|Reader|

Ott voltam. Sétáltam, minden apró lépésemet megfontolva tettem meg, hogy a lehető leghalkabb hangot se adja ki a talpam, hogyha rálépnék valamire.

Viszont a mellettem álló fiúról ezt nem tudtam volna elmondani. A mozgása egyenletlen volt, a pisztolya össze-vissza rángatózott remegő kezei között, és reszketegen vette a levegőt. Fél..?

-Oi.-Szóltam oda hozzá halkan, de nem vett rólam tudomást.-Oi!-Ekkor végre rám emelte a tekintetét-Ha engem látsz, nem lesz bajod, öcskös.-Morogtam kelletlenül.

-Nem mintha nem az előbb mentettek volna meg téged.-Szólalt fel valaki a bal oldalamról, mire ránéztem-Csak mondom. Ne játszd a nagy hőst, hiszen már az első támadásuknál meg kellett óvni a seggedet.

Jégkék szemei szinte szikrákat szórtak rám, én pedig hitetlenül, mégis igazat adva neki hajtottam le a fejemet. Ebben most igaza van...

-De ez nem azt jelenti, hogy gyenge vagyok.-Motyogtam, ám válaszolni már nem tudott, ugyanis a következő pillanatban két árnyékot véltünk felfedezni a fák közül, így mindannyian megtorpantunk, és le sem véve a szemünket róluk vártuk All Might utasítását.

-Ezek ők.-Morogta, majd felénk nézett.-Jobb lesz, ha együtt maradunk. Úgy talán kevesebb az esélye annak,hogy-

Egy hirtelen mozdulattal valaki ekkor, leugorva gondolom a fák ágai közül, a talpával ütötte arcon a férfit, aki ezt megérezvén a másodperc tört része alatt ragadta meg az ismeretlen lábát, és csapta le azt a földre. Szája, az arcizmai meg sem rezdültek, pedig biztosan fájhatott. Elvégre is, a fáról ugrott le az a paraszt!
Nem hiàba lett ő mellénk beosztva.

A támadónak szőke haja volt, és mintha egy pici, ébenfekete villámjel rajzolódott volna ki tincsein, szemei pedig úgyszintén sárgásan villogtak, talán összevegyülve egy kicsi barnával. Felszisszent, ahogyan földet ért, de ekkor felemelte a jobb kezét, én pedig már akkor tudtam, mire készül.

-Használja!! Használni fogja!-Kiáltottam és szavaimmal együtt ugrottam a fiúhoz, majd lefogtam a kezét.

-[Név] menj vissza a többiekhez!-Parancsolta All Might, amit nem értettem-Ezek sosem egyedül támadnak, ő lehetett a csali!

Baszki!

Felhördültem, ahogy a mellettem elsuhanó lángoktól kitértem. Ez a képesség...Nem a szöszitől jött. De hát akkor...??

Hátra fordultam, oda, ahonnan a lángok jöhettek, és megpillantottam egy fekete szájmaszkot viselő, felemás hajú fiút. A jobb fele vörös, míg a bal fehér színben pompázott, szemei heterokrómiásak voltak, és gyűlölettel teliek.

Ekkor jöttek a többiek; az előbbi fiúhoz ugrott egy ugyancsak szőke, pszihopata vigyorú fiú, aki két kezében folyamatosan kisebb robbantásokat kreált, miközben egyre közelebb értek hozzánk.

-All Might.-Nézett a heterokrómiás a férfira.-Sokat hallottam rólad. Több ezernyi hozzánk hasonlót öltél meg.-Hangja látszólag nyugodt volt, mégis éreztem valamit, ami azt sugalta, jobb lenne vigyázni.

Mennyire igazam volt!

A semmiből, olyan gyorsasággal emelte fel s aktiválta az erejét, hogy szinte nem is lehetett látni, vagy akár lereagálni. Ugrottam, All Might felé, hogy sikerüljön eltaszítani őt az útból, ugyanis kötve hittem, hogy ekkora lángokkal a mellényünk elbírt volna.

Eddig mindig gyengéggel álltunk szemben. Kik ezek, hogy ennyire fel tudták fejleszteni a képességüket??

-Ó nem!-Hallottam meg egy ismeretlen hangot, ami a szőke, vigyorgó fiútól jött, majd robbantott egyet, ezzel elszakítva a többieket tőlünk. Beállt eléjük, és robbantásaival könnyedén védte ki a golyóikat.-Most szépen ki foglak titeket belezni! Meg fogtok dögölni a francba, bazdmeg!-Kiáltotta, nem is, szinte köpködte a szavakat.

Mikor visszapillantottam a saját helyzetünkre, akkor láttam csak meg, hogy a fiú nem a bal, hanem a jobb kezét emelte fel. S úgy látszik, ez nagy jelentőséggel bírt, mert immár nem lángok, hanem jégcsapok keletkeztek ujjai közül.

Várj, mi??

Két képessége van?!