Sakura:

Sok chakrát ki fog venni belőlem a teleportálás, de muszáj indulnom. Ikuma szerint ebben a pillanatban érkezhetett meg Naruto és Sasuke a szigetre, hogy kifaggassák a lányokat a délutánról. A háló minden részletét felelevenítettem magam előtt és éreztem, hogy testemet elnyeli az örvény, majd ki is dobott a kért helyen.

Megszédültem, tényleg rengeteg energiát felemésztett az utazás. Még szerencse, hogy az asztal pont kézhez esett, így nem a földre zuhantam. Pár pillanatnyi szusszanást engedélyeztem magamnak, aztán hevesen kutatni kezdtem a cuccaim között a nyaklánc után. Az áttetsző kristálymedált magamhoz kaptam és épp időben süllyesztettem a zsebembe.

Az ajtó nyílott, a szívem hevesen a torkomban dobogott. Mintha pont rajtakaptak volna, de senki sem tudja mit tervezek.

- Daisuke? - kérdeztem elhaló hangon, ahogy a kisfiunk a párnáját szorítva jelent meg a hálónk előtt. Gyorsan rendeztem vonásaimat - Mi a baj? - kérdeztem kedvesen, izzadt tenyerem megtöröltem a nadrágomban.

- Rosszat álmodtam. Apa hol van? - bújt be kíváncsian.

- Sétálni. Ki kell kicsit szellőztetnie a fejét - vágtam rá az első észszerű füllentést, mi eszembe jutott.

Daisuke bejött, én pedig szorosan megöleltem.

Ez a búcsú ölelésem, hosszú ideig nem fogjuk egymást látni. A szemem könnybe lábadt, de igyekeztem elhessegetni a negatív gondolatokat. Érte is teszem, amit tenni készülök. Az éjjeliszekrényen pihent a nyakláncom, majd egy zseniális ötlet jutott eszembe.

- Gyere! - vontam gyengéden az ágyhoz közel.

Lábaim még remegtek, sosem titkoltam jól az idegességem. Leültem az ágy szélére, majd Daisuke nyakába akasztottam a láncomat.

- Ez segít megvédeni a rossz álmoktól és a rossz fiúktól is egyaránt.

- De nekem is van Uchiha medálom - akadékoskodott.

- Azonban ez különleges. Ez fel van vértezve anya szeretetével és legszebb álmokat fogja hozni neked - megpusziltam a homlokát. Álmosan dörzsölgette a szemét, majd egy jó éjt puszi után visszament a hálóba.

Megtöröltem arcomat, zokogásomat elfojtottam. Egy zsákba összekészítettem a ruháimat, amit a fürdőszoba egyik szekrényében rejtettem el. Utáltam magam, amiért becsapni készülök mindenkit, de ez az ő érdekükben is történik. 

Sötét felhők gyülekeztek az égen, pontosan a sziget felől láttam csoportosulni a vihar magját. Nincs elég chakrám, hogy egyből odateleportáljak.

Első lépésben a déli partra koncentráltam magam, az orromat facsaró bűz ütötte meg. A tenger rothadó főtt halakat sodort a partra, amiket még délután sikeresen megfőztem az irányíthatatlannak vélt erőmmel. A tenger egyre nagyobb hullámokat vetett, nem volt kérdéses, hogy ki miatt történik ez.

Tehetetlenül álltam és vártam, hogy erőre kapjak. Csak én tudom megállítani Sasukét.

Közben mindent átgondoltam, a fedősztorimat hihetőnek gondoltam. Ahogy az utolsó csepp chakra is a helyére csobbant, hezitálás nélkül a szigetre koncentráltam magam. Azt hittem összeesek, de pont előttem volt Sasuke.

Átkaroltam és a világ legnagyobb hazugságát suttogtam neki.

- Minden rendben lesz - villám hasított át az égen.

A negyedik elem. Az árulás.

