Sakura:

A meleg fürdővíztől teljesen elpilledtem és szívem szerint már most azonnal teleportálnék Kakashiékhoz. De amíg mindenki ébren van, ezt a lehetőséget kizártam, nem akartam több botrányt az estére, csak egy kis pihenést. Ha Ikuma látomásának hihetek hajnalig van időm elintézni a szökésem. Kikászálódtam a medencéből, a tükörből szemügyre vettem magamat. Szemeim vöröslöttek még a sírástól, arcom kissé beesett volt. Megtörölköztem és felöltöttem a lenge hálóingem. A ruhámból kivettem a nyakláncot és a hátizsákomba rejtettem el. Ezután mertem csak kilépni a sötét szobába, a fürdőből áradó fény pont Sasuke hátára vetült, ki épp az ágy szélén ült, fején egy törölközővel.

Csendben közelítettem meg az ágyat, Sasuke ekkor a válla felett visszanézve követte lépteimet. Bebújtam a takaró alá, háttal fordultam neki.

- Sakura - szólított meg, hümmögéssel jeleztem, hogy figyelek - Mindig a ti érdeketek tartom szem előtt. Egyszerűen nem akarlak elveszíteni újra titeket - Tisztában voltam vele, hogy beleőrült az elvesztésünkbe, mikor a Kaguya elleni küzdelemben életemet vesztettem. De akkor sem raboskodhatok örök életemig a palotában. 

Az Alvilág istennője vagyok, a feladatom, hogy megvédjem azokat akikért felelek. Barátaimat és családomat jelenleg közvetlenül fenyegetik az angyalok és nekem kell szembeszállni velük.

- Tudom - suttogtam, de többet nem kívántam hozzászólni a témához.

- Mégis haragszol rám.

- Az okaimat elmondtam - feleltem. Nem akartam ismételni önmagam.

Persze, hogy haragudtam Sasukéra, hisz nem is szándékozott az erőm megszelídítésével foglalkozni. Úgy éreztem, nem akarta, hogy erősebb legyek.

Csak azért, hogy mindig szükségem legyen rá, aki megvéd. Szívem belesajdult a felismerésbe. Így próbálta bepótolni a nekem tett ígéretét.

"Megvédelek."

A takaró szélét markolásztam. Kint még mindig tombolt a vihar, ami az érzelmeim kavalkádjának volt köszönhető.

Zuhogott, mert bánatos voltam.
Villámlott, mert árulásra készülök és engem is elárultak.
A haragom szele pedig a fák gyökerét tesztelte, hogy képesek-e megvédeni a törzset a kicsavarodástól.

Igen erősen éreztem Ikuma láncának hiányát, hisz eddig valamennyire kordában tartotta az erőmet. Azonban még mindig nem rakta össze senki, hogy miattam van a vihar, amit félsikerként könyveltem el.

- Majd reggel megbeszéljük - egy gyenge mosolyt erőltettem magamra, majd lehunytam a szemem.

Hatalmas villám szelte ketté az eget, hisz jól tudtam, hogy reggel már semmi megbeszélnivalónk nem lesz. Én akkor már messzi földön fogok járni.

Sasuke egy darabig engem figyelt, majd elvonult a fürdőbe. Félálomban voltam már, mikor éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy. Felém fordult, karjával átölelte a derekamat. 

Őrült fájdalom telepedett szívemre, amiért hazudnom kell neki. Mily egyszerű lenne kibökni ajkaimon az igazságot és közösen találni megoldást a problémára...

De nem lehetett.

Hisz Sasuke sohasem egyezne bele a döntésembe. Bizonyítanom kell, hogy meg tudom magam védeni és ha erősebbé is válnék mint ő - ami lássuk be most ezt még fényévnyi távolságnak érzem - akkor is szükségem lenne rá.

Ahogy egyre mélyebbre kerültem az álmomban úgy vált egyre távolibbá a vihar hangja és a világ problémái.Elcsendesedtek a zúgó gondolataim is, és  érzésem szerint nagyon sokáig most élvezhetem utoljára a csendet mielőtt a háború forgataga újra megtöltené álmaimat.

...

Halvány derengésbe vonta a hajnali napsütés a szoba bútorait mikor felriadtam. Körbepásztáztam a hálót, de mindenhonnan egyenletes chakraáramlást érzékeltem a palota szobáiból. Vagyis mindenki aludt.

Ahogy moccantam, úgy pattantak ki mögülem az ónixok.

- Hova mész? - szegezte Sasuke azonnal a kérdést felém.

- Mosdóba - egyik kezem a hasamra helyeztem, míg másikat a szám elé.

Terhességi rosszullétet imitáltam.

- Pár perc és jövök - Az ajtóból még Sasukéra néztem, aki közben a hátára fordult, hogy beállt oldalát kicsit kinyújtóztassa.

Becsuktam az ajtót. Pár percem van a szökésemet végrehajtani. Felhajtottam a mosdódeszkát, közben kivettem a szekrényből a cuccaimat. Szívem a torkomban dobogott, kezem reszketett.

A pipere fiókból egy rúzst halásztam ki hangtalanul. A tükörképemmel szemeztem, majd rájöttem, hogy nincs időm az utolsó üzeneten agyalni.

"Sajnálom. El kell mennem hosszabb időre, ne keressetek! Biztonságban vagyok"

Nem a legjobb, de más nem jutott eszembe. Elraktam a rúzst, majd Kakashi kunyhójára kezdtem koncentrálni. Hallottam, hogy az ágy nyikkant egyet, Sasuke talpa pedig érintkezett a padlóval. A koncentrációm megtört.

- Sakura minden rendben? - kérdezte kintről Sasuke.

Könnyek szöktek a szemembe, ahogy pánikba estem. A fenébe is!

