Sakura:

Kakashi mellém lépett, én minden idegszálammal rá koncentráltam.

- Első lecke:  képzeld el és valósítsd meg!- A férfi rögtön mutatta is, hogy mire gondolt. A tűz jelét formálta a kezével és lehunyt szemekkel erősen koncentrálni kezdett. Tüzes nyilak jelentek meg körben körülötte, amik aztán egyszerre ki is lőttek ledöntve néhány fát.

- Elképesztő - tátottam el a számat. A bemutató után Kakashi rám kezdett fókuszálni.

A tűz elemet választottam én is, és felidéztem a nyilak alakját. A folyamatos tréning megedzette a koncentrációmat, így komolyabb nehézség nélkül megidéztem öt nyilat magam körül. A férfi egy száz méter távolságra levő fára mutatott, hogy oda célozzam a nyilakat. Elképzeltem ahogy a nyilak oly sebesen lőnek ki, mint mikor íj húrját elengedem. Valóban így is történt, viszont ahogy távolodtak a nyilak tőlem, féltávnál kipukkantak. 

Kérdőn néztem Kakashira.

- A korlátlan alkotásnak is megvannak a határai. Ötven méter hatótávolságig terjed a koncentrációja Sakura-sama - magyarázta a férfi.

Nem éreztem azt hű de olyan soknak, főleg így a háború szakadékán nem. Gondoltam gyakorlással lehet ezen a távon tágítani, de Kakashi szinte olvasott a gondolataimban.

-  Évekig tartó meditációval lehetne csak a hatósugarat tovább feszíteni. Annyi időnk nincs. Az ötven méter bőven elegendő - folytatta tovább, hangja gyengédebb lett, ahogy meglátta a csalódottságot az arcomon. Vigasztalni próbált.

- Neked mennyi a hatótávolságod? - kérdeztem tőle hirtelen. 

Elsomolyodott a maszk alatt.

- Harminchét méter. Húszról indultam - máris nem éreztem tragikusnak a produkciómat, így elszántam tudtam folytatni tovább az edzést.

A tűz elemnél lecövekeltem és az összes létező fegyver alakját felvetettem vele, melyet az utóbbi napokban forgattam. Sikerült annyi tüzes nyilat megidéznem, melyek úgy hullottak alá, mint a záporeső, de volt még a felhozatalban egy tüzes szikrákat szóró pöröly és egy sebesen forgó két pengéjű lándzsa is.

Még szerencse, hogy halandó koromban láttam pár látványos akciófilmet, így kreativitásban nem szenvedtem hiányt. 

Tapsolást hallottam meg a hátam mögül, ami megzavarta a következő látványos bemutatómat. Ikuma közelített felém.

- Mi lenne, ha nem égetnéd le az egész környéket? - kérdezte csípős éllel.

Távol voltunk a kunyhótól, de annyi fát döntöttem és égettem már el, hogy odafentről biztos látszik a természeti csapás. A füstölgő törzsekről nem is beszélve, pont úgy szálltak a magasba, mint mikor az indiánok kommunikáltak egymással.

- A tüzeskedésből mára elég volt - vakargattam meg zavartan az arcomat. Szerintem Kakashi is megengedett magának egy megkönnyebbült sóhajt, hisz mindig ő oltotta el a nagyobb tüzeket.

- Mi legyen a következő? - kérdezte a tanítóm. Rövid átgondolás után a földet vágtam rá.

Ikuma a fejét fogta és távolabb ugrott tőlünk.

- Ennek meg mi baja lett? - motyogtam magam elé, aztán megértettem miért húzta el olyan gyorsan a csíkot.

Kakashi izmai megfeszültek tenyerét lefele tartotta a föld felé.

- Amíg van talaj a lába alatt, addig nem kell a föld idézésével foglalkoznunk - magyarázta.

Talpam alatt megremegett a talaj, a föld töredezni kezdett a férfi lába előtt. Kezét gyors mozdulattal behajlította és egy akkora földdarab emelkedett ki, mely teljesen eltakarta a férfi alakját.

- A föld stílus inkább a védekezésre szolgál, mint támadásra. Sakura- sama idézne néhány fegyvert, mellyel rám támad? - A kérést azonnal teljesítettem, miután a kezdeti kábulatomból magamhoz tértem.

Nyolc nyilat lőttem ki felé, de nem egyszerre. A férfi dobbantott a lábával, a talajból pedig újabb lemezek kerültek a magasba. Kakashi tökéletesen hárította az összes csapást.

- Lenyűgöző - lihegtem kissé, kezem a térdemen támasztottam meg.

- Pihenjünk egy keveset? - kérdezte aggódva.

- Minden rendben - intettem neki. Terhesen az ember lánya hamarabb elfárad, de nem engedhetem meg a pihenés luxusát.

Pár mély levegő után készen álltam. Megismételtem a férfi mozdulatait és közben azon gondolkodtam, hogy az Avatár című filmben is hasonló mozdulatokkal mozgatták az anyaföldet. Még emlékeztem egy-két mozdulatra, hátha be tudom vetni - ne adj isten még működne is - és le tudnám nyűgözni Kakashit. 
Vagy csak hülyét csinálok magamból.

Hullámzott talpam alatt a talaj, majd én is gyorsan behajlítottam a kezem, de nem azt történt mint Kakashinál. A föld szétmállott előttem, laza szemcsés talaj borította a kettőnk közötti területet.

- Hupsz - mosolyodtam el kényszeredetten.

- Sakura-sama ne felejtse el az alkotást. Lényegében ez is az - emésztettem a férfi segítségnek szánt szavait.

