Sakura:

Hangos zihálásom percek múlva nyugodt légzéssé csitult. Testemen még ott gyöngyözött a sárkányvér és a tengervíz keveréke. Kézfejem külső felével, melyet nem borított el a mocsok, próbáltam megtörölni az arcomat, de ezzel csak elmaszatoltam jobban a vért. A barlang falát borító kristályokban láttam önmagam, a látványtól újabb hányinger hullám tört rám.

Egy szánni való sárkánygyilkost láttam tükröződni bennük.

Elkaptam tekintetem és hátam a falnak támasztottam, melynek mentén lecsúsztam. Eddig fel sem fogtam, hogy remegő lábaimból végleg elszállt az erő. Megtapogattam a karomat, de a sérülésnek már hűlt helye volt. Már az én testem is képes a gyors regenerációra démoni mivoltomnak köszönhetően, de erről mindig megfeledkeztem.

Éltem ugyanúgy tovább az életem, mintha még mindig ember lennék. Azonban a kiforratlan erőm miatt inkább vagyok egy pusztító és veszedelmes fegyver, mint ráébredtem. Nem tudtam mitévő legyek. Edzésre van szükségem, de Sasuke el fog tiltani minden ilyesmitől.

Könnyeim csendesen szántották végig az arcomat, felhúzott térdeimet átkaroltam, úgy zokogtam némán tovább. Már bántam az egészet, hogy kimozdultunk otthonról.
Sasuke tudta, hogy nagy erő birtokában vagyok, melynek irányítására még nem állok készen. Hallgatnom kellett volna rá, és nem rágnom a fülét a kimozdulás miatt.

Egy toronyba zárva kellene lennem, hogy másoknak ne okozzak még véletlenül sem fájdalmat. Egy burokban kellene élnem...

Utáltam a gondolatot, de ennek így kell történnie.

Vissza kell mennem mielőtt aggódni kezdenének jobban értem.

Felálltam, tekintetem oldalra siklott. Megpillantottam a fészket benne a húsz centis tojással.

- Sajnálom - szipogtam a bocsánatkérésem - Nem akartam bántani a mamádat - hajtottam le a fejem a rám ereszkedő bűntudat súlya miatt.

Nem tudtam mit tehettem volna, reménykedtem, hogy lesz majd egy másik sárkány aki gondoskodni fog az árváról.

Léptek nesze ütötte meg a fülemet. Szorosan a falhoz simultam, szívem a torkomban dobogott. A hűvös levegő ismerős illatot fújt felém, megborzongtam a hideg fuvallat érintésétől. Egyben értetlenül is álltam a tény előtt.

Hatake Kakashi nem fojtotta vissza a chakráját.

- Kakashi-san?! - hangom magasabb oktávot ütött meg meglepettségemben.

A férfi arcát maszk borította, de egy pillanatra zavart véltem mégis felfedezni a mindig is érdektelen tekintetében. Elkapta pillantását rólam.

Aztán eszembe jutott, hogy én még mindig egy szál bikiniben virítok, és testemre rászáradt a sárkány vére.

- Sakura-sama - szólított meg hivatalosan, letérdelt előttem, miközben a földre szegezte szemeit.

Megkönnyebbülés öntött el.

- Honnan tudtad, hogy én itt vagyok? - tettem fel a kérdésem.

A maszk ráncaiból láttam, hogy ajkai enyhén felfelé görbültek.

- Nem haszontalan, ha az ég olyan öccsel áldott meg, ki látja a jövőt - felelte jókedvűen.

- Ikuma -sóhajtottam. Valahogy gondolhattam volna.

A férfi előkotorászott a táskájából női ruhákat.

- Most már értem, miért ragaszkodott, hogy ezeket is tegyem el - morfondírozott inkább csak magának.

Reszkető kézzel elvettem a ruhákat, nem tudom mit vártam. Hogy kigyullad Kakashi, vagy felrobban, ha hozzáérek?

Szerencsére ezek közül egyik sem történt meg, de látta az idegességem.

- Tudom mi történt - hangja megértően csengett, de ez most valahogy nem segített a hangulatom javításában.

Azonban annyiban jól esett, hogy nem kellett magyarázkodnom.

Gyorsan felöltöztem, így Kakashi végre rám merte emelni a tekintetét.