Képes vagyok rá, csak hinnem kell magamban!

- Sakura? - szólított meg újra, hallottam, hogy felállt és egyre közelebb jön.

Koncentrálj az istenit! - utasítottam magam cselekvésre. Kakashiék számítanak rám.

Eszembe villant a nyaklánc. Eszeveszetten feltéptem a cipzárt, és remegő kézzel megragadtam a kristályt, ami kordában tudja tartani az erőm.

Sasuke megszaporázta a lépteit, keze már a kilincsen volt.

A kunyhó minden apró részletét fel tudtam magam előtt idézni, a portál megjelent mögöttem. Az ajtó kinyílt és még láttam Sasuke döbbent arcát, mielőtt elnyelt volna az örvény.

Hangosan ziháltam, a térdeim felmondták a szolgálatot és a durva szőnyegre huppantam. Kakashi a kanapén aludt, arcán egy könyv pihent. Lassan megemelte a könyvet és kikémlelt két lap közül.

- Folytathatjuk az edzést? - kérdezte higgadtan.

Örülök, hogy ennyire hűvös fejjel tud gondolkozni. Habár nem tudom, hogy egyáltalán valami fel tudja-e őt izgatni, vagy idegesíteni.
Nem hinném.

- Persze - pattantam talpra és két szusz között elmeséltem miként találkoztam a többi elemmel. A vitánkat is elmondtam, nem mintha rákérdezett volna a férfi. Végül azt is megosztottam vele, hogy mire jöttem rá Sasuke viselkedésével kapcsolatban.

Kakashi türelmesen végighallgatott, az állát simogatta maszkon keresztül. Ő mégis csak gyerekkorától ismerte Sasukét.

- Bűntudata van, amiért nem tudta a hét évvel ezelőtti ígéretét megtartani - ejtette ki megfontoltan szavait - De erre nem az a megoldás, hogy Sakura - samát kalitkába zárja - Végre valaki, aki megerősített a véleményemben.

Most már tudom, hogy jó döntést hoztam meg és azt is tudom, hogy irtó nagy felfordulást fog okozni az eltűnésem. Hamarosan fel fogják azt is fedezni, hogy Kakashi sincs Adethben. Kevés időnk van, azt pedig jól kell beosztanunk.

- Mennyi időnk van igazi istennőt faragni belőlem? - tettem fel keményen a kérdésem. A családi gondjaimat háttérbe helyeztem, most az edzésre kell fókuszálnom.

- Ez csak Sakura-samától függ - jött a sejtelmes válasz.

Sasuke:

Éreztem Sakura szívveréséből, hogy felriadt álmából. Fészkelődni kezdett, én azonnal nyitottam szemeimet.

- Hova mész? - szegeztem azonnal a kérdésem felé. Egy percre sem hagyhatom felügyelet nélkül.

Tudom mennyire ellene van az óvintézkedéseimnek, de nem hagyhatom a múltat megismétlődni. Meg kell védenem a családomat!

- Mosdóba. - Azt hittem már, hogy a hajnali rosszullétek elmúltak, de úgy látszik tévedtem. - Pár perc és jövök - Az ajtóból visszanézett rám, arca nagyon sápadt volt.

Egész éjszaka mozdulatlanul feküdtem az oldalamon, így kinyújtottam kicsit magam, míg Sakurára vártam.

Az ajtót halkan becsukta, de tompán még hallottam a deszka puffanását. Már félig visszamerültem az álmaim közé.

Azonban még mindig nem hallottam öklendezni Sakurát. Aggódtam miatta, hisz a tegnapi történések plusz a vitánk izgathatták fel őt ennyire és ezért lehetett rosszul.
Úgy gondoltam mégiscsak ránézek.

Felültem az ágyon, talpam halkan érintkezett a padlóval, viszont az reccsenéssel válaszolt a mozdulatomra.

- Sakura minden rendben van? - kérdeztem,  ugyanis chakrája nem egyenletesen áramlott.

- Sakura? - próbálkoztam újra, de most sem kaptam választ. Kissé ideges lettem, hogy valami baj történhetett.

Megindultam a fürdő felé.

Heves matatást, majd cipzár szakadást hallottam. Ekkor már megszaporáztam a lépteimet, az ajtón szinte beestem. A látványra nem voltam felkészülve. Sakura félig átlépett a portálon, arca könnyes volt.

Egy fél tized másodpercig összefonódott a tekintetünk, majd eltűnt. Utána kaptam, de addigra már csak a levegőt markolásztam.

Ez nem lehet igaz. Biztos álmodom még.

Levert a veríték, ahogy a tükrön megpillantottam Sakura üzenetét.

Egyre gyorsabban kapkodtam a levegőt, a miért kérdések pedig a fejemben cikáztak. Hol rontottam el? Miért nem képes megérteni Sakura, hogy csak a legjobbat akarom neki? Miért menekült el és hova? Miért kell mindig a saját feje után mennie?

A feszültség szikrázott a testem körül, majd a magatehetetlenségem egy fájdalmas ordításként hagyta el a torkomat. Az öklöm a tükörbe fúródott, Sakura üzenete ezernyi szilánkra hullott szét, melyek még apróbbá törtek, ahogy csilingelve a földre zuhantak. 

Az üvegdarabok az ujjaimba fúródtak, a tucatnyi vékony vágásból fekete vér csepegett le a márványpadlóra. 

Olyan düh lobbant lángra bennem, hogy a pokol tüzét ahhoz képest csak parázsnak éreztem. 

R.I.P Alvilág 😂
Pont tegnap néztem, hogy már 60k megtekintés van az első évadon és a 2. is közelít a 10k-hoz. Köszönöm, hogy ennyien nyomon követitek a főhőseink történetét, hihetetlenül jól esik. 😊