketten könnyeinkkel küzdöttünk.

-Haljunk meg együtt.- suttogtam neki.