Egy pillanatra úgy éreztem, hogy lebuktam, de senki sem mutogatott rám ujjal, hogy miattam villámlik. Mindenkit elöntött a megkönnyebbülés, és Sasuke számlájára írták a cikázó villámokat.

A szívem megnyugodott, ahogy karjaival átfonta testem és szoros ölelésbe zárt. A villámok úgy tűntek el, ahogy a testemet árasztotta el a nyugalom és megkönnyebbülés. Senkinek sem esett baja és Sasuke is jól van.

- Gomene hogy aggódnotok kellett miattam  - zavartan megvakartam a tarkóm - Elég nehezen találtam vissza.

- Mindenhol kerestünk! - Hinata felém futott, hogy a nyakamba ugorjon, de férjem az útját állta.

A megkönnyebbült mosoly mindenki arcára fagyott. Naruto találta meg először a hangját.

- Mégis mire véljem ezt Sasuke? - vonta kérdőre a szőke.

- Még kérded? - a lányok felé bökött - Miattuk majdnem megint elvesztettem az életem értelmét. Rossz hatással vannak Sakurára, nem hagyom, hogy a közelébe menjenek! - Halálosan komolyan csengett ez Sasukétól.

Köpni-nyelni nem tudtam erre.

- Holnap a gyűlés után egyből hazamegyünk - címezte nekem. Most már nem vonom kétségbe sem Ikuma, sem Kakashi szavait. Tényleg képes lenne egy toronyba bezárni és a nap huszonnégy órájában felügyelet alatt tartani.

Ebbe még pár nappal ezelőtt majdnem bele is törődtem volna, hisz az irányíthatatlan erőm miatt úgy gondoltam ez a helyes megoldás. Azonban Kakashi megmutatta, hogy nem lehetetlen kordában tartani sem az érzelmeimet, sem az erőmet.

Jó döntést hoztam meg mikor a harc ügye mellé álltam, de mégis fájt.

- El tudom dönteni, hogy mit akarok vagy mit nem - szegültem ellen Sasuke döntésével. Kiléptem mellőle és megöleltem a lányokat és bocsánatot kértem, amiért aggódniuk kellett miattam.

Éreztem, hogy a mögöttem levő tekintete lyukat éget a hátamba és fortyog az indulatoktól.

- Sakura akár bele is halhattál volna az őrültségbe, amibe belerángattak! - szembefordultam vele.

- Bízz bennem jobban! Itt vagyok épségben, egy hajszálam sem görbült meg.

- Egy sárkány viszont megöltél - vágott vissza azonnal, ami szíven talált. Igaza volt. De mindez nem történt volna meg, ha kezdetektől fogva segít az erőm irányításában.

- Ha nem zárkóztál volna el az edzéstől, akkor egészen másképp alakult volna a nap - dobbantottam egyet a lábammal, amibe beleremegett a talaj. Már csak ez hiányzott.

Az utolsó elem, a föld. A makacsság és önfejűség.

- Oh, szóval az egészről én tehetek? - kérdezett vissza pimaszul - Érzelmileg labilis vagy, ezért nem jöhetett szóba az edzés, meg persze állapotos vagy! - Egy teljes pillanatra a torkomon akadt minden ellenérvem.

A terhességem csak ürügy, amiért nem vágtunk bele az edzésbe. Sasuke érzelmileg egy idegroncsnak gondolt.

És ez elképesztően fájt.

Hűvös esőcseppek kezdtek hullani az égből, melyek ugyanoly némán záporoztak mint a könnyeim.

Összetört.

- Ha csak egy kicsit is hinnél bennem és támogatnál, akkor egész másképp alakult volna minden - vallottam be könnyek között a szívem fájdalmát.

- Mindent megadtam amit kértél. Még a hosszabb utat is bevállaltam, de aztán beláttad, hogy nekem volt igazam! Mindvégig a kettőtök érdekét néztem! - elé sétáltam tekintetem mélyen az övébe fúrtam.

