Sakura:

A lélegzetem elakadt egy pillanatra, szóhoz sem jutottam a döbbenettől. A csészét leraktam a korlátra.

- Miért? - tört fel belőlem a keserű kérdés oly halkan, mint az észrevétlen szellő mely kettőnk közé lopózott.

Miért kellett ilyen drasztikus megoldás felé sodródnia?

- Más megoldás nem volt. Csak Reiki halálával lehettem szabad - bámulta tovább a fenyvesek ágait a férfi - Más világ volt akkor, mint most.

Jól tudtam, hogy Kaguya uralma alatt a modern kori válás mint opció fel sem merülhetett volna.

- Nem szerelemből házasodtunk, az érdekek szülték a frigyet. Nem éreztünk a másik iránt vonzalmat, de céljaink közösek voltak és próbáltuk életben tartani a tartományunkat. A látomások szinte minden éjjel kínoztak engem, egy szebb jövőről hazudtak és én elhittem, hogy lehetek én is boldog. Lassan megérett bennem az elhatározás, majd a tettek mezejére léptem. Későn - pillantott rám lemondóan.

Ikuma a kezét nyújtotta felém.

Egy pillanatig haboztam, de mégis tenyerem az övébe csúsztattam. A teleportálás egy másodpercig sem tartott.
Egy gondozott kert látványa bontakozott ki előttem. A metszett rózsabokrok kör alakban helyezkedtek el és a friss hajtások gyengén hajladoztak a kellemes időben. A tér középpontjában egy gránit keresztfa állt, melyet körülölelt a rózsa szára. Ősi írással volt az elhunyt nő neve a kőbe vésve.

Reiki, a Yutari klán utolsó leszármazottja.

A szívemet összefacsarta a bűntudat. Elmondhatatlanul sajnáltam, hogy Reiki halálának oka én voltam.

- Nem a te hibád - suttogta Ikuma szinte a gondolataimat megérezve - Az egyedüli felelősség az enyém. Kihasználtam őt a céljaim eléréshez - fintorodott el saját emlékeiben elmerülve - Máig keresem a választ, hogy megérte-e. - suttogta megtört hangon.

Szokatlan volt a férfi érzelgős énje. Talán én voltam az első, akinek elmondta az igazságot.

- A múltat nem tudjuk meg nem történtté tenni. Mindannyian követünk el hibákat az életünk során, amiből többé-kevésbé tanulunk. A megbocsáthatatlan bűnök viszont más kategóriába esnek. A bűntudat végigkíséri életed, viszont fegyelmez abban, hogy ne kövesd el újra ugyanazt a hibát - válaszoltam Ikumának, tekintetem egyszer sem vettem le az emlékhelyről.

A tetovált arcú ízlelgette szavaimat, oldalról rápillantottam.

- Bűntudat - érintette meg mellkasát a szíve helyén.

Egy ideig még némán álltunk a sírnál, aztán a kezét nyújtotta.

- Meg foglak védeni. Általad feloldozást nyerhet a lelkem. - Már épp ellenkezésre nyitottam a számat, de rájöttem, hogy értelmetlen. Mégis csak én voltam az, ki előtt felelnie kell a bűneiért.

A bűneink és vétkeink alól feloldozást mindig a szentektől várták az emberek a földön.

Az Alvilág védőszentje pedig én lettem...

Hatalmat kaptam, ami a sajátjaim megvédésére kell, hogy szolgáljon. Azonban erőm nem merülhet ki ennyiben, hanem a lelki üdvösségüket is nekem kell biztosítanom. Meg kell tudnom bocsátanom, hogy a bűnei alól feloldozzam a vétkezőt.

Kezem nyújtottam felé.

- Segíts megmentenem az otthonunkat! - néztem mélyen a férfi szemeibe. Segítségével feloldozást nyerhet a múlt hibái alól.

A remény csillant meg a viharszürke szempárban, dereka hirtelen meghajlott és forró ajkait a kézfejemhez nyomta. Pár héttel ezelőtt még zavarba jöttem ettől a mozdulatsortól, de volt időm Sasuke udvarában hozzászokni az effajta köszönéshez.

- Arigatou - fejezte ki a háláját Ikuma.

Kezemet nem engedte el, hanem portált nyitott és újra Kakashi kunyhójában találtam magunkat. Hikari azonnal odasprintelt hozzám és meg kellett cirógatnom a hasát, hogy megnyugodjon.

- Köszönöm, hogy a bizalmadba engedtél - feleltem a férfinek, ki egy halvány mosolyt villantott meg.

A következő pillanatban már egy lándzsát nyomott a karjaim közé, ami eddig a falra volt akasztva.

- Ennyi szünet után ildomos folytatni az edzésünket - bökött a kijárat felé.

Kiléptünk a kunyhóból, Kakashi ugyanabban a pózban folytatta a könyv olvasását, mint mikor magára hagytuk. Egy gyors oldalpillantással nyugtázta épségünket, majd a figyelmét újra a könyv sorainak szentelte.

- Bár tudnám, mi köti le őt ennyire - mondtam ki félhangosan a gondolataimat.

Ikuma felhorkantott.

- Megrendülne a Kakashiba vetett hited, ha tudnád mit olvas - forgatta meg a szemeit és egyből egy kunai hasított át a levegőben. Ikuma a két ujja közé szorítva állította meg a gyilkos pengét, amit Kakashi neki címzett a sértés miatt.