- Veszélyes vagyok mindenkire. Vissza kell mennem - Kakashi zsebkendőt nyújtott át, amivel meg tudtam törölni az arcomat és a kezeimet.

- Valóban így van - A helyeselése újabb tőrt döfött belém, de nem tettem szóvá. Igazat adott nekem, Kakashi pedig őszinte ember volt. Nem finomkodott, hanem kimondta a véleményét.

Jelen helyzetben a vigasztaló szavak tudták volna emelni a kedvem, de ezt Kakashitól nem várhattam el.

- Menjünk - sóhajtottam lemondóan, a férfi pedig kérdőn vonta fel a szemöldökét.

- Nem felejtett itt valamit Sakura-sama? - szétnéztem magam körül, de semmi személyes holmim nem volt a földön.

Kakashi egy pontra nézett, én követtem a tekintetét.

A sárkánytojás.

- Nem vihetem el! - ellenkeztem hangosan - M-megöltem az anyját! - lábadt újra könnybe a szemem.

- Ha itt marad pusztulás vár csak rá. Sakura-sama az egyedüli, aki meg tudja menteni ezt a csemetét... - kétkedve néztem rá - Az erős felelősséggel tartozik a gyengéért. Sakura-sama kiontott egy ártatlan életet, tettéért viselnie kell a következményeket. Visszahozni nem tudjuk a holtakat, de enyhíthet a bűntudatán, ha felneveli ezt a kölyöksárkányt.

- Nem akarna bosszút állni rajtam? - kérdeztem - Biztos megérzi a vért rajtam - magyaráztam.

- Akit először megpillant a sárkány, azt tekinti anyjának. Engedelmes hátasa lesz - hatalmas szemeket meresztettem.

Erre nem gondoltam. Mindig is akartam egy sárkányt, de ezt nem ilyen áron szerettem volna megszerezni. Nem tűnt helyesnek, hogy én neveljem fel, de ha ott hagyom elpusztul...

Igaza van Kakashinak. Ennyivel tartozom az anyasárkánynak.

Bizonytalanul megindultam felé, minden lépéssel nőtt az idegességem. Óvatosan érintettem meg a tojást, olyan gyengédséggel bántam vele mintha kínai porcelánból lenne. Magamhoz öleltem és még két másodperc múlva sem tört ketté a kezemben.

Ezt már jó jelnek vettem.

Visszasétáltam Kakashihoz.

- Akkor mehetünk - pillantottam rá várakozóan, és kezdett kissé kínossá válni a hosszúra nyúlt csend.

- Induljunk - szólalt meg kissé komoran.

Megérintette a vállamat, a fekete örvény beszippantotta a testünket. Ahogy kiléptünk a másik oldalt, legnagyobb döbbenetemre nem Narutoék palotájában találtam magam.

- Kakashi? - vontam kérdőre - Hova hoztál? - pillantottam szét a mezőn.

Elég elhagyatott helynek tűnt.

Újabb ismerős illatot fújt felém a szél. Megpördültem tengelyem körül és Ikuma alakja bontakozott ki előttem, aki most teleportált ide.

- Ikuma! - karom keresztbe fontam a mellkasom előtt és magyarázatot vártam. Nem tudom, hogy ezek ketten miben mesterkednek.

- Sakura - biccentett felém - Készen áll? - pillantott sürgetően Kakashira.

A férfi megrázta a fejét.

- Miről van szó? - kapkodtam a fejem ide-oda kettejük között. A feszültség tapinthatóvá vált - Elárulnátok, hogy mi folyik itt végre? - kezdtem elveszíteni a türelmem.

Ikuma rám nézett egy hosszú pillanat erejéig. Mérlegelte magában a döntéseket, majd nyitotta is ajkait.

- Nincs több időnk, gyorsan kell cselekednünk. Sakura! - felém fordult teljesen - Van egy fontos dolog, amiről csak én és Kakashi tudunk.

- Az angyalok rám pályáznak - előztem meg őt - Sasuke elmondott mindent - Ikuma csak felhorkant Sasuke nevét hallva.

- Erről még Sasuke sem tud. - kétkedve pillantottam rá, de kíváncsian vártam a magyarázatát.

- Sakura... te nem démon vagy... hanem az Alvilág istennője.

Ugye gyors voltam? :D