Sakura:

Az ezüst hajú férfi már vagy tucatszor elismételtette velem a kézjeleket, amelyek kombinációjával különböző jutsukat lehet megidézni. Miután elsajátítottam a tökéletes mozdulatsort, jöhettek maguk a technikák. Választhattam, hogy melyik elemmel akarok először közelebb megismerkedni.

A tüzet választottam.

Prioritásként tűztem ki, hogy a félelem és a harag az elsődleges olyan érzelmek, melyeken úrrá kell lennem. A férfi szemmel nem követhető módon kézjeleket formált, kezével tölcsért formált és a szájából egy lángoszlop tört fel.
Elég hihetetlen, hogy én is képes leszek ilyesmire.

Kakashi megmutatta lassan a kézjeleket és pedig utánozni kezdtem. Mondanom sem kell, hogy az első pár gyatra próbálkozásomat követően nemhogy lángoszlop nem jött ki a számból, de még egyetlen szikra sem lobbant a tüdőmben.

- Mit csinálok rosszul? - kérdeztem félhangosan, kissé hisztérikusan.

- Már fel akarja adni a próbálkozást Sakura-sama? - kérdezte Kakashi, aki épp könyvet olvasott a fűben.

Felháborodtam.

- Nem ezért adtam fel mindent, hogy most megfutamodjak - fordítottam újra a figyelmem a kézjelek formálásába. Egy kis útmutatást vártam volna Kakashitól, de úgy látszik magamtól kell rájönnöm, hogy mit csinálok rosszul.

Eszembe villant a tegnapi kérdése, hogy mégis milyen érzelmek uralkodnak el rajtam a különböző természeti csapások megjelenésekor. Hőt akkor sikerült generálnom, mikor félelmet éreztem vagy amikor egyáltalán nem éreztem magam biztonságban.

Védekező mechanizmus.

Próbáltam átélni újra a sárkánylovaglásos incidenst, amikor nem szándékosan de megöltem egy sárkányt. Megijedtem a saját erőmtől, féltem, hogy barátaimban is kárt teszek. Azonban meg kell tanulnom úrrá lenni a félelmemen, hisz háború készülődik, nem engedhetem meg magamnak a pánikolást.

Egyre mélyebbre süllyedtem az emlékekben, és akaratlanul is elképzeltem, hogy Sasuke milyen jelenetet rendez Narutoék palotájában... Félek, hogy milyen hatása és következményei lesznek az árulásomnak a családunk és a jövőnk felé. Képesek leszünk újra megbízni a másikban?

A testem reszketett, a bőröm mintha parázslani kezdett volna.

Mi lesz ha a saját erőm fog felemészteni? Nem... nem gondolhatok most ilyesmikre, hisz azért vagyok itt, hogy Kakashi elfogadható istennőt faragjon belőlem.

- Sakura-sama - rántott ki a férfi hangja a gondolataimból - Nem fogom hagyni, hogy az ereje kárt tegyen Önben vagy a babában - A kaparó érzés a torkomban enyhült, Kakashi szavai tényleg megnyugtatóak voltak.

Kakashire lehetett számítani és ez biztonságérzéssel töltött el.

Lehunytam a szemem, az eddigieknél nagyobb elszántságot éreztem. Az elmúlt hetek élményeit próbáltam magamban összesűríteni és megértettem a lényeget.
Nekem kell uralnom a félelmemet, nem pedig fordítva.
Ösztönösen mozgattam a kezem, a tüdőmben levő levegő mintha egy szikra hatására lángra lobbant volna. Tölcsért formáltam a kezemmel és valóban egy lángörvény hagyta el a torkomat. A kifulladásig csináltam, hisz kíváncsi voltam mennyi ideig bírok egy ilyen lángoszlopot fenntartani. Ahogy az utolsó láng is ellobbant, a torkomban rekedt füst ingerelte a nyálkahártyát és azt hittem megfulladok a köhögéstől.

Kakashi büszkén nézett rám, de a szemeiben mosoly bujkált. Tarkóját zavartan megvakarta.

- Elfelejtettem mondani, hogy nem szabad sokáig fenntartani a jutsut, mert a kevés oxigén füsthöz vezet, aminek ez lesz az eredménye - utalt a fuldokló rohamomra, ami most már szerencsére elült.

Egy szúrós pillantást vetettem felé.

- A sárkányoknak ilyen problémájuk nincs? - A naív kérdésem megmosolyogtatta.

- Nekik kicsit ellenállóbb a légzőrendszerük - Elnéztem a férfi válla felett. A kunyhó oldalához támasztottuk ki a tojást egy takaróba csavarva. Megöltem annak a csöppségnek az anyját, így vállaltam a felelősséget érte.

- Mi lesz a következő lépés? - siklattam a maszkosra újra az arcomat.

- Az alkotás - Az értetlen tekintetem követően folytatta - Az istenek teremtenek, a démonok pusztítanak. Az alkotás művészete lesz az újabb lépcsőfok - Hevesen bólogattam, majd a férfi egy kézzel formált kézjelet.

A semmiből tucatnyi tűzpenge jelent meg a levegőben. 

