Sakura:

Egy hét telt el a meghívó megérkezte óta és végre eljött az indulás napja. Ez az első családi eseményünk az esküvő óta, természetes, hogy izgatott voltam. Daisuke nagyon keményen és komolyan veszi az apjával való edzést, de egy kis pihenés neki sem fog ártani.

Három hete jelentettem be a terhességem és most szerencsére a reggeli rosszullétek elkerültek engem. Legalábbis eddig biztosan. Sokkal rövidebb egy démoni terhesség az emberi várandóssághoz viszonyítva, és már enyhén domborodott a pocakom is, de a bővebb tunikák nem engedték még sejtetni sem. Sasukéval való kapcsolatom is a legnagyobb rendben volt, tényleg csak túlaggódta a helyzetemet, amit félig-meddig meg is tudtam érteni. Érthető volt a félelme és a túlzott óvatossága, de lássuk be, életem végéig nem tarthat fogságban a palotában!

- Valósággal ragyogsz! - köszöntött férjem, ki már Ikazuchit vezette elő. A mosolyom az arcomról levakarhatatlan volt, hisz izgatottan vártam az utazást és a közös kikapcsolódást - Szeretem mikor boldog vagy - puszilta meg az arcomat, én pedig fülig pirultam.

- Hol van Daisuke? Az előbb még veled volt - néztem körbe, de sehol sem láttam a fiunkat.

- Visszaszaladt a szobájába, mindjárt jönni fog - furcsálltam, hisz Daisuke soha nem szokta elfelejteni a dolgait, mindig katonás rendben pakolt és készült elő. Habár lehet most rajta is fogott az izgatottság és tényleg kimaradt valami a táskájából.

- Szia anya! - jött a hang Ikazuchi hátáról. A döbbenettől csak hápogni tudtam.

- Mikor és hol jöttél ki? - néztem rá hitetlenkedve, hisz én most hagytam el a küszöböt. Tuti nem mögülem érkezett, oldalról pedig láttam volna. Akkor mégis honnan?

Daisuke és Sasuke összenéztek és mindketten elvigyorodtak.

- A szobámból jöttem egyenesen ide. - A levegő a tüdőmben rekedt, csak egy észszerű magyarázat volt erre.

- T-teleportáltál? - kérdeztem pár oktávval magasabb hangon - Ez lehetséges egyáltalán? Ilyen fiatalon? - néztem rögtön az apjára, ki csak büszkén bólintott a reakciómat látva. Engem is elöntött a büszkeség érzése és megdicsértem Daisukét.

- Habár még nem tudok mérföldeket megtenni, egyelőre kétszáz méter a hatótávolságom - csacsogta lelkesen Daisuke.

- Ha ilyen tempóban haladunk akkor egy év múlva már meglesz az a mérföldes távolság is. - Daisuke arca valósággal sugárzott.

Sasuke feltette a sárkány hátára az összes cuccot, végül engem is felsegített. Természetesen mehettünk volna teleportálva is, de akkor semmit nem láttam volna Adethből.

- Indulás! - adta ki a parancsot Sasuke és Ikazuchi kisebb porfelhőt kavarva felszállt. Daisuke fentebb ült, egészen a sárkány nyakáig mászott és elhelyezkedett két vastagabb tüske között, míg mi a nyeregben maradtunk. Sasuke csak erre a különleges alkalomra készíttetett nyerget, hogy minél kényelmesebb legyen nekem az utazás.

Ikazuchival három napos lesz az út és csak kétszer fogunk megállni hosszabb időre pihenni. Este egy kisebb településen fogunk megszállni, mely híres a forró fürdőiről, míg második nap egy nagyobb hegyvidéki városban, mely a fűszer- és bortermesztésről nevezetes.

Az út nagyon elképesztő volt. Szerelmes lettem a tájba, és egyre jobban akartam én is magamnak egy saját hátast. A szabadság érzés, amit most éreztem egy sárkány hátán megfizethetetlen volt. Amint lesz sárkányom le sem lehet majd vakarni a hátáról kivéve, ha olyan jószándékú lesz, mint Ikazuchi volt első találkozásunkkor.

Sasuke mellkasának nekidőltem és úgy beszélgettünk mindenféléről, hisz az utóbbi napokban mindketten eléggé el voltunk foglalva, csak este a hálóban találkoztunk mindig. Sasuke elrendezett minden papírügyet és az ország irányítását a távollétünkben Kakashira bízta. Én pedig befejeztem az ellenszer kifejlesztését, még Itachiék is nálunk töltöttek két napot a kicsikkel.