- Melyikünk érdeke, hogy egy toronyba bezárva hervadjak el? - feszülten szívta be a levegőt, az ónixok rideg keménységet tükröztek.

Ez bőven megválaszolta a kérdésemet.

Tenyerem mellkasára helyeztem, majd maradék méltóságomat összeszedve hátranéztem. Hamis mosolyt erőltettem arcomra és bocsánatot kértem a lányoktól, amiért így tönkretettem a bulit.

Aztán a hálónkba teleportáltam magunkat. Mindkettőnkből facsarni lehetett volna a vizet, de egyikünk sem törődött azzal, hogy a drága szőnyeg magába issza azt. Csak álltunk és némán egymás tekintetében kerestük a megértés leghalványabb sugarát.

- Szükségem van rád! - törte meg a csendet Sasuke, majd kezét az arcomra helyezte. Gyengéden lemorzsolt egy könnycseppet onnan.

- Tudom - suttogtam fojtottan - De értsd meg, hogy nem mehet ez így tovább - próbáltam meggyőzni, de amint kiejtettem a számon azonnal ellenállásba ütköztem. Megacélozta a tekintetét.

"Sosem egyezne bele Sakura-sama döntésébe" - visszahangzott Kakashi figyelmeztetése a fejemben.

Valahol szívem mélyén reménykedtem, hogy képes megérteni, de hiú ábránd volt ez tőlem.

- Holnap hazamegyünk - ismételte meg - A nyakláncot pedig mindig viselned kell. Uchiha vagy - körülnézett, de nem látta az ereklyét a szobában.

- Daisuke átkopogott, hogy rémálma volt, ezért odaadtam neki a nyakláncomat. Majd reggel visszakérem - magyaráztam.

- Mikor jártál te itt? És hova teleportáltál? Miért nem a szigetre jöttél egyenesen? - tette fel zaklatottan a kérdéseit, szinte kivallatáson éreztem magam.

Eljött a színészi játékom ideje, de a letörtséget nem kellett tettetnem. Uchiha Sasuke gondoskodott a hangulatomról.

- Amikor a sárkánnyal néztem farkasszemet - egy pillanat szünetet tartottam és újra átéltem az élményeket  - Összekapcsolódott a tudatunk. Mindegyikőtök erejéből örököltem, így Ino képességének hála egy barlang képét láttam szemeim előtt, benne egy tojással - Az eső jobban zuhogni kezdett, ahogy újra lejátszódott előttem többször is a sárkány kétségbeesett küzdelme, majd pusztulása - Megijedtem saját erőmtől, úgy éreztem, hogy a lányoknak is csak ártanék, ezért olyan helyre gondoltam, ahol egyedül lehetek, míg lehiggadok. Így kerültem egyenesen a barlangba. Aztán a délutánom azzal telt, hogy dajkáltam egy sárkánytojást és egy új fészket kerestem neki. A chakrám valamennyire visszatöltődött, de mivel bikiniben voltam, így először a hálóba teleportáltam ruháért. Ekkor jött be Daisuke, majd ezután indultam a szigetre - Sasuke egy pisszenés nélkül hallgatott végig, úgy tűnt, hogy elhitte a tökéletes történetem.

Lényegében igazat mondtam, csak egy helyen ferdítettem el az igazságot. 

- Értem - karjait emelte, hogy újra megöleljen, de én hátrább léptem. Éreztetni akartam vele, hogy mennyire is megbántott.

Vette a célzást.

- Ha nem haragszol, most lefürdenék. Fáradt vagyok - Nem mondtam valótlant, hisz ez a sok teleportálás és a délutáni edzés kimerített. A szigeten történtekről és Sasukéról nem is beszélve.

- Menj csak - megköszörülte a torkát, az ő arcán is fájdalmat láttam átsuhanni, amiért a közeledési kísérlete kudarcba fulladt.

Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót tudtam, hogy haraggal a szívünkben könnyebb lesz az elválás...

Holnap is érdemes lesz betérni hozzám 😄