Csak a szemeimet forgattam a jelenetre.

- Mégis hogy eddzek ebben a ruhában?  - mutattam a drága ruhakölteményre.

A férfi alaposan végigmért.

- Nem harcolhatsz rongyokban. Istennő vagy - jött szerinte az észszerű magyarázat, az állam pedig a földet verte ettől az érveléstől.

- Nyilván báli ruhában fogok háborúba vonulni - pillantottam rá laposan és nem értette mi a bajom. Ikuma feszült sóhajt hallatott.

- Kakashi áthókusz pókuszolnád a ruhát az istennőnk kénye kedvére? - kérte meg a bátyját a szokásos flegma stílusában.

Ikuma újra a régi volt. Egy részem örült, a másik részem viszont bosszankodott. A flegmasága annyira nem hiányzott.

Kakashi letette a könyvet a fűbe és állát vakargatva méregette a ruhát. Zavarba jöttem a minden részletre kiterjedő pillantásától.

A szeme hirtelen felcsillant, majd koncentrálni kezdett. Számomra érthetetlen szavakat mormolt a maszkja alatt, melynek hatására a rózsaszín ruhám színe mélyülni kezdett, míg vörös színűvé nem változott. A terebélyes szoknyám középen szétszakadt, de azonnal össze is zárult a lábaimra simulva. Nagyra értékeltem a bő szárú nadrágot, csak könnyebbé válik számomra a mozgás. Vállamra egy vékony fehér kimonó simult, melyet Kakashi egy széles vörös övvel fogott össze a derekamon. Az övet aranyzsinórok díszítették. Kaptam még vállvértet és kesztyűt, melyek szintén vörös színben pompáztak.

A hajamba kerülő díszes hajtűt kissé túlzásnak gondoltam, de ha ez kell nekik az összhatáshoz ám legyen.

Ezek után remélem végre visszatérünk az edzésünkre.

Ikuma elismerően füttyentett egyet.

- Csak ragadt rád egy-két Ősi szó, míg odavoltál - Ikuma szájából ez szinte már dicséretnek számított. Kakashi elégedetten nyugtázta a dolgot.

- Ősi szó? - pillantottam az idősebb férfire.

- Mágia - kezdett bele Kakashi - Ahol nem a tested belső energiával uralod a természetet erőit mint a chakránál, hanem a megfelelő szavakat suttogva parancsolsz. Rég elfeledett erő, csak foszlányok maradtak fenn az Ősi nyelvből.

- Az angyalok mágiával harcolnak? - folytattam tovább a kérdéseimet.

Kakashi megingatta a fejét.

- Közülük is csak fél maréknyian ismerik az Ősi nyelvet. A régi istenek közül is csak páran akadnak, akiknek emlékeiben még ott él néhány szó. Azonban ha összeakadnál egy ilyennel - Kakashi arca elsötétedett - Menekülj!

Hiába fejlődöm rohamosan, hiába birtokolok hatalmas erőt még én sem lehetek ellenfél annak az istennek, ki a világgal egyidős tudást birtokol.

- Találkoztál Kamival, míg a mennyekben voltál? - érdeklődtem.

Vajon milyen lehet ő, aki teremtette a világot?  Kihez fohászkodik minden ember bűneit és könyörgését rebegve ajkain? Férfi vagy nő lehet, esetleg egy magasabb entitás?

- Nem - jött Kakashi válasza, amitől kissé csalódott lettem. Csak jobb lenne egy arcot társítani ahhoz, aki elrendelte az elfogásomat. Tudni, hogy kivel állok szemben - De reméljük nem is fog rá sor kerülni.

A beszélgetés lezárult és Ikuma újra teljes erőbedobással nekilátott a harci készségeim fejlesztésébe. A Sharingan használatával az agyam itta a férfi mozdulatait, így napok alatt megtanultam lándzsát forgatni, íjat használni, pöröllyel lesújtani és különböző méretű kardokkal harcolni.

A kedvencem a lándzsa lett. Határozottan forgattam a kezeim között a hosszú fegyvert, míg a férfi karddal próbált leszerelni engem. A kunyhót többször körültáncoltunk a harcunk során, mígnem sikerült az órák óta tartó csata alatt egy óvatlan pillanatban fogást találnom Ikumán.

A nyakához szegeztem a lándzsát, az éle megvágta a bőrét. A sebből vékony érben csordogált le szurokfekete vére.

Ez volt a különbség közöttünk. A fehér véres tenyeremre esett a pillantásom.

- Feladom - jött a megadás a férfi ajkairól. A küzdelem lefárasztott, égtek a tagjaim a megerőltető tempótól, de abban a szent pillanatban nagyon könnyűnek éreztem a testem az átjáró boldogságtól.

Napok óta Kakashi mást sem csinált csak olvasott. Ijedtem ugrottam egyet, ahogy becsukta hangosan a könyvet és életjelet adott magáról.

- Akkor itt az idő az alkotásnak nekivágni, Sakura-sama - dugta el a könyvét az oldaltáskájába és szemei nagyobb elhatározás lángoltak, mint élete során valaha.

Boldog Új Évet minden Kedves Olvasómnak!  🥰