Órák teltek el, de nem éreztem az idő múlását. Ikazuchi ereszkedni kezdett, majd megláttam a falut, melyről mesélt Sasuke. Leszállt a határában, majd a sárkány tovább is repült vadászni. A cuccainkkal együtt sétáltunk be a kis faluba, ahol egy kedves, idős női démon fogadott minket. Megmutatta a szállásunkat, ahol már terített asztal fogadott friss ínycsiklandozó ételekkel roskadásig megrakva. Vacsora után egyből a híres fürdőt szerettem volna kipróbálni. Külön volt a férfi és női részleg, legnagyobb meglepetésemre senki sem volt benn az öltözőben, habár a vacsoránál is feltűnt, hogy csak a mi asztalunk volt megterítve. Ledobtam magamról a ruhákat és elhúztam a függönyt a bejáratnál. A lépcsőtől pár lépésre már ott gőzölgött előttem a forrás. Először csak a lábujjamat dugtam bele, a víz hőmérséklete pont megfelelő volt számomra. Jött egy nagyobb szélroham, ami miatt libabőrös lettem így besiettem a forró vízbe.

Elöntött a forróság, testem minden porcikája élvezte a kényeztetést. Nem volt mély a víz, a hasam közepéig ért a szintje, ha álltam, leülve pedig mellkasig. Az égboltot kezdtem tanulmányozni, a csillagok sokkal szebben ragyogtak itt, mint otthon...
Megráztam a fejem. Nekem ez a föld már az otthonom. 

Pár perccel később a kerítés túloldaláról meghallottam Sasukéék beszélgetését, majd heves csobbanások sora vette kezdetét. Csak a fejemet tudtam csóválni a "kulturált" viselkedésükre, de nem akartam ünneprontó lenni, inkább élveztem az önfeledt szórakozásukat.

Negyed óra múlva Daisuke kiszállt a medencéből, majd hangosan elköszönt tőlem is. 

Úgy döntöttem, hogy én is lassan kiszállok, de a testemet átkulcsoló karok megakadályoztak ebben. Lapos pillantással meredtem az ónixokba.

- Olvasta tisztelt Uchiha Sasuke a bejárati kiírást, miszerint tilos az átjárás a részlegekbe? - vontam fel a szemöldököm, de csak egy féloldalas mosolyt kaptam válaszul.

- Tisztelt Uchiha Sakura szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy az Alvilág uraként bármit megtehetek. Több kell egy táblánál, hogy az bármiben is megakadályozzon.

- Szóval az Alvilág urára nem vonatkoznak szabályok - folytattam tovább az incselkedést.

- Inkább úgy mondanám, hogy a szükség törvényt bont - pillantott le az ajkaimra, tenyerével a hasamat simogatta.

- Rendkívüli hadiállapot áll fenn, úgy érzem - toltam a fenekem a csípőjéhez, míg ő csak felmordult. Sasuke ajkai a nyakamra tapadtak - Szóval ezért kölcsönözted ki az egész szállót?

- Valami gond van? - pillantott fel értetlenül.

- Azt reméltem, hogy új ismeretségekre is szert teszek, hogy alkalmam nyílik beszélni a palota alkalmazottain kívül másokkal is. Egy faluban vagyunk Sasuke, senki nem tudna bántani, mi több én is meg tudom védeni magam - elengedett, úgy érzem túl messzire mentem.

De muszáj volt kiadnom ezt magamból, hisz ez már elég régóta gyülemlett bennem.

- Bevállaltam a hosszabb utazást te miattad és még egy hátast is fogsz kapni. Számomra a családom védelme az első! Nem élhetünk olyan életet, amit ti éltetek az emberek között. Mi különlegesek vagyunk, bárki vadászhat ránk.

- Azt mondtad mindenkit elintéztetek Itachiékkal a hét év alatt - emlékeztettem rá - Mégis van valaki, ki üldöz minket? - tettem fel a jogos kérdésem.

Arca szoborszerűvé dermedt, innen már tudtam a választ. Kezem reszketett a dühtől, valami hideg árasztotta el a testemet.

- Áruld el a teljes igazságot! - követeltem tőle fagyos hangon.

A forró víz pedig pillanatokon belül kihűlt...

Hónapokig semmi, aztán 3 nap alatt rögtön 3 rész :D