Calum szemszöge.

- Miért nem játszunk egy kis játékot? - a férfi szavai végig futnak az agyamon. Egy játékot?
- Egy játékot? - gúnyolódok.
- Igen, Calum. Egy játékot. - mosolyog. - Most, ha lennél szíves, kövess! - megfordul és az egyik ajtóhoz megy a szobán belül. - Ne is próbálj elfutni, mert veled együtt minden embert megölök ebben a házban egyetlen gombnyomással! - felmutat egy távirányítót, egy piros gombbal a közepén. Nem látok más lehetőséget, így követem a férfit. Csendbe maradok, mert félek, ha mondok valamit, amivel felbosszantom, akkor megnyomja a gombot. Nem kockáztathatok.
A szobában sötét van és a szívverésem gyorsulni kezd, épp úgy, mint a légzésem. Nem hiszem el, hogy itt vagyok.
- Szóval Calum. Remélem jó vagy a rejtvény fejtésben és a találós kérdésekben. - szólal meg a férfi.
- Öm, azt hiszem? - válaszolom, de inkább kérdésnek hangzik.
- Jó. Mert a játékunk sok ilyenből fog állni.
Ó basszus. A férfi felkapcsolja a villanyt és a látvány, ami elém tárul elég ahhoz, hogy majdnem elájuljak. Malia és Grace két különálló fém platformon áll. Mindkettőjüknek össze van kötözve a karjuk, plusz egy kötél van a nyakuk körül és a szájuk is be van fogva. Leesett az állam a sokktól, mikor észrevettem, hogy mi van közöttük. Egy halott test lóg le egy kötélről. Ashton teste. Érzem, hogy hánynom és sírnom kell egyszerre. Érzem, hogy szédülök. Nem tudom, hogy mit csináljak.
- A te kis barátod, Ashton, csak díszként van ott, vele nincs semmi tenni való a játékban. - nevet ördögien. Semmit sem akarok jobban, mint a szart is kiverni ebből a fickóból. - Most elmondom, hogyan is működik a játék. Feladatokat adok, amik rejtvényekből és találós kérdésekből fog állni. Válaszolnod kell rájuk egy adott időn belül, de ha nem, akkor az egyik lány platformja lejjebb megy. Ha az egyik egynél többször alacsonyodik, akkor a nyaka körül lévő kötél meg fogja fojtani.
Tágra nyílt szemekkel bámulom a férfit. Mi a franc járhat a fejében?
- Az első rejtvényed az előtted levő asztalon találod. Erre 5 perced van! - mondja, majd a mellette lévő falnak dől. Idegesen az asztalhoz megyek, aminek a közepén egy darab papír hever. A lányokra nézek, mielőtt a feladványra pillantok. Malia rémültnek látszik, a teste remeg, szemeit pedig leszorítja. Grace Ashton lógó testét bámulja, míg könnyek száguldoznak le az arcáról. Ő is remeg, a szemei vérben forognak. Nem veszi le a tekintetét Ashtonról. Kibontom a papírt és elolvasom.

Hogyan lehet őket összehasonlítani?
Fa.
Autó.

Mi féle rejtvény ez?
- 4 perced maradt! - mondja.
- Hogy várhatja el, hogy találjam ki ezt 4 perc alatt? - ordítom, nem tudom megfékezni magam. Megvonja a vállát. Egy fa és egy autó. Egy fa és egy autó. Semmi közös nincs bennük. Az egyik növény, míg a másik gépkocsi. Az egyiknek levelei, a másiknak kerekei vannak. Hogyan kellene hasonlóságot találnom?
- 3 perc! - mondja. Ránézek, majd a lányokra. Malia szomorú szemekkel néz rám, míg Grace még mindig Ashtont figyeli. Az autónak motorja, a fának törzse van. Az autónak ajtaja, a fának gyökere van. A kocsinak csomagtartója, míg a fának ágai vannak. Várjunk, a kocsinak van csomagtartója.
- Mindkettőnek van törzse! - kiáltom. (Angolul a "trunk" jelenti a törzset és a csomagtartót is)
- Ügyes - mosolyog. - És még maradt 2 perc. Ebben a körben mindkét lány marad a helyén.
Mélyet sóhajtok, örülök, hogy a válaszom helyes volt.
- Most, itt van egy kirakós játék. Lehet találkoztál már vele gyerekként, lehet nem. Nem érdekel, úgy is ezt kapod. Ha kinyitod az asztalon lévő dobozt, akkor találni fogsz egy darab lapot, egy ceruzát és öt darab figurát.
Úgy teszek, ahogy a férfi mondja, kiveszem a tárgyakat és magam elé helyezem őket. A figurák egy emberből, egy csónakból, egy csirkéből, egy zsák valamiből és egy rókából áll.
- Feltételezzük, hogy az embernek át kell kelnie a folyón és magával kell vinni ezeket a tárgyakat. De a csónak csak egy dolgot bír el az ember mellett. A róka és a csirke nem maradhatnak kettesben, míg a csirke és a zsák ennivaló sem maradhat egyedül. Van 4 perced kitalálni, hogyan lehetne a dolgokat a képzeletbeli folyón átvinni és írd le a megoldást!
Oké, erre emlékszem, hogy csináltam, mikor 11 éves voltam, de annak már 7 kurva éve, most nem tudom megoldani ezt a szart. Főleg nem 4 perc leforgása alatt. Aggodalmasan az asztalhoz vágom a ceruzát és a figurákat kezdtem bámulni. Azt hiszem, először a a csirkét kellene átvinni, ha mást nem hagyhatsz egyedül. Leírom az első lépést. Nem vagyok jó a rejtvényekben és nyomás alatt sem tudok gondolkodni, ez nem fog jól végződni.
- 2 perc!
Pánikolni kezdek, átgondolom a lehetőségeket, de nem találok megoldást anélkül, hogy bármit is egyedül hagynék.
- Bíp-bíp! - kuncog a férfi. - Az idő lejárt!
- Bassza meg!  - megmarkolom az asztal sarkát dühömben.
- Tényleg az hittem, hogy ezt meg tudod oldani. - sóhajt. - Annyira könnyű. De most, valamelyikük platformja alacsonyodni fog.
A férfi az asztal sarkánál megnyom egy gombot, majd valami gyengén csipogni kezd.
- Az egyik lejjebb kerül, bár magam sem tudom melyik. Ez véletlenszerű. - mosolyog. Valami megzörren és nézem, ahogy Grace platformja egy kissé megesik. Hátradönti a fejét és lábujjhegyre áll, így megakadályozva, hogy a kötél fojtogassa. Ha egy centivel lejjebb lenne, megfulladna.
- Itt az idő egy újabb rejtvényhez! - összecsapja a két kezét és elővesz egy darab papírt a zsebéből. Remegő kézzel veszem el és elolvasom.

Ha kidobsz az ablakon, egy gyászoló feleséget hagyok magam után. De, ha az ajtón visszahozol, akkor valakinek életet adsz. Mi vagyok?

- 4 perced van megoldani!
Egy gyászoló feleség? Miért gyászolna egy feleség? Bármi lehet; a férje megcsalta, elveszítette a gyerekét, a férje haldokolhat. Ablak egy gyászoló feleséghez? Hát, ha kidobsz egy téglát az ablakon, akkor megölheted a férjét. De életet ad az ajtón keresztül?
- 2 perc!
Veszek egy mély levegőt. Mi adhat életet egy embernek? Egy orvos tud. Egy véradó talán? Kurvára nem tudom.
- 1 perc!
Talán valamit a szavakkal kell tenni. Hogy hívhatják a gyászoló feleséget? Özvegy. Ablak-özvegy. Ajtó-donor. (Ha a "window" szóból kiveszed az "n" betűt, akkor magyarul özvegyet kapsz, ha  a "door" szóhoz hozzáadod az "n" betűt, akkor pedig donort kapsz.)
- N! N betű! Ezek a szavak, nem a tárgyak. A válasz az N betű! - mondom.
- Ne már! Valakit holtan akarok látni. - nyögi a férfi, majd egy újabb papírt nyújt át. - Újabb feladat, van rá 4 perced!

Míg meg nem mérsz,
Addig nem ismersz.
Akkor hiányzom,
mikor kiömlök. Mi vagyok?

Fájdalmasan sóhajtok, a fejem sajog a stressztől. Azt sem tudom, hogy hol kezdjem. A kis darab papírt bámulom. A szavak homályosodni kezdenek, ahogy próbálom a feladat értelmét lelni. Nem tudok a lányokra nézni, mert nem bírnám elviselni a csalódottságot az arcukon, hogy nem vagyok elég okos, hogy megmentsem őket. Sose én voltam az okosabb, miért nekem kell ezeket megcsinálni?
- 2 perc!
- Baszd meg - motyogom. Miket lehet mérni? Tudsz  magasságot, súlyt és hosszt. Azt hiszem, nem ismered azokat a dolgokat, míg meg nem méred őket, de ez nem lehet a válasz.
- 1 perc!
Mi van a folyással? A víz folyik, szóval talán folyó vagy valami? A folyó hossza? Nem, ez nem jó.
- És az idő lejárt! - jelenti be izgatottan. - Itt az ideje újra megnyomni a gombot!
A férfi szökdécselve megy a gombhoz, nyilván élvezi a fájdalmunkat és a félelmünket. A kezét a gombra teszi, majd a lányokra néz. - Remélem ugyanaz lesz, aki az előbb, holtan akarok látni valakit. - lenyomja a gombot és a zörgő hang visszatér. De ezúttal Malai platformja alacsonyodik, mire megkönnyebbülten sóhajtok, hogy egyikük se halt még meg.
- Á, öcsém! - ráncolja a homlokát. - Senki sem halott még. Hát, akkor jöjjön az újabb feladat. - mosolyog, majd egy újabb papírt nyújt át.

Közel, közel.
Kényelem, kényelem, kényelem, kényelem.

- Mit kell ezzel csinálnom? Ennek nincs semmi értelme. - kérdem.
- Értelmet kell belőle csinálnod. Mit mond? 3 perced van.
Ökölbe szorítom a kezem, ahogy nézem a random szavakat. Csak random szavak. Közel, közel, kényelem, kényelem, kényelem, kényelem. Nem tudom megcsinálni. Nem tudom megmenteni magunkat. Nem vagyok jó a rejtvényekben és nem is vagyok elég erős ehhez.
- 2 perc!
Beleverek az előttem levő asztalba, szabadjára engedem a dühöm és beletúrok a hajamba. Nem akarok senki haláláért felelős lenni. Nem tudnék a bűntudattól élni, meg tudtam volna őket menteni, ha egy kicsivel okosabb lennék.
- 1 perc!
Visszaszámolok magamban, míg az idő le nem jár, feladom. Még egyszer Gracere és Maliára nézek, akik már lábujjhegyen állnak. Érzem, hogy a szívem összetör, mikor látom, hogy Grace Ashton élettelen testének suttog ostobaságokat, mintha nem akarná elengedni és elbúcsúzik. Malia csak zokog, és mikor találkozik a pillantásunk, tátogok neki egy "sajnálom"-ot, mire ő egy szomorú mosollyal válaszol. A férfi az asztalon lévő gombhoz megy, készen áll a megnyomására. Végre meg fogja kapni a halált, amire már annyira várt. Rám néz és fenyegetően vigyorog. A keze fájdalmasan lassan mozog a gomb felé, majd az egyik ujját ráhelyezi, de nem nyomja meg.
- Ez egyik lány most meg fog halni, Calum. - mosolyog. De mielőtt megnyomhatta volna a gombot, az ajtó kicsapódik és mielőtt bárki tudott volna reagálni három golyó repül férfi mellkasába. Hátraesik és vér szivárog ki a sebeiből. A testem megmerevedik a sokktól és nem tudom magam rávenni, hogy megforduljak, hogy lássam, kitől származtak a lövések.
- Cal, mi a francért csak állsz ott? Sietnünk kell! - Luke fut el mellettem, fegyverrel a kezében. Clara követi őt, Maliához és Clarához mentek. Elkezdték kikötözni a lányokat, míg én ott álltam összezavarodva.
- Hogyan... - kezdem, de Luke közbeszól.
- Ne kérdezősködj, később elmagyarázom! - mondja és a pisztolyt a nadrágjának az övrészébe csúsztatja. Odarohanok a platformhoz, ahol Clara segít Maliának. Miután végre kiszabadul, azonnal a karjaimba veti magát, mialatt zokog.
- Úristen, Calum! Ez olyan ijesztő volt! - motyogja a pólómba, míg én lágyan végigsimítom a kezem a haján.
- Minden rendben, most már jól vagy! - mondom. Egy puffanást hallok mellőlem, mire odanézek és meglátom Gracet, hogy kioldotta Ashton testét. Most a földön fekszik, Grace pedig elterül mellette és zokog.
- Sajnálom, Ash! Annyira sajnálom, szeretlek! - sikerül kivennem a szavakat a sírása között.
- Grace, sajnálom, de mennünk kell! - Luke megfogja az egyik kezét. Grace ránéz, majd vissza Ashtonra. Egy puszit nyom a homlokára, majd feláll, egész teste remeg.
- Tűnjünk innen! - mondja és megtörli a könnyes szemeit.
- Nem mentek sehová! - egy újabb férfi jön be a szobába. Habázás nélkül, Luke előhúzza a pisztolyt és mellkason lövi a fickót, aki egy nagy puffanással ér földet.
- Na, most már tényleg tűnjünk innen! - mondja Luke, és kirohanunk a szobából.