Mit is akarok alkotni?

Egy falat, egy pajzsot mely megvéd a támadástól.

Újra próbáltam a műveletet, ez alkalommal már sikerült egy tenyérnyi vastag lemezt kiemelnem, habár csigalassúsággal ment.

- Nézzük mennyire stabil - hallottam a vészjósló hangot. Mielőtt bármit is mondhattam volna, a becsapódó hangok alapján nyilak fúródtak be a pajzsba, de a védelem még tartott.

Már majdnem fellélegeztem, amikor az arcom előtt átfúródott egy lándzsa és hegye tíz centire állt meg az arcom előtt. Ettől azért lesápadtam.

- Több chakra kell, hogy masszívabb legyen - oktatott tovább Kakashi.

A nap további része azzal telt, hogy minél hatékonyabban tudjak falat emelni, de nem éreztem a nagy áttörést.

Tudtam, hogy hamarosan végzünk mára az edzéssel, hisz éreztem az illatokat, melyek a kunyhóból áradtak. Ikuma elment délután vadászni és fogott valami vadat. Mindig vacsoráig edzettünk. Fejlődésem megrekedt és ez bosszantott. Mérgemben akkorát dobbantottam a földre, hogy egy az eddigieknél is jóval hatalmasabb földlemez emelkedett a levegőbe. A földlemez -nem költői túlzás - de tényleg az égig ért. Kakashi szemei kidülledtek, ahogy az enyémek is.

Azonban volt egy kis bökkenő. A több tonnányi súlyt nem lehetett merőlegesen tartani hanem vészesen dőlni kezdett a kunyhó felé. Pontosabban rám is. Sokkot kaptam a férfi kapott a karjai közé a kunyhóhoz teleportált. Ikuma is kirohant a hirtelen sötétségre.

- A pokolba is mi történt?! - meredt ránk.

Kakashi lerakott a földre és előrébb lépett. Rájöttem, hogy egyedül akarja megállítani a zuhanó földlemezt.
Egyedül próbálja rendbe tenni a hibámat.

- Vidd Sakura-samát és Hikarit jó messzire! - adta parancsba Kakashi Ikumának, aki kertelés nélkül megragadott.

Én felelek ezért, nem hagyhatom, hogy más oldja meg a problémát!

Kitéptem magam Ikuma karjaiból, és Kakashi elé rohantam. Megragadtam Ikuma medálját, mely segített kordában tartani az erőmet.

- Segíts! - suttogtam a fehér kristálynak, mely mintha felizzott volna.

- Sakura-sama! Sakura! - kiáltották egyszerre a hátam mögött.

Újra dobbantottam és egy oszlop alakban lőtt ki a föld, melynek végén ott guggoltam. Lehetetlen lenne megtartanom a lemezt épp ezért chakrát gyűjtöttem az öklömbe. Ripityára fogom törni és akkor Kakashi már el tudja intézni a törmeléket!

- Számítok rátok! - kiáltottam le nekik.

Aztán elrugaszkodtam az oszlopról és egy csatakiáltással vetettem be magam a zuhanó lemez ellen.

- SHANNAROOO! - ordítottam és az öklömet a masszív földdarabba vágtam és szabadjára engedtem a chakrámat.

Repedések százai borították be a földlemezt, mely egy hangos robajjal robbant darabjaira. Kakashi szél elemű technikával elsodorta az összes törmeléket. Hatalmas mosoly terült szét arcomon sikerünket látva, aztán rögtön rám is fagyott, ahogy a tervem már nem terjedt ki a sikeres földet érésre.

Zuhanok.

Kaguya tudott repülni, akkor nekem is tudnom kéne! Mégis hogy csinálta?!

A talaj egyre közeledett felém.

Kezem magam elé emeltem és próbáltam tömöríteni magam előtt a levegőt, hogy tompítsam a zuhanásomat. Derekamat megragadta valaki aztán a következő pillanatban már a kunyhó előtt voltam.

Ikuma ereszkedett féltérdre mögöttem. Hangosan zihált.

- Minden rendben? - kezemet már a gyógyító chakra borította be, de a férfi eltolta a mellkasa elől. 

- Az ereklye - pislogtam egy párat aztán a medálra néztem. Már csak a lemenő nap sugarai csillantak meg rajta - Teljesen kivette az erőmet - dőlt hátra fáradtan a gyér fűbe.

- Ikuma! - kiáltottam rá kétségbeesetten. 

Újra gyógyítással próbálkoztam, és most már nem tudott megakadályozni. Kakashi sétált mellénk és adott magyarázatot Ikuma szavaira.

- Az ereklye Ikuma erejét hívta segítségül, hogy teljes kontroll alatt tudja tartani az erejét Sakura-sama.

Eddig fogalmam sem volt a működéséről. Az ereklye képes lenne megölni Ikumát, ha én elveszíteném a fejem?

Kakashi látta az elborzadást az arcomon.

- Az ereklye megóvja mindkettőtök életét. Nem kell attól tartania, hogy Ikuma belehal. - Szavai megnyugtattak valamelyest - Most egy teljes napig ki lesz ütve, szerintem mára legyen ennyi.

Megsimítottam Ikuma arcát, ki már az igazak álmát aludta.

- Köszönöm - suttogtam neki.

Kakashi felkapta öccsét és bevitte a kunyhóba. Mielőtt beléptem volna, a mai nap pusztítását figyeltem.

Hamarosan el kell innen mennünk különben rájönnek, hogy itt bujkálunk.

Még nem állok készen. Közel sem...