- Lenyűgöző - ámultam el a férfi ügyességén.

Csettintett a tűzpengék, amilyen hirtelen jelentek meg úgy is tűntek el.

- Ehhez a szinthez még kell némi gyakorlás, előtte viszont ezt kell elsajátítani - a férfi kezében egy tűzgömb jelent - Itt még nagyobb fontossággal bír a tökéletes chakrakontroll, hisz egy apró kilengés is végzetes lehet - Kakashi pedig bemutatta mire gondolt.

A gömb elveszítette tökéletes alakját, egy nagyobb lángcsóva megégette a férfi kezét.

- A tűz éget. Azonban nem szabad félni tőle, csak óvatossággal kell kezelni. Tudom, hogy Sakura-sama képes lesz irányítani a lángokat - szüntette meg a tűzgömböt.

Azonnal közelebb léptem és vérző kezéhez emeltem a sajátomat, amit már azonnal be is vont a zöld chakra.

- Sakura-sama...? - nem igazán hallottam még Kakashit zavarban lenni - Nem kell rám fecsérelnie a chakráját. Ez semmiség - próbálta a sérülését jelentéktelenné tenni, de a szigorú pillantásomat látva inkább csendben maradt és tűrte a gyógyítást.

Egy percbe sem tellett és a férfi kezén a bőr olyan volt mint régen.

- Szóval most kézjelek nélkül kell tüzet varázsolnom - összegeztem a következő feladatot.

Felidéztem miként sűrítettem Shikamaru erejét - az árnyakat - egy gömbbe és a tudásom hasznosnak bizonyult. Pár perc múlva egy tűzgömb sistergett a tenyerem felett.

- Így elég gyorsan fogunk haladni - ámult el Kakashi.

A zsebemből vibrálást éreztem, ami megszakította a koncentrációmat, a tűzgömb pedig kipukkant. Az elszabadult lángcsóvák megégették a kezem, de közel sem volt olyan fájdalmas, mint számítottam volna rá.

A vérző kezem azonnal gyógyulásnak indult, és mire rájöttem, hogy mi vibrál addigra már új rózsaszín bőr húzódott kézfejemen. A következő pillanatban Ikuma jelent meg épségben mellettem.

- Látom haladtok - huppant le a földre, én pedig a zsebemből kivettem a nyakláncot.

- Szóval minden a terved szerint halad? - egy féloldalas mosolyt kaptam válaszul.

- Itt vagyok, nem? - porolta le magát.

A torkomat szinte égette a kérdés.

- Hogy... viseli Sasuke? Daisuke ugye jól van? - bombáztam le rögtön a szívemet égető kérdésekkel.

- Hát... Narutonak biztos beletelik pár hetébe mire rendbe hozza a károkat, amit Sasuke tombolása váltott ki. - Magamban bocsánatot kértem Hinatáéktól az anyagi károkért, meg persze az aggodalomért amit az eltűnésem váltott ki belőlük - Akkor toppantam be mikor Naruto megmondta az őszinte véleményét, és nyilván ezt kedves férjurad nem vette jó néven. A megjelenésem félbeszakította a drámai pillanatot, egy kis ideig még rám is gyanakodni kezdtek, hogy biztos én vagyok a felelős a lelépésedért - tárta szét a karjait - De az én legerősebb fegyverem a meggyőzés. Hitelesen eljátszottam, hogy semmi közöm az akciódhoz, aztán elmondtam az álmomat, hogy az angyalok megtalálták a portált és hamarosan újabb harcok veszik kezdetét. Ahogy befejeztem döbbent csend támadt, majd Naruto hírnöke rohant be lélekszakadva, hogy a határ menti erdőben manipulált emberek csoportját látták megjelenni.

- Elég hatásvadász vagy, ugye tudod? - Egy fölényes vigyort kaptam a képembe - Aztán? - nógattam a folytatásra. 

- Fejetlenség ütötte fel a fejét, aztán Hinatáéknak kellett tisztázni a helyzetet a többi örökös felé, hogy mivel is találkoztak az emberek világában. Harmadfokú készültséget rendeltek el minden tartományban, Sasuke hazavitte a fiatok és nyilván elsődleges cél lett megtalálni téged, hogy biztonságos helyre zárjon el. Röviden ennyi.

Észre sem vettem, hogy lélegzet visszafojtva hallgattam a férfi szavait. Ahogy befejezte kifújtam a bent tartott levegőt.

Elegem volt abból, hogy úgy gondolnak rám mint egy törékeny hercegnőre, akit egy toronyba kellene bezárva tartani, míg elül a veszély. Már vártam azt a pillanatot mikor a többieknek megmutathatom, hogy mire is vagyok képes az erőmmel.

Dühösen dobbantottam egyet a lábammal, a környező fák leveleit megsuhogtatta a szél.

- Szóval a következő elem a szél lesz - pillantott rám Kakashi, és még nagyobb elszántsággal vetettem bele magam a maszkos férfi feladataiba.

Gomen, amiért ilyen sokáig nem volt rész, igyekszem erre is most már időt szakítani ^_^