Luke szemszöge.

Nem tudom, merre megyünk, csak futunk megállás nélkül az ismerős és ismeretlen folyosókon keresztül. Elég nehéz eligazodni, mivel még mindig sötét van. Csak a nehéz lélegzetvételünk és a lépéseink hallatszódnak. Az egyik kezemben a fegyvert tartom, a másikkal pedig Clara kezét fogom. Mi vagyunk a kis csoportunk vezetői, a többiek szorosan követnek minket. Nem tudom, hogy most merre lehetnek azok a pszichopaták vagy, hogy egyáltalán keresnek-e minket. Csak arra tudok koncentrálni, hogy valami kiútra leljünk ebből a pokolból.  A szívem egy mérföldes sebességgel dobog, a szám is ki van száradva. Csöpög rólam az izzadság és a lábam sajog. De ettől eltekintve tovább futok, mert tudom, mikor végre kiszabadulunk, akkor hálásak leszünk, hogy nem adtuk fel.
- Hova a..francba...megyünk? - zihálja Calum rohanás közben.
- Nem tudom - válaszolom. Körülnézek az elhagyatott folyosón, majd észreveszek egy ablakot.
- Oda! - kiáltom, és az ablakhoz szaladok. Koszos, de a nagyját eltávolítom a pólómmal, így ki tudok nézni rajta. Még mindig sötét van, de egy kis párkány látható. Próbálom kinyitni, de mindhiába.
- Srácok, ki kell nyitnunk! - mondja Calum és ő is megpróbálkozik.
- Használd a cipőd! - mondom, ahogy eszembe jut az ötlet.
- Mi? - kérdezi összezavarodva.
- Törd be azt a kurva ablakot a rohadt cipőddel, Calum! - mondom.
- Ó! - válaszolja és gyorsan lekapja a cipőjét. - Álljatok hátrébb! - mondja, majd megüti vele az ablakot, de semmi sem történik.
- Üsd erősebben! - mondom. - És siess!
Calum többször is megpróbálkozik, eredmény nélkül. Szitkozódik az orra alatt,  visszaveszi a cipőjét, majd belerúg az üvegbe és végül kitört. A riasztó elkezd harsogni, visszhangzik az egész házban.
- Siessünk! - tolom az ablakhoz a lányokat, eközben Calum már kiugrott és várja őket a párkányon. Segítek a lányoknak kimászni az ablakon, Calum pedig egyesével megfogja a derekukat és maga mellé rakja őket.
- Szálljatok le a párkányról! Ugorjatok vagy valami, és fussatok! - mondom Calumnak és a lányoknak. Calum először Gracenek segít lejutni a párkányról; megfogja a kezét, míg ő lassan leereszkedik róla, így megrövidítve az esést a földet érésig. Elég nagy a távolság, de annyira nem, hogy sérülést is okozzon, mindaddig, míg helyes pozícióban érsz földet. Épp készültem kimászni az ablakon, de előtte még vetettem egy utolsó pillantást a házba. Az egyik férfi felém rohan, én pedig pánikolni kezdek.
- Siess, Calum! - ordítom, már félig kimászva. A fickó megragadja a pólóm szegélyét és visszahúz a házba. Hallom Calum zihálását és az egy egyik lány felsikolt.
- Menjetek! - ordítom ismét nekik.
- Te nem mész sehova! - kuncog a férfi és megfogja az egyik karomat.
- Engedjen el! - próbálom kiszabadítani a kezem a szorításából. Felemelem a másik karom, amiben a pisztolyt tartom, próbálok lőni, de a férfi arcon vág, amitől elejtem a fegyvert.
- Hármunkat már megölted. Lenyűgöző, de sajnálom, hogy ezt kell mondjam, még ketten hátra maradtunk. - mondja. Megdörzsölöm az orrom, ahol a férfi megütött és érzem, hogy a meleg vér folyik le az arcomról. Elengedi a karom, mire én próbálok elfutni, de hátba rúg, így a földön landolok.
- Luke! - kiált Calum kintről. Felnézek és látom, hogy a lányok már nincsenek a párkányon, ami azt jelenti, hogy Calum leengedte őket.
- Menj! - ordítom, a férfi felhúz a pólómnál fogva és szembever, felnyögök. Megpróbálom megrúgni, de megragadja a lábam és megfordít. Megfogom a karját, épp ahogy ellök, így velem együtt esik a földre. Megfordulok, gyorsan felállok és a férfi oldalába rúgok, mire ő újra megragadja a lábam, újra a földre estek, pont a csuklójára. Egy nagy roppanás hallok, felordít. A férfi a másik kezét használja, hogy hason vágjon, aztán arcba, majd pedig a vállamba, ahogy próbálok elmenekülni. Érzem, hogy az arcom felpuffad és vér van mindenütt. A kezemet a férfi vére borítja, mikor behúztam egyet az arcába. Elvánszorgok tőle, majd gyorsan felállok és letörlöm az arcomról a vért. A férfi is feláll. Megfordulok, az ablakhoz rohanok, kiugrok, és a párkányom landolok. Calum már lent vár, de a lányokat sehol sem látom. Biztos elfutottak.
- Siess! - mondja Calum. Megmarkolom a párkány szélét és leengedem magam, a földre esve.
- Hol vannak a lányok? - kérdezem, ahogy rohanni kezdünk.
- Mondtam nekik, hogy fussanak, én itt megvárlak. - feleli Calum. Olyan gyorsan szaladunk, ahogy csak tudunk. Mikor hátranézek, a két férfi mászik ki az ablakból és ugornak le a párkányról.