Sakura:

A küzdelmünk után felgyorsultak az események. Mivel az angyalok nyomon tudnak követni, így abban egyeztünk meg, hogy nem megyünk vissza a főhadiszállásra, hanem majd Kakashi lesz a közvetítő Narutoék és köztünk. Természetesen Sasuke nem akart magamra hagyni, de szerencsére az árulás ellenére is megbízott Kakashiban annyira, hogy képviselje érdekeinket. Adeth ügyeiben nyilván most Itachi jár el, Izumi pedig biztonságos helyen van a gyerekekkel.

A tűz mellett az ölemben fekvő Hikari fejét simogattam. A bódító csillagfény már rég kiment a szervezetéből, most épp békésen alussza az álmát. Hihetetlen, hogy mennyit nőtt pár nap leforgása alatt, lefogadom, hogy már két kilóval is többet nyom, mint születésekor. Ikazuchi jó pár méterrel mögöttünk helyezkedett el és fülelt az éjszaka csendjében. Sasuke mellettem ült és a tűzbe bámult, egészen addig míg Ikuma vissza nem tért a vacsoránkkal.

Három nap telt el a csatánk óta.

- Kakashi valószínűleg ma este visszaér - kezdett bele Ikuma a beszélgetésbe és én már előre tartottam, hogy Sasuke mit fog felelni.

Ha Ikuma kinyitotta a száját, azok mindig csak éles szóváltásokba torkollottak. Hiába. Tűz és víz a két vezető. Még szinte csodálkozom is, hogy ezek ketten nem mészárolták le egymást.

- Nemcsak valószínűleg. Biztosan.

- Annyira hihetetlen, hogy ennyire megbízol Kakashiban az árulása ellenére. Szinte egy vérből valók vagyunk és bennem továbbra sem bízol meg - hánytorgatta fel az ezüst hajú férfi.

- Chh, életben vagy még, nem igaz? - pillantott fel rá lesújtóan Sasuke.

- Bármikor készen állok megküzdeni veled - vértezte fel magát Ikuma. Mintha szándékosan keresnék a bajt...

Morcosan pillantottam fel már én is.

- Ne teszteljétek a türelmem határát, már így is vékony jégen táncoltok - feleltem fagyosan.

Erre mindketten elhallgattak. Elég élénken emlékeztek a reggeli történtekre, amikor szintén egy szóváltást fojtottam el tüzes nyilakkal a torkuk előtt. A tűz idézése már nem kötötte le úgy a koncentrációmat, mint régebben. Szinte természetesen tudtam kedvemre formálni ezt az ősi elemet. Meg persze elég sokat fejlődtem Sasuke edzése alatt az elmúlt napokban, mind a Sharingan használatban és fegyverforgatásban is.

 - Mintha a nevemet hallottam volna - jelent meg a semmiből Kakashi és magamban fellélegeztem. Végre nem egyedül vagyok erre a két nagy veszekedő gyerekre - Pompás mindenki itt van. - A könnyed hangneme eltűnt, homlokára a ború ráncot vetett. - A megszállt emberek Naruto palotájának közelében vannak már. A démonok közvetve mérnek rájuk csapásokat, mivel közvetlenül nem tehetik az átok miatt. Helyzetüket azzal javították, hogy Arachnosokat csalogattak az emberi táborokhoz, majd utána őket vadászták le. A kidolgozott tervünkkel egyetértettek, de Ino-sama ragaszkodott, hogy velünk tartson az emberek világába - Ino neve hallatán kicsit meglepődtem, inkább Hinatára számítottam volna.

Kakashi olvasott az arcomról.

- Hinata-sama volt az első aki felajánlotta a segítségét, de tekintettel az állapotára, Naruto-sama a realitások talaján tudta tartani. - Tudtam Hinata terhességéről, de az én helyzetem sem volt rózsásabb. Megértem Narutot, hogy nem akarja a feleségét veszélynek kitenni, de a Byakugan képessége kulcsfontosságú lett volna az angyalok vadászatában.

- Ino-sama képességei is elég hasznosak lesznek a vallatások során - folytatta tovább Kakashi - Az átjáróig az Akatsuki fogja segíteni az utunkat, utána viszont magunkra számíthatunk csak. Konan információ szerint hajnalban van őrségváltás, akkor tudunk a legkisebb ellenállással átsurranni. Ino-sama a portál bejáratánál fog várni minket.

- Az időzítésünk elég fontos. Egy percet sem késlekedhetünk - jegyeztem meg, hisz tényleg elég rövid időnk van többnyire észrevétlenül átmenni.

Az emberek világában elég korlátoltak a lehetőségeink és még azt sem tudjuk biztosra, hogy én mennyi erőmet fogom ott tudni használni. Az utazás megkezdése előtt fogom felvenni Ikuma láncát, hogy a jelenlétemet palástoljam. Sasuke belátta, hogy erre mindenképp szükség van, míg odaát vagyunk, így szerencsére nem rendezett jelenetet az ékszer viselése miatt. Az elmúlt napokban óránként változtattuk a pozíciónkat, hogy ne találjanak ránk és eddig sikerrel is jártunk. Ikumáék majd madár alakjukban fognak áthaladni a portálon és csak reménykedni merek, hogy a sólyom nem tépi szét a galambot. Inoról fogalmam sem volt, hogy mivé tud átalakulni, de később Kakashi kitért rá, hogy majd egy hóbaglyot kell keresnünk és helyet szorítanunk a táskában neki. Az én helyzetem is egyszerűbb lenne, ha át tudnék alakulni, de még semmivé sem sikerült. Ikuma nyaklánca jól jön a jelenlétem elfedésében és Kakashi szerteágazó tudása is. Ő fog teleportálni minket az átjáróhoz, majd egy kis fénytrükk segítségével fog elfedni kettőnket.

Még újra átbeszéltük a részleteket, majd mindenki nyugovóra tért. Nem akart álom jönni a szememre, nyilván ideges voltam a dimenzióváltás miatt. Sasuke megérezte nyugtalanságom, így ő sem szenderült álomra mellettem.

- Nem kell aggódnod, míg engem látsz - puszilta meg a homlokom, ami erővel töltött el.

A csapat összes tagjára számíthatok, ha baj ütné fel a fejét. Nem áltattam magam azzal, hogy minden rendben lesz, hisz az elmúlt éveket tekintve majdnem mindig a legrosszabb szcenárió játszódott le. Bíztam magamban és a többiekben, hisz együtt eddig mindent képesek voltunk átvészelni. 

Sasuke vállára dőltem. Megígértük egymásnak, hogy nincs többé titok a másik előtt, így nem kell azon aggódnom, hogy megint nyakába veszi a világ gondját-baját és egyedül próbálja megoldani a helyzetet.

Egy csapatként kell dolgoznunk, mert csak így nyerhetünk az angyalok ellen.

Hikari kinyitotta nagy szemeit, majd álmosan hunyta le. Meg szokta érezni, ha nyugtalan vagyok, de mivel már megnyugodtam így folytatta tovább a szunyókálást. Majd meghasadt a szívem, amiért magára kell hagynom őt, de nem vihetem magammal az emberek világába. Túl veszélyes lenne neki.
Elég sokat gondoltam Daisukéra, de tudtam, hogy Izumi felügyelete alatt van most a legnagyobb biztonságban.

Kezem a hasamon pihentettem és kicsit megrezzentem, mikor Sasuke keze az enyémnek simult. Azt hittem már elaludt az előbb.

- Vigyázni fogok rátok - lehelte a fülembe és ezt nem is vontam kétségbe.

Tudtam, hogy amíg világ a világ, addig ezt az ígéretét be is fogja tartani...

Egy minimális életjel 😂
Sorry kicsit el vagyok veszve ezzel a sorozattal, de ez évben igyekszem befejezni, hisz már nincs olyan sok hátra :D
Hátha nem négyhavonta alkotok ezentúl valamit